Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1877-10-28 / 86. szám

IV. évfolyam. 1877. 101. szám. B.-Csaba, deczember 28-án. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. IVIegjelenili. hetenliént kétszer : vasárnap és csütörtökön. Előfizetési dij a „Szépirodalmi Lapok"-kal együtt: egy évre 6 frt félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. A „Szépirodalmi Lapok"-ra külön is előfizethetni, egész évre 2 frt, félévre 1 írtjával. Szerkesztőség és kladó-hlvatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Osabán Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „ífyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken mindé.. postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. Igaz-e, hegy roszabb lesz ezentúl Békésije közigazgatása ? (*) A gyulai lap vasárnapi utolsó szániában egy vezérczikk foglaltatik, melyet megyénk jó hírnevének érdekében szó ós czáfolat nélkül nem hagyhatunk. Az illető vezérczikk tartalma lényegében az, hogy az október 15-ikí megyei törvényhatósági közgyűlés azon határozata folytán, mely szerint a gyulai járás elejtetik és a gyomai uj járás felállíttatik, melyben továbbá, a mult évi költségvetést tul neui lépve, minden járásban alszolgabirák szerveztetnek, és a csendlegények száma nem redukáltatott 25 tagra, — Gyulavári, köröstarcsa és Kondoros községeknek jogai csorbitatnak és különösen az említtetik, hogy azon szempont, mely miatt a gyomai uj járás felállíttatott, t. i. hogy árvízveszély esetében kéznél legyen segítség, a gyulai járás továbbra fenntartása mellett is épen ugy szólt, de az mégis elejtetett s igy a megye jövendőbeli közigazgatása nem hogy ja vulna, de roszabbra fog fordulni. Szóval, azt hangoztatja a gyulai lap, hogy a gyulai járás elejtésével, és Köröstarcsának meg Kondorosnak Gyomához csatolásával megszűnt Békésmegyében a jó és gyors Közigazgatás lehetősége, hogy Gyulavári árvízveszély folytán el fog pusztulni és hogy a köröstarcsai meg kon dorogi embereknek, kiknek telekkönyi hatósága, járásbírósága máshol lesz mint közigazgatási szolgabirója, életük „csupa komédia" lesz. Az tagadhatlan, hogy Gyulavári Csabához valamivel meszebbre esik, mint Gyulához, de tekintve azt, hogy a lényegtelen távolság az illető közigazgatási tisztviselő buzgósága és „jó lovak" által teljesen ellensúlyozható : ez oly csekély és számba nem jöhető körülmény, hogy e miatt egy különben merőben felesleges járást a többi összes járások jó és gyors közigazgatásának hátrányára fenntartani, valóságos könyelmü pazarlás lett volna. Kettőt mernénk tenni egy ellen, hogy a csabai szölgabiró, ha Gyulavárit árvízveszély fogja fenyegetni, mindig kellő időben pontosan és lelkiismeretesen ott lesz és tizet mernénk tenni egy ellen, hogy azért, mivel Gyulavári az alispáni vagy egyéb rendeleteket nem Gyuláról, hanem Csabáról kapandj cl, 9)Z ll~ lető községnek még mindig túlságos sok ideje fog maradni, hogy azokat foganatosítsa, mert fődolog, hogy ott ne heverjenek irott malasztként, hanem hogy foganatosíttassanak. Az, hogy fél nappal később érkeznek, nem fog soha hátramaradást szülni, mert ha oly fontos dolog merül fel, mely azonnali sürgős intézkedést igényel, nem fog Gyulavári rendeleteket kapni, hanem vagy az alispán, vagy a járási szolgabíró vagy segéd személyesen fognak megjelenni a helyszínén, oly gyorsan mintha Gyulán laknának mindnyájan. A Köröstarcsa és Kondorosról felhozott nehézségek pedig épen csak a gyulai lap illető vezérczikkirójának képzeletében léteznek, mert mindenki tudja, csak a gyulai czikkiró nem akarja tudni, mert önző : Gyulának minden áron hízelkedni akaró, intiigáns politikájához nem pászolna, ha említené, hogy már hónapokkal ezelőtt bevégzett tény volt, miszerint Gyoma járásbíróságot fog kapni, mi csak még idő kérdése, mely járábirósághoz épen K.-Tarcsa és Kondoros is fog csatoltatni, ugy hogy ezen, a szolgabiróságnál még régebben biztos kilátásba helyezett járásbíróság jövendőben leendő felállításának biztos tudatában, Köröstarcsa és Kondoros jövendőbeli világos érdeke épen mindenekelőtt azt kívánta, hogy daczára annak, ha tán még rövid ideig sem lesz járásbírósága, hat hosszú esztendőre ne csatoltassék közigazgatásilag ismét Békéshez, midőn nemsokára törvénykezésileg épenséggel Gyomához fog tartozni. Mi végre a telekkönyvet illeti, köztudomásu dolog, hogy az igazságügyminiszterium majdnem kivétel nélkül telekkönyvi hatósággal ruházza fe azon járásbíróságokat, hol a járásbíróság széklelyének községe annak felállítására akár laRásban, akár pénzben némi áldozatot hozni kész, s kétséget sem szenved, hogy Gyoma derék magyar közönsége az ily csekély áldozatot meg fogja hozni s igy a járáshoz tartozó községek némi jó akaratától fog csak függni, hogy az egész járás területére nézve a közigazgatás a törvénykezéssel, a telekkönyvet is ideértve, egyesítve legyen ! Czikkiró aggályai tehát teljesen alaptalanok és a való tényállással homlokegyenest ellenkezők, Gyulavárinak pedig, ha eddig telekkönyvi ügyekben Gyulára kellett menni, nem fog az ártani ezentulra sem, hisz maga Csaba, melynek elismerten e megyében legnagyobb kereskedelme, forgalma, legnagyobb népessége és legtöbb telekkönyvi ügye van, s mely a megyében előforduló nagyobb pereknek majdnem '/

3 részét adja, Gyulára kénytelen menni ez ügyekben, a hová elég igazságtalanul, vagy legalább impraktikusan, a törvényszéket elhelyezték, a helyett, hogy Csabára tették volna. * Az, hogy a megyei törvényhatóság nagy többsége a gyulai járást elejtette, évek óta a megye legszebb, legfüggetlenebb és legmeggondoltabb tettének egyike és ezen tény a megyére nézve egy szebb jövőt jelent, mert azt tanúsítja, hogy a megye, annak egyes községei, öntudatra ébrednek és hogy elmúlt azon idő, midőn a megyebizottsági nem gyulai tagok, saját községeik érdeke ellen és a megye világos kárára, járszalagon, mézes madzagon hagyták magukat vezetni, egyedül Gyula és nem a megye összeségének érdekében, egy befolyásos tisztviselő kegymosolyáért vagy kézszorításáért ! Kinyilatkoztatjuk, hogy ez ügybeni nézeteinkben bennünket sem Csaba, sem Gyula, hanem a megye mint egésznek érdeke és előnye vezet, mely összérdek előtt egyes községek érdekének háttérbe kell szorulnia. Ha Csaba előnye vezetett volna, akkor a központi bizottság javaslatát kellett volna pártolnunk, mert ez Csabának eg*' A „Bíkssimi Közlöny" tárája. A gárda csillaga. — Elbeszélés. — Irta i Itj. Jancsovlts Pál. (Fol) tatás.) Béla genialis kocsis volt. Tíz perez alatt czélunkhoz értünk. Várajtay János, kihez behajtottunk, báró O/.indereky gazdatisztje volt. Mint ö, mint kedves ifjú neje igen kellemes benyomást tettek reám ; egy szives, vendéglátó magyar család példányképét tüntették fel. De maga a lakhely is végtelen jó hatást gyakorolhatott a szemre. Egy több ezer holdnyi vadaskert szélén állott, melyet egy kis csermely futkosott keresztül, itt-ott apró átjárókkal hidalva. A lakot koloszális vadgesztenyefák árnyaiák be, melyeknek sátora alol a napsugár tavasztól őszig száműzve volt. A fák tövén a szentgyörgy-virág fehér csengettyűi rezegtek, tisztásokon a vad rezeda fürtjei bólingattak — erős ilattal balzsamozva az élenytelt léget. A fű bársonyából fáczánok, vad-pávák és angol gyöngy-tyukok röppentek fel lépteink neszére, mig a cserje közül néhol egy-egy őzike szelíd tekintete bámult reánk. A cserjós csalogány-daltól zengett, az erdő mélyéből a rigó-füttyentése s a kakuk kiáltása hangzott. Bejártuk a gyönyörű erdőt, s a nyugovó nap utolsó sugarától feltett pírral arczainkon — betértünk a ház udvarába. Itt uj idyll tárult elénk. A ritka — szép faj csorda haladt épen a karámba, a ménest egy elkerített helyre terelték a pattogó karikások; ezerekre menő juh nyáj bégetett az akol udvarában, csinos parasztleány futkosott a majorság között, hogy az áldozatra kiszemelt két fehér kappant hatalmába kerítse, — s ott állt közöttük a ház asszonya, boldogságtól ragyogó kék szemével .... A falusi élet kellemeiről csevegtünk, mig férje s Béla megalkudtak két száraz csikóra. — Ezek a csikók, Zalay ur ! — kiáltott felém Béla „mit gondol, mit adtam értök, becsülje meg." — Száz forint — mondám félénken, hogy épen mondjak valamit, — s körülnéztem — az arezokra, nem nevetnek e ki, nem mondtam e sokat ? Biz azok nevettek naivságomon. — A kettőtértém annyiért! mentegetem magam. — Annál szebb, mondá nevetve Béla — „hisz uram, ennek a két lónak egy év múlva ezer forint lesz az ára!" — Fajlovak ezek, magyarázta tovább Várajtai, apjuk a híres Gaszauder, a sárga anyja Viktória, a pejó Bido —• mint kitűnő futó telivérek. — Egy félév múlva nem ismerne rájuk. Elhittem nekik mindent, s betértünk a hivogatólag párolgó tálakhoz. A Delphin tizenegy órát mutatott az éjszakkeleti égen, midőn a faluba ertünk, elhagyva a kedves családi kört, melyre mindig oly jól esik vissaemlékeznem. E paradicsomban, oly szép kis feleség mellett, mily édeni lehet az élet! Bélával csakhamar megbarátkoztam; kedves, előzékeny fiu volt. (Folyt, köv.)