Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1877-09-30 / 78. szám

„BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY." 1877. 100. SZÁM. tárgyak becse felett, szakbizottságok fognak határozni, s itéle.thez képest, a kiállítók között 5 ezüst és 5 bionz érem, 8 10 frankos arany, 5 egy forintos tallér és több dicsérő oklevél fog kiosztatni. A tárlat megnyitása mindkét napon reggeli 9 órakor veszi kezdetét. A gépek versenye a kiállítás második napján történik. A kiállított termesztmények, melyek október 9-én délután 2 óráig el nem vitetnek, a gazdasági egylet javára fognak elárvereztetni. Belépti dijul a kiállításhoz 10 kr. fizetendő. Felkéretik a tisztelt közönség a fent említett hasznos iigy iránti pártolását, minél nagyobb számú me_ jelenésével nyilvánítani szíveskedjék. Kelt B.-uyulán, szeptember 23-án 1877. Göndöcs Benedek, a kiállítást rendező bizottság elnöke. — Az oroszok veszteségeiről. A szeptemberi csaták ban az „Aug. Alig." kimerítő részleteket közöl. Ezek szerint kiderül, hogy igen sok foglyot is ejtettek a törökök. 100 ezer emberrel támadták meg a törökök állásokat és vesztesógök 25.000 emberre megy. — Skobelev 12,000-nyi dandárából saját bevallása szerint csak 4000 ember maradt, a románok 26,000 emberből 50)0-et vesztettek. A Plevna alatti legutolsó ütközet aránylag legvéresebb a jelen században. A német hadsereg Graveiott. mellett szintén 25,000 embert vesztett, de 225,000-en voltak, ugy hogy csak minden kilenczedik ember vált harczképtelenné ; az orosz hadsereg pedig összes támadó létszámából minden negyedik emberét vesztette el. — A képviselőház szept. 27-diki ülésén nagy érdeklődés közepette válaszolt Tisza Kálmán a keleti kérdésben hozzá intézett interpellácziókra. A miniszterelnök hazafias szellemtől átmelegült beszéde kedvező hatást) tetr, s a választ, valamint a Helíy és Bausznern interpelláczióra adott válaszokat, a ház óriási többséggel tudomásul vette. — A törvényhatósági uj választások tárgyában a belügyminiszter körrendeletet intézett a hatóságokhoz s abban azon óhajt nyilvánítja, hogy az uj választások ínég ez évben befejeztessenek, hogy az uj tisztviselő-testüiete k az uj év első napjaiban megkezdhessék működesüket. — A „Hamburger Nachrichten" értesül Becsből, hogy Andrássy gr. Salzburgban a következő tárgyukat hozta .szőnyegre: a Duna semlegesítésé, a szuzeránitás átruházása Oláhország felett Ausztriára, egy osztrák-oláh vámegylet felállítása, esetleg Ausztria azon joga, hogy az oláh erődökbe őrségeket vethessen. — Brassóban és több erdélyi vasútállomáson fegyver-elkobzások történtek. A lefoglalt fegyverek rendeltetéséről határozottat nem jelentenek. B.-Csaba, szept. 28-án. A török-orosz háború eddigi eredménye, mely véres jeleneteivel az egész világot izgalomban tartja, fölül mul minden várakozást. Ki hitte volna azt három hónap előtt is, a mit most látunk ? A nagy, retteget Oroszország százezereivel rohant Törökországra. Sokat vártunk a török nemes hősiességétől, de nem mertük hinni még sem, hog\ oly koloszszus ellenében, kiről az egész világ azt hitte, ha egyet toppant lábával, a föld alá sülyed minden muzulmán, sokáig megáilliasson. Csalódtunk. Nemcsak megállt, hanem a harcz hevében önmagából fokozta erejét, s két világrészben űzte vissza véres csatákban ádáz ellenét, a melynek már kezeiben látszott lenni a győzelem, ugy szólván komoly harcz nélkül. A hadjárat leendő sikere iránt egy csép kételye sem volt Oroszországnak. Rendületlen meg • győz-dósé volt, h gy e hadjárat csak* Törökországra hozhat katasztrófat. A reá nézve szomorú tapasztalatok azonban azon meggyőződésre vezettek, hogy jövőre óvakodni kell az elbizakodástól, az ellenséget kicsinyleni sohasem jó ; mert bizony megtanulhatták, hogy az erejűkben tul bizakodók rövidet húznak. A csatatéren eljátszotta „gyermekjátékait," s csakis a szellemi fensőség, műveltség és népszabadság szerezhetik vissza idővel tekintélyét. De a török nemzetre is tanulságot nyújt e válságos idő. ámbár Európa közbecsiilése mellette van, ujjongva üdvözlik a győzelem mámorító dicsőségét ; mainap emelt fővel állhat a török a népek sorába ; ő élni akar és tud ; csakhogy meg kell jegyeznie : más az élet feltétele a csatatéren és más a béiíe napjaiban. Nagy Konstantin s Nagy Sándor népe is nagy volt a csatád mezején, de az erkölcsök romlottsága s a nép lomhasága rabigába döntó Rómát, s a med-perzsa birodalom hanyatlásnak indult. Épen jgy a törökök is nyerhetnek száz meg száz plevnai csatát ; a Sipka-szorosnál bár ott hagyná is minden muszka a fogát ; de ha az erkölcsök finomulása, a szab idság átalakító szelleme, a népeket felüdítő műveltség utat nem tör magának teljesen s át nem alakítja a megtespedt formákat, beteg ember marad örökre ő töröksége. Mi pedig szintén megtanultuk, hogy Oroszország megszűnt félelmes lenni. Ezt köszönhetjük a megvetett, lenézett, halálra szánt Törökország hős fiainak. Európa örök hálára,van kötelezve Törökország iránt. De legnagyobb hálára van kötelezve iránta Magyarország, mert legjobban van fenyegetve a szláv barbarizmus medvekarjai által. Ha Európa többi népei ma még nem érzik és nem tanusitják ezt a hálát, leikök rajta ; de mi tanusitjuk azt tőlünk telhetőleg : ma még rokonszenv nyilvánítással, népgyülésekkel, adakozásokkal az értünk is vívott háború áldozatai részére és majd fegyverrel is, ha kelleni fog. T.-l. Békésmegye uj szervezeti szabályzatának tervezete. (Fol) tatás.) 9. Kötelességük a járásuk területén tartatni szokott, ugy a szomszédos országos vásárok alkalmával, közbiztonsági tekintetben árjáratokat rendezni, mi czélból a szomszédos járások legénységének egy része a vásárok helyére összevonandó. 10. Felsőbb rendeletek folytán karhatalmat kiszolgáltatni s azt szükség esetén személyesen vezetni. 11. Tűz- és vizveszélyek alkalmával alárendelt közegeikkel a helyszínén megjelenni, és ott a kiadott rendeletek pontos teljesítése s a rend fenlartásában az előljánkat segíteni. 12. A járási gyanús egyénekről nyilvántartási jegyzőkönyvet vezetni s azt a szomszédos járásbeli csend biztosokkal is közölni. 13. A hozzájuk továbbított fegyenczek kellő őriztetése és továbbításáról gondoskodni. 14. A járásuk területén levő korcsmákra ée bordélyházakra köz- és egészség rendőri tekintetben felügyelni. 15. A járási csendlegénységet hatásköre és kötelességei ismeretére úgyszintén lovaglás és ügyes fegyverkezelésre oktatni s c czélból gyakorlatokat tartani. 16. Bármi oknál fogva elfogott személyek letartóztatását 24 óra alaít az illető hatóságnak bejelenteni. 17. Kötelességük a következő irodai jegyzőkönyveket vezetni : Egy iktató-könyvet, abba vezettetvén a beérkezett rendeletek, idegen hatóságok megkeresései, bejelentett rablások s lopások s mindenféle rendőri panaszok s mindezekben történt eljárás. 18. Levelezési jegyzőkönyvet, melybe a történendő levelezések rövid kivonatban jegyzendők. 19. A letartóztatott és bejelentett egyénekről jegyzőkönyvet, hová a letartóztatott egyének személyleirása, neve, lakhelye, letartóztatásuk ideje és oka, kibocsáttatásuk, hova kisértetésük s a netaláni bűnjelek bejegyzendők. 20. Orjárati jegyzőkönyvet, hová az őrjáratok elindulása, s visszaérkezésének napja, személyzete s a nevezetesebb megjegyzések vezetendők. 17. §. A csendlegénység főkötelessége az illető hatóságok s az elöljárók iránti tisztelet s feltétlen engedelmesség, szolgálatban pontosság, a közönség irányában illedelmes magaviselet, s emberies bánásmód józanság, hűség s megvesztegethetlenség. A csendlegénysóg szolgálata áll a járás területén való portyázásból, őrjáratokból, mely alkalmakkor minden kihágásokról s bűntettekről maguknak tudomást szerezni s azokat bejelenteni tartoznak. A gonosztevők s a bűn szorgalmas utánnyomozásából. A tetten ért, vagy bizonyítékok folytán gyanúval terhelt rablók, gyújtogatok, tolvajok, csalók, erdei s mezei kárttevők elfogatása s följelentéséből. Kötelességük minden csoportosulás s korcsAma kerek asztal körött egy társaság ül; jó kávéházi ismerősök, de egyik sem áll a másikhoz közelebbi baráti viszonyban. A mint magából értetődik, politizálnak : csak egy negyven éves ur van mélyen e'mélyedve az ,Uborkalap" olvasásába; egyszerre kö/.elebb dl az asztalhoz s félbeszakítván a többiek beszédjeit, igy kezdi : „Hallják csak uraim, ezt a gyönyörű czikket ; ez a N. valóban ezermester, soha sem fogy ki; hallják csak mily szép adomával kezdi ismét: „Egyszer egy parasztfiú levél utján uj nadrágot kért atyjától; az atya nem tudván olvasni, odaadá a bom bárdon hangú kántornak, hogy olvassa fel s ez durván a mint illik, igy olvasta: „Papám küld nadrágot" (mily egyszerű politika van abban, ha a publiczista konjunktúráit onnét szedi, hogy „papám küldj nadrágot!") ... de tovább folytatom ... és valóban a jó ur tovább olvas s nem látja, hogy a hallgatók versenyt ásítoznak, hogy midőn utánozna a „bombardon hangját" az egész összegyűlt vendégsereg reá néz, hogy egyéb asztaloknál sokan zokon veszik e íenhangon olvasást, mely a többié et háborgatja. Neki szenvedélye az általa érde-í keseknek talált czikkeket másnak elolvasni s ha egészen idegen emberek ülnek is vele egy asztalnál, még akkoi is igy kezdi. „Hallják csak uraim: „A törökök" . . . „De kérem már elolvastam ezt a czikket" . . . „Nem tesz semmit, a többi tisztelt urak bizonyosan még nem olvasták el;1 „a törökök,. " „Már bocsánatot kérünk" ugy szólnak a többiek egyhangúlag, „de a mint látni tetszik, mi éppen mást. olvasunk, ezt félbe kellene hagynunk, hogy Önt hallgassuk s azt csak nem kívánhatja" . . . „Nem tesz semmit, igen rövid mindjáit kész leszek vele" . . . „De uram, ne háborgasson bennünket" . . . „Enyje de müveledeu emberek közé kerültem" igy mormog magában a szenvedélyes felolvasó s más asztalhoz megy megpróbálni szerencséjét; néha az egész kávéházat megkerüli, de senki sem akarja meghallgatni érdekes czikkót, végre feltalál valakii, ki iránta le van kötelezve: nevelőjét, könyvivőjét, számtartóját, s ez akarva, uem akarva, áldó atául esik. Megtörtént tán már rajtad is, tisztelt olvasóm, liotry midőn újságot olvastál, egyszerre lapodon szokatlan árnyékot láttál; érezted, hogy valami kellemetlenül nyomta válladat; hátrafordulva, azt vetted észre, hogy valaki rád könyökölve, veled olvas. Ez a valaki nem tudja bevárni mig leteszed a lapot, hanem mindig közelebb jöve hozzád, előbb illő távolságból kap ki néhány szót, aztán elfelejtve magát, válladat asztalnak nézi s kényelmesen „veled tart," sőt néha az átlapozás terhétől is megkímél, csak hopy akkor lapoz át, midőn te még be sem fejez ted az első oldalt. Máskor meg jő valaki nagy sietve, mintha háza égne: „Kérem csak egy perezre ezt a lapot, mindjárt visszaadom, csak egy perezre." Elég udvarias vagy neki a kívánt lapot odaadni — de sajnosan tapasztalod, hogy a perczből félóra lesz. Ismét máskor leteszed újságod, hogy kávédba kiflit apríts; midőn azután ismét utána nyúlsz, hűlt helyét találod. Ott ama zugban valaki a „Vasárnapi Ujsig" képeit nézi; az egyik illusztraczió olyannyira'szerencsés osztatlan tetszését elnyerni, hogy egész kényelemmel kiszakítja és zsebre dugja. Hisz a tiz parancsolatokban csak ez áll „és ne kívánkozzál felebarátod felesége után" de nem az „s ne kívánkozzál a kávés újsága után." Nem c.^oda hogy fővárosunkban annyi különcz újságolvasó van, sokat olvasunk, mert politizáló nemzet vagyunk. Csak az kár, hogy politikai tudományunkat, ha csak lehet, mindig 7násnak újságából, a kávéházéból, a szomszédéból merítjük, de nem a sajátunkéból. Már csak azért is kár, hogy a tízparancsolatban különösen ki nincs téve a fennemlitett parancsolat is „s ne kívánkozzál másnak újsága után" — akkor ujságolvasási dühünk legalább a szerkesztők és kiadók előnyére is válnék . . . Jelenleg csak a „Magyar Hírlap" kiadója örül a mi olvasási dühünknek. Érti „terjeszteni" lapját. Minden számból százszorta többet adnak el, mint a mennyi rendes előfizetője van. Olcsó is, de nem is — jó. Csak négy krajezár; ezért nagy és sok humbugot kap az újságolvasó. dr. Báttaszéki.