Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1877-10-28 / 86. szám

„BÉKÉSMEGYEI KCZLÖNY" ÍBII. SO. SZ. szolgabirón kivül, két alszolgabirót akar adni, de mi. nem a mi különleges, hanem az egész megye közigazgatásának érdekeit lelkiismeretesen szem előtt tartva, megköszöntük szépen az oly kitüntetést, mely mások világos elnyomásával és háttérbeszoritásával járt volna ! Csak egy körülmény tudna bennünket némi aggályba ejteni, t. i. az, ha Gyula csakugyan megszűnnék rendezett-tanácsú város lenni, de ebben sem osztjuk czikkiró nézetét, mert Gyula intelligencziájában feltételezünk annyi életképességet, annyi akaraterőt, hogy Gyulán, ezen a város végromlását jelentő eseményt soha bekövetkezni nem fogják engedni. A „jámbor gyulaiakról" is beszél a czikkiró, kiknek őszintessége és egyenessége nem talált az október 15-diki közgyűlésen viszonozásra. Azt nem akarjuk kétségbevonni, hogy a gyulaiak őszinték és jámborok, de nem azok vezérei, kik félrevezetik mások kárára, és nem is annyira azért, hogy Gyulának használjanak, mintsem inkább, hogy, mint utolsó szalmaszálhoz kapaszkodva, a gyulaiak közt népszerűségre tegyene szert. (Kiknek azonban szinte már nem kellenek.) De az már nem áll, hogy a gyulaiak egyenessége és őszintesége nem talált ezúttal viszonzásra, mert épen „ezúttal" egyenesen, őszintén, pláne még az előértekezleteken, kimondták nekik hogy gyulai járás nem kell, s ők a közgyűlésen, kevesek hiányával, majdnem teljes erőben mégis jelentek s minthogy a gyűlés székhelyén laknak, aránylag véve még mindig legnagyobb számmal voltak is képviselve, de nem használt nekik semmi, hisz hat gyulai is ellenünk szavazott. Győzött egyszer a jobb, s jól van ugy a mint vau ! — Az osztrák kiegyezési bizottság elvetette október 24-én a 88 milliós bankadósságra vonatkozó kormány előterjesztést. A német vámszerződés bukásn, meg az osztrákok magatartása előkészíti a kiegyezés krachját. — Az utakról szóló törvényjavaslat aligha fog minden nagyobb vita nélknl letárgyaltaim. Az ország különböző védékeiről értesítenek bennünket, hogy az érdeklődés e javaslat iránt igen nagy, s különösen óhajtanák; hogy oly intézkedések vétessenek fel a javaslatba ; melyek mellett a közmunkaváltsági pénzekkel való viszaélések teljesen lehetetlenné tétessenek. — A magyar járadékkölcsönre Magyarországon 1 millió, Bécsben 8 millió, a németországi piaczokon 20 millió, Paris- és Londonban mintegy 15 millió iratot alá s igy az összes aláirásás körülbelülii! 55 milliót tesz Ezt inegemlitve, följegyezhetjük, hogy méltán megütközést kelt azon körülmény, hogy a járadékölcsönröl szóló ideiglenes jegyek csak német szövegiiek. — A delegácziókat a kormány mindenesetre ínég a jelen év vége előtt hivandja össze. Ha a kiegyezés főpontjai november végéig perfektté válnának : a delegá cziók deczember elejére hivatnának össze rendes tárgya lásra. Ha azonban ez nem volna lehetséges, ugy a de légácziók nz év végén gyűlnének össze, hogy fölhatalmazzák a közős pénzügyminisztert, miszerint a p ir'a mentek által a közös ügyekre megszavazott összegeket az egyes tárczákat kezelő minisztereknek juttassa. — Ö felsége okt. 25-én fogadta a magyarország izaelita községkerületek és az országos rabbiképző-intézet bizottságának küldöttségét és képviselőit, kik ő felsége előtt köszönetüket és hálájokat fejezték ki az országos rabbi képző-intézet, létesithotése és megnyitása iránt. — Háromszékmegye közgyűlése nagy érdeklődés közt elhatározta, hogy a minisztériumhoz azonnal fehra tot intéz a székelyügyben, kérvén a letartóztatottak szabadlábra bocsáttatását. 1— Mig Romániában a tüzesvérü Károly fejedelem minisztériumát a nép mindinkább növekvő forrongása következtében a válság fenyegeti, belgrádi hirek szintén azt beszélik, hogy az ottani minisztérium a nép elkeseredett hangulatával szemben nem meri egybehívni a deczemberre tervezett skupstinát. Más és szintén nagy aggodalmat keltett az a bukaresti hir, hogy Karagyorgyevics herczeg engedelmet kapott arra, hogy a főhadiszálláson a czár szine elé járuljon. A ke't tüz közé szorult szolgabíró. Difficile est satyram non scribere! Miután egy oly példabeszéd jut eszünkbe, melyet elhallgatnunk sokkal üdvösebb. A megyei tisztujitás már a küszöb előtt áll, és a szegény szolgabiró mégis két tüz közé szorittatik. A nagyméltóságú pénzügyminiszter ur ugyanis, f. évi szept. hó 18-án 542 5. sz a. egy bizalmas rendeletet inéz a főispán urakhoz, az adóbehajtás érdekében, s jónak látja egyszersmind megbízni az adófelügyelőket is, l.ogy „a szolgabirákat éber figyelemmel kísérjék, s feleletre vonatásukat a maguk hatáskörében egész erélylyel szorgalmazzák." Szegény szolgabiró ! Felülről bizalmasan kérnek, do mely bizalmas sorokat olvasva, a hideg borzongat; hátad megett pedig kémkedve mérik nyomaidat, s ha netalán apróbbakat találsz lépni az elődbe mért uton mint megvárják tőled, a feleletrevonattatás átka rád szakad. Holott pedig küszöb előtt a tisztujitás nagy napja, s családod existencziája kétségbeejtő komolysággal követeli tőled, hogy választóiddal szemben fent irtsd a jó viszonyt, sőt még azt is kiengesztelni siess, ki a múltban neheztelt meg reád. Hejh! csak nagy baj is az a feledékenység ; hányszor nem engedtek fizetési halasztást, a miniszter ur elődei nagy adóhátralékban levő országgyűlési képviselőknek, kíméletre utasítván a pénzügyigazgatóságokat szemben ez urakkal Es most ?! Difüciie est satyram non scribere! Ugy szivünkre nehezedik a gondolat, hogy alig bírunk szavakat találni. Bizony furcsa dolog, midőn a magas és független tisztviselő egy kis pártérdek dac^aival is körül támogathatja piros bársonyszékét, a szegény szolgabiró pedig éppen azon válságos időben szorít tátik két tüz közé, midőn családi existencziája fölött különben is Daniokles kardja lebeg. A mi csekély nézetünk szerint a közigazgatási tisztviselő foglalja el a legnagyobb fontosságú ós leggyönyörűbb munkatért; s mert még „a fokosnak fénykorában" átment nemzetünk vérébe a tisztujitás vágya, e munkatér mégis az a talaj, mely legtöbb tövist terem. A szegény közigazgatási hivatalnok labdajátékul van dobva a választóközönség szeszélyének, s ő a sorsnak ama szerencsétlen üldözöttje, kinek minden pillanatban remegni kell, hogy engedékenysége vagy buzgalma existencziáját ne semmisítse meg; s mert élete csak hat évre van szabva, s aztán meg van fosztva még azon előnytől is, hogy csa ládja jövőjét akként biztosítsa, mint az állandó hivatalnokok társulás utján megtehetik. És íme a rendszer átkát, még a felsőbb rendelet is súlyosítja, s honnan várhatnak éppen támogatásukat, jő a bizalmas nyílt parancs, mintha éppen gúnyt akarna űzni helyzetökből. Mi egy jóravaló közigazgatási hivatalnokban mindenkor feltételezzük azt a hivatali hűségét, a mely ilynemű sarkantyuzásra éppen nem szorul; ha pedig a tisztújítási rendszer átka őt engedékenységre kény szeritené : nem természetes dolog-e, ha létérdekének szempontjából, ezt súgja a nagyméltóságú miniszter urnák : „Emlékezzél a multakra és a mit nem kívánsz magadnak, te se tedd embertársadnak !" Sőt van itt még egy komolyabb dolog is. Nem vett-e észre a pénzügyminiszter ur, hogy iiivatolt rendeletében, a miniszterelnök ur közigazgatási rendszere fölött, nemcsak csipős bírálatot mondott, de eltörte a pálezát? És ez éppen olyan váratlan lehetett odafent, mint lent a pro vinczián, hol ámulatunk e szavakban tör ki Difficile est satyram non scribere . . . Ha már tehát a tisztujitás esélyei alá dobott szolgabiró, ily kettős tüz közzé is szorittatik, sőt elvi szempontból is, teljes meggyőződéssel csat lakozunk Sz. V e lapok 79-ik számában közzétett azon indítványához, hogy : „1-ör. Alkotmányos ellen őrizet rs felelősség mellett állítsunk házipénztárakat. 2-or. A hivatalnokok teendőit, munkásságát , czélnak megfelelően szabályozzuk ; a díjazást a tett szolgálattal szorosan egyenes' arányba hozzuk. 3-or. A hivatal elnyerését bizonyos képességhez kössük s csak okleveles egyén nyerhessen hivatalt. 4-er. A hivatalnokok szigorú fegyelmi szabályok mellett egyszer s mindenkorra választassanak." Hogy az ilynemű beszédek ma még csak az úttörő szerepét igényelhetik, e felett egy pillanatra sincsen kétségünk; de elég ennyi is, miután igy készíttetik elő a jobb jövő. A minek jönni kell, az jönni fog. Lehetetlen buzgón nem óhajtani minden mélyebben gondolkodónak, hogy a közigazgatási tisztviselő is, ne legyen a tisztujitás szeszélye alá vetve, hanem ő is független legyen a szó legvalódibb értelmében azon munkatéren, a hol egyedül csak a törvény és saját lelkiismerete lehetnek irányadói. — Vajha igy is lenne X. LEYELEZES. lí.-Gyula, okt. 25-éu. T. szerkesztő ur! Elódázhatlan kötelessegemnek tartom, ugy a tisztelt közönséget, mint a tek. szerkesztő urat az e hó 14-én a torok sebesültek javára tartott műkedvelői előadás eredményéről értesíteni. Én, mint e.yik igénytelen rendező s működő tag, csak is az ügy anyagi oldalát érinthetem, azaz számadásomat röviden óhajtom nyilvánosan közzé tenni, ha tekintetességed becses lap ában erre tért engedni méltóztatnék. Összes bevételünk volt 272 frt 10 kr; ebből kiadás 172 frt 10 kr, mit a nálam levő számlák s nyugták igazolnak ; maradt tehát tiszta jövedelm 100 frt, mely összeg azonnal az illető helyre k-endö eljutta'hatása czóljab 1 az „Egyetértés" szerkesztőségéhez küldetett fel. Kik pedig oh

r szívesek volta'c felűlfizetéseket tenni, a következők : mlgos gr. Wenckheim Józsefné úrhölgy 3 frt 50 kr. Kalmár Mibályné úrhölgy _9 frt 20 kr. N. N. 1 frt. Keblovszky Lajos ur 2 frt. Örley Gusztáv ur 50 kr. Kovács Károly ur 30 kr. Végh Pál ur 50 kr. Ladies György ur 50 kr. Örley István 50 kr. It. Bauer Lajos és Lipót uras 40 kr. Pach József ur 1 frt. Fikker József ur 1 frt. Fikker Józsefné úrhölgy 1 frt. N. N. 20 ki*. N. N. 20. Kincses Dániel ur kr. Hirth Antal ur 80 kr. Fábry Márton ur 20 kr. Scball Józsefné úrnő 1 frt. Dutkay István ur 2 frt és Dobay János ur 3 frt.; miért is mindezeknek külön meleg köszönetünk nyilvánítását. nem késünk kifejezni ; — ugy nem különben Németh Lujza, Jancsovics Jenny őnagyságaiknak és Kiss László urnák, kik olv szívesek voltak velünk — a szerény polgárokkal — együtt föllépni. Háladatlanság lenne Kiss Irén őnagyságáról megfeledkezni, ki mindnyájunknak - fáradhathn buzgalmával, nemes áldozatkészségével — anyít segített. Fogadja mindnyájunk örök hálás megemlékezését s köszönetét. Ezzel maradtam tekintetes szerkesztő urnák alázatos szolgája: Yozarik György. TÁVIRATOK. * Konstantinápoly, okt. 23. Szulejman pasa beküldte haditervét, mely egybevág a Mehemed Ali pasáéval, minthogy ő is legalkalmasabbnak tekinti elődje szándékolt hadműveleteit. * Turnu-Magurelü, okt. 23. Az ideérkezett román sebesültek közt több olyan van, a ki Sipkában sebesült meg. Bebizonyitottnak látszik, hogy négy lovasezred és egy ezred lovas-tüzérség az oroszokkal egyesülve a grabrova-sipkái vonalon működik. A griviczai redoute elleni utóbbi támadásban megsebesültek számát hivatalosan csak 1000-re teszik, holott valósággal 4—5000 ember sebesült meg. * Bécs, okt. 25. 23-ikán éjjel borzasztó ágyúzás kezdődött a plevnai török pozieziók ellen az összes oroszromán ütegekb"!, mely másnap délig tartott. P]zt az általános ostromtámadás bevezetésül tekintik. 24-ikén a délután folyamában a tüzelés megszűnt a nélkül, hogy ma íeggelig a támadó actió megkezdéséről további hir érkezett volna. — A Dunán az utóbbi napokban jelentéktelen csetepaté folyt. — A Dobrudzsából jelentik, hogy Zimmerinann ujabb erősítést fog kapni, hogy erélyesebben nyomalnasson előre. * Pétervár, okt. 25. Kétségbeesett, tiz óráig tarló harcz után, Guiko tábornok, kit a gárda egy része is segített, tegnap megszállotta a törökök erős poziczióját Gorni-Dubniák és Telis közt, és a szófiai országúton foglalt állást, és ottani pozicziójábin uj erődítéseket emelt. Ahmed Kvsi pasa, ennek táborkari főnöke, sok török tiszt, mintegy 3000 ember és egy egész lovasezred elfogatott, négy ágyú és fegyverek estek zsákmányul; az oroszok vesztesége még ismeretlen, de nagyon jelentékeny. A trónörökös seregében Szergel Leuchtenberg nerczeg egy kémszemle alkalmával elesett. * Sefket pasa távirata megerősíti a telíszi harezot, melynek eredménye az oroszok visszavezetése, de egyszersmind a török távirda-vonal megszakítása volt. Az érkezett jelentés, mely 3000 török elfogatásáról szól, még nincs megerősítve, bár Gurko tábornok nagy kadeívje mellett nem lehehetlen. Ujabb hir csak Ru^zcsuk alól van, hol hétfőről kedre való éjjel 100 török átkelt a román partra és a román előőrsökkel csetepatéba keveredett. Szerdán nagyobb össz^c-apás volt Buszcsuk előtt. Pirgosz felöl, mely több órai harcz után a meglehetős