Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1877-10-14 / 82. szám

.BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY'' 1877, 82. SZÁM. V e r o ne cl a m. (B.-Csaba, okt. 12.) Mikor ide kerültem B.-Csabára, kedves hitves páromnak roppant módon meggyült a baja, mort képzelhetünk-e kérem, asszony részére nagyobb szerencsétlenséget, mintha még a piaczon sem beszélhet'? No de a nők jó geniusa gondoskodott feleségemről egy járó-kelő szomszédnó alakjában, ki késznek nyilatkozott a legszükségesebb tudnivalók betanítása által mindnyájunkat az éhhalál torkából kiragadni. Az első leczkóben magam is résztvettem; nem mondhatom, hogy azért, mert semmi dolgom nem volt, miután kedves tanfelügyelőnk szerint az ember mindig dolgozik, legrosszabb esetben szénsavat fejlesztvén, hanem inkább azért, mert szomszédnénkat anynyira elragadta a tanítás heve, a szláv nyelv bölcsészetét oly elragadó módon adta elő, hogy Szarvas Gábornak is dicséretére válnék. Mit is mondott? leirom: „Ha tiszteletes asszonyom Kimegy a piaczra és ott egyre-másra alkudván, a csabai árus azt válaszolja: ne dam! Ígérjen valamivel többet és megkapja; de ha azt hallja, hogy kiejti a végzetes szót: ViTO ne dam, ne vesztegesse többet tiszteles asszonyom idejét, mert a vármegye minden pandúrja sem bírná árusunkat arra, hogy mégis od'adná a kért czikket." Bocsánatot kérek ezen kitérő bevezetésért, vagy ha tetszik bevezető kitérésért, de ezen csendes foglalkozákópen nyert leczke a szláv nyelvből oly fontos, a b.-csabai tisztességes lakosságnál annyira begyökerezve és elterjedve látom ezen tan igazságát ós a gyakorlatban vajmi szomorú alkalmazását, hogy egyrészt derétv szomszédnénknak mély kutatásaiért, ha nem is aka demiai taggá való megválasztatásának proponálását, de elismerést szavazni csak méltányosnak látom; másrészt, mint a társadalom egy erre talán nem egészen hivatatlan tagja, kötelességemnek ismerem a vero ne darura egyet-mást mondani, habár valószínűleg ugy járok, hogy a vármegye minden pandúrjának szegzett puskája sem vezetne ezé!hoz, annál kevésbbé egy jelentéktelen emberke jelentéktelen czikke. Századunkat a tanügy századának nevezik és méltán, mert miután ezen örökké nevezetes korszak nagy fériiai a történeti eseményekből merített tapasztalatok nyomán azon igazságra jutottak, hogy mindenekelőtt az általános népnevelés, másod sorban a tudományok feljesztése által keletkezhetik csa'c az általános jólét, a népnevelésre minden állam ós ezek között hazánk erejéhez mérten első sorban nagy áldozatok árán iparkodott a tanügyön lendíteni. Tekintsünk csak körül a nagy világban. Angol-, Dán-, Svéd- és Norvógorszái, a kis Sweicz, N'ómet- és Magyarszág óriási összegeket költenek a népnevelésre ós vájjon eredménytelenül ? Ha a most vérpatakokban eredménydus háborútól eltekintünk, Oroszés Törökország viszi-e Európa államkonczertjében a főszerepet? Spanyol- és Olaszország,imponál-e inkább vagy az említett államok ? És mi hangzó előadást s kellemes benyomásokat hoztunk magunkkal. Bruckenthal bárónő ő nsga, Janesovies Jenny, Német Lujza k. a., Kiss László, Oláh Gy. Jancsovits Pál, Szlahur Oszkár urak váratlan sikerrel szerepeltek. A könnyedség, otthoniasság, elegánczia és rutin, ini a fellépőket jellemezte, az ei offo játszónak is tapsokat biztosítottak volna; annyival inkább adózunk gyönge elismerésünk kifejezésével e hölgyek s uraknak, kik jóformán csak illő távolból ismerték eddig a színpad természetét, örömeivel, nehézség'ivei. Majdnem mindnyájan oly fesztelenül beszéltek mintha csak otthon a családi körben társalognának és különös Kis László jegyző ur annyira elsajátította magának szerepét, mintha csak valami telekkönyvi „jószágtesl

a bekebelezéséről lett volna szó, melyre nézve ő készité a minden kritikán fölötti végzést. Az előadás alatt egy fél zászlóalj honvéd képezte a színkör diszőrségét, mintegy biztosító fedezetül a közönség otthon maradt része ellenében; mikor aztán a színkör süriin megtelt, a hős hadfiak a karzatnak nevezett „Miklós erőd"-öt vették be rohammal, mely pozitióban nem konczentrálódtak hátrafelé, hanem kitartó állhatatossággal tartották az előadás végéig, közbe megmegeregetve jó kedvük s „tetszésük" kartácsait. Elégülten s elszántan mentünk aztán be a v°csora és bálra a „Korona- táneztermébe, a hol olyan jó kedv tombolt reggelig, minőre egyhamar alig emlékezünk. A gyulai fiatal asszonyok is belé vegyültek a eredményezte azok hatalmát, ha nem az általános népnevelés. Angol és Danországnak ipart, Svédés Norvégországnak benső hatalmat, Sweicznak jólétet, Németországnak hatalmat a népnevelés adott; ki ne ismerné Moltke szárnyas szavait a porosz-franczia háború alkalmával, midőn örömittasan felkiáltott: „Ezen győzelmei néptanítóinknak köszönhetjük /" Jelentékeny szó a világ legjelentékenyebb fórfiától! És Magyarország veszített talán a népnevelés terjesztése által? Hol van gondolkodó, tapasztalt egyén, ki igennel merne válasz -lni ? Beszélhetnék még sokat Amerikáról, de elég ennyi is; vagy hát mint a német költő mondja: „Warurn in der Ferne schweifen ?" minek szóljak a tőlünk távol fekvő Amerikáról, midőn állításaim még hathatósb bizonyítékául a szomszéd megyékre utalhatok. Ott van kérem Csongrád megyében Szentes, van vagy harmincz ezer lakosa, mint körülbelül Csabának, van jó földje, de a Csabáé jobb, van sok jómódú gazdája, de hál' Istennek Csabán is; őszszel, télen feneketlen sár borítja — Csabát is. Csakhogy Szentesen az egész városban az utczák mindkét részén díszes ós széles kőburkolat húzódik végig, nálunk a főutezát kivéve, keskeny padlón járunk, ugy hogy midőn végig menve szemközt jövővel találkozom rajta, mindig eszembe jut a hat éves koromban tanult két kecskebak meséje. Szentesen ötször akkora hivatal-személyzetet fizet a város mint Csabán, de költségvetésébe mégis 20 ezer frt van felvéve tanügyi czélokra, nálunk egy krajezár sem. N.-Körös 20 ezer lakost számlál, és minden hitfelekezetet arányos segélyben részeit tanügyének emelésére; ott van a kis Gyöngyös, mely több mint 15,000 forintot áldoz évenkint iskoláira, Kecskemétet nem is merem említeni, mely habár nem módosabb Csabánál, évenkint több mint 40 ezer forintot költ a népnevelésre. És ez helyesen van, mert a legokosabb fők azt mondják, hogy minden krajezár, melyet iskoláinkra költünk, ki nem számítható erkölcsi és anyagi kamatokat hajt. Ismerve a „Békésmegyei Közlöny" közlendőinek halmazát, nem sorolom elő a Csabánál még kisebb, tanügyért áldozni kész községeket, hanem csakis mi rólunk fogok majd szólani egyet-mást. (Vége köv.) ~~ TÁVIRATOK, * Sumla, okt. 9. Dilaver pasa, ki néhány nap előtt a Ramazán szigeteiről ágyúzta Gyurgyevót, tegnap Ruszcsukból kirohanást intézett 800 cserkeszszel Pirgosz, ellen, s az ottani lovas és gyalog helyőrséget megfutamítván, az oroszok védmiiveit elfoglalta. — A plevnai táborban minden csöndes. * Bukarest, okt, 10. Mivel egyes, még török lapok is állhatatosan beszélnek Anglia ós Ausztria közvetítéséről és előleges lépéseiről, ismételve kijelentetik, hogy semmiféle mediatio sincs tervben és ilyen kísérlet sem tétetett. Gregig, az osztrák vezérellenőre ide érkezett. A tudósítás, hogy Szerbia Oroszországtól Bosznia annexióját és függetlenségének biztosítását kívánta, alaptalan. gyulai híres lányok tánezos soraiba s mint az orsó gombolyitották maguk körül a mi sóvárgó mulató kedvünk aranyszálait s a fal mellé lapult báltudósitó Plútó annyi bálkirálynőt és felelelős bálminiszternőt szemelt ki magának, hogy Európa valamennyi nagy és kishatalmasságainak jutott volna egy egy. (Osak a vad muszkának nem szánt egyet sem, ettől kelet e szép virágait sajnálta volna.) Bál után a „Korona" egy szobájába fanyalodtunk. „Atyáin távoztasd el tőlem a keserű pohárt!" Gyulán vendéglőbe menni ! Egyenlő ez az auto-da-fé kínjaival. Pislogó mécs világári il vezet be a „londiner," a szobalányok ez uj specziese a lakszobába s „szép álmokat" kíván. A fényes, és ünnepélyesen fűtetlen helyen elgondoljuk aztán : lefeküdjünk-e vagy se s egyideig elgyönyörködünk a diszes képeden, melyek egyike Miksa mexikói császár kikisértetését ábrázolja a vesztőhelyre; a másik Kossuth Lajos vagy Sándor czár élethű vonásait tünteti elő (de lehet, hogy Ballagi Mór arczképe a jeles mű), miközben észrevesszük, hogy tulajdonképen a műkedvelői előadás alatt női öltözőnek szolgált appartemában vagyunk, hol a színpadi előkészületek nyomaira bukkanunk asztalon, szőnyegen (helyesebben a padozat deszkáján). Egy fél skatulya fehér és piros rizspor, kék, piros, sárga szalag, elhullatott virágok jutnak a birlapreferens zsákmányául, ki ezeket elhozza magával emlékül. A „csipkés" kendőt pedig, melyet egyik széken felejtett a műkedvelő hölgyek egyike, hajnali álmunk közepette reklamálja másnap reggel egy megyei hajdú, de * Madrid, okt. 10. A német hajóraj Gibraltárba érkezett. * London, okt. 11. A bajrám-ünnep alkalmával a szultán szerencsekivánó sorokat küldött a csapatok parancsnokainak, melyben reményét fejezte ki, hogy a bábom nem sokára a törökök sikerével véget fog érni, és a katonák haza mehetnek, hogy a haza védelmezése közben szenvedett rendkivüli veszteségek kárpótolva legyenek. * Pera, okt, 10. Gázi Ahmed Muktár pasa a szeraszkieratus elé most terjesztette be táviratilag részletes leírását az október 2. és 3-án Janhnilar, Agulveren és Aladsadag mellett folyt harezoknak, melyekben nagy dicsőséget arattak az ottomán fegyverek. Az oroszok 64 zászlóalj gyalogságot, 14 ezred lovasságot ós 130 ágyút vittek tűzbe. Muktár pasa az ellenség sebesülteinek és halottainak számát 10,000-re teszi, de a lakosság állítása szerint megközelíti a 15,000- it. A törökök vesztesége mintegy 2500 ember és foglyokat is ejtettek. MEGIYEÍ HIREK. * Előfizetési clij a „Békésmegyei Közlöny" f. évi október-deczemberi (utolsó) évnegyedére, a „Szépirodalmi Lapok -kai együtt, 1 frt 50 kr. Az előfizetési pénzek e hó végéig kéretnek beküldetni. .A. liládé liivafcal. * Vésztőről tudósítanak bennünket, hogy ott a napokan egy hatalmas vaddisznót lőttek. Osak abból a hatalmas vaddisznóból ne váljéü egy hatalmas — kacsa ! * A körösladányi elöljáróság jegyzőjük vezetése péntek délután tisztelgett Csabán főispán ur ő méltóságánál. * Méltóságos Beliczey István főispánunk a magyar rentéra 5000 frtot jegyzett alá. * A mult vasárnap Gyulán lefolyt mükedvolői előadás, közvacsora és bál társadalmi szempontból szerintünk igen üdvös jelenséget nyújtott. Azt a bizalmas és szép egyetértést értjük, mely a polgárság és Katonaság közt uralkodik. Mig másutt hetykén csörtetik kardjukat a hősök, nálunk a békés polgárral nem kard hanem karöltve a jótékonyságot, a társadalmi együttlét kedvessétételét mozdítják elő. S ez tisztán báró Bruckenthal kapitány ur, a derék és mavelt tiszti kar és kedves nejeik érdeme és különösen ez utóbbiak azok, kis az egyetértés rózsáival fűzik össze a polgári és katonai rendet. Jól esik ezt konstatálhatni. * Ma és holnap van Szarvason a békésmegyei gazdasági egylet kiállítása. * Holnap a minisztériumtól visszaérkezett megyei költségvetés ügyében rendkivüli közgyűlés tartatik Gyulán. * T. olvasóink lapunk mult száma melleit vették a hátramaradt „Szépirodalmi Lapok" egy számát. Jövő csütörtökön a másik és csütörtökhöz egy hétre a harmadik szám következik, melylyel azután a rendes kerékvágásba értünk a nyomdai akadályok miatt késelkedett melléklapunkkal. * Miskovics Száva törvényszéki biró ur 4 heti szabadságidőt élvezvén, helyette a vizsgálóbírói tisztet elnöki intézkedés folytán Hosszú László tszéki jegyzó ur végzi, ki a gyulai törvényszék legfáradhatlanabb buzgalinu titsztviselőinek egyike. * A következő gyászlap küldetett be hozzánk: hiába: elfüstölgött. Alig hajtjuk fáradt fejünket újra az e börtönszerü szobában is jótékony álomra, ismét kopogás. Most meg e?y hímzett harisnyakötőt keresnek. Szerencsére hirlapirói minőségünk minden gyanú fölé emel különben még reánk foghatnák, hogy — „kedves emlékül" tettük el. Reggel aztán végig megyünk még egynehányszor a kis Gyula csöndes szűk utczáin, megállunk a megyeház kapuja előtt s elgondoljuk, hogy milyen kedélyes, családias, otthonos élet folyik itt a kis metropolis főutezáján, hol a házak oly közel állanak egymáshoz, hogy a vis a vis ablakból kedélyesen el lehet diskurálni, s hol épen egy krajzlerné a túlsó ház szobaleányával az álmodott lutriszámok felett vitatkozik. 0 nagyságaik pedig csaknem kezet is nyújthatnak, midőn jó reggelt kívánnak egymásnak. Boldog nagy város s kedves kis város vagy te Gyula I Unatkozni benned soha sem lehet, mert ha épenséggel más mulatság nincsen, oda állsz a megyeház főispáni karrikaturái elé és hüvelykujjaid egymás közé forgatva, bámulod, hogy hasonlítanak az eredetiekhez, mint egyik tojás a másik — tormás virslihez ! S most isten veletek Gyula, karfiol, dongó méh, Brózik, műkedvelői előadás, vacsora, bál, csipkekendő, harisnyakötő, főispáni szobor és tormás virsli! Ott, hol „o már alszik" ismét látjuk egymást. Azaz csak én titeket, ti engem nem; mert hisz én vagyok a mindenhol jelenlevő s mégis senki által sem látott, meit alvilági: Plútó-