Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám
1877-09-30 / 78. szám
IV, évfolyam. 1877 , 78, szám , B.-Csaha, szeptember 304n. GYEI I^QIT^T Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmi! lap. íVlejijelenik hetenként kétszer : vasárnap és csütörtökön. Előfizetési dij a „Szépirodalmi Lapok"-kal együtt : egy évre 6 frt félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. A „Szépirodalmi Lapok"-ra külön is előfizethetni, egész évre 2 frt, félévre 1 írtjával. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes száin ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken uiinde.i postahivatalnál 5 kros postautalvány nyal. Békésme^ye jövő évi költségvetése. = A belügyminiszter ur ő nméltósága Pestmegye jövö évi Költségvetésében többek közt a segéd- (és nem al)-szolgabirák lizetését 800 írtban határozta meg, az hnokokét pedig 600 írtról 500 írtra szállította le. A legnagyobb biztossággal lehet tehát következtetni, hogy Békésmegye költségvetése, ugy mint az a szeptember 10-diki és folytatva tartott közgyűlésen megállapittatott, helybenhagyatni nem fog. Azon százezereket, miket a kincstári földek bérbeadásában és más szerencsétlen és hallatlan fölületességgel kezelt állami vállalatokban elpocsékolnak, azokat valahol csak helyre kell ütni. Neki mennek tehát az igazságszolgáltatásnak vagy a közigazgatási Írnokok a segédszolgabirák fizetésének s ezeket redukálják a minimumra, oly összegre, melyből becsületesen megélni a legszerényebb igények mellett sem lehet, l a csak az illetők kevés szabad óráikban mellékkeresetül a favágásból nem akarnának „órákat" adni. Pedig hangoztatják ám azt, hogy közigazgatásunk gyakorlati eredményei nem elégítik ki a várakozást, hogy az ügyek gyors elintézéséről szó sincs. Azért javasolta maga a kormány a törvényhatóságoknak, hogy segédszolgabirói állásokat szervezzenek, hogy a bajokon némileg segítve legyen és hogy a szolgabírói teendők ne legyenek ugy végezve a mint vannak, hanem a mint kellene lenniök. S most nem akarják megadni az uj hivataloknak a szorgalom, az ügybuzgóság első feltételét, a tisztességes megélhetés lehetőségét. Pedig Békésmegyében nem a szegény írnokokon, vagy a mindenesetre sokoldalú foglalatosággal meg terhelve leendő segédszolgabirákon kellene és lehetne kezdeni a megtakarításokat, hanem mindenekelőtt azon, hogy a járások czélszerüen beosztassanak, hogy azon járás — a gyulai, — melynek fentartására minden elfogadható ok és alap hiányzik, beszüntettessék, mi által mindjárt 8000 frtnyi évi kiadási kevesebblet mutatkoznék. Azt mondják, nem kell mindenhová segédszolgabiró, s hogy az szaporította a budgetet kelletén tul, hogy mindenhová rendeltek ilyent. Ha mi magunk szomorú tapasztalásból nem is tudnók, hogy jelenleg a szolgabirák felét sem végezik annak, mit a tőrvény a gyakorlat tőlük kíván, s hogy az a mit végeznek, a teendők halmaza miatt, minőségileg sem állja ki mindig a kritikát: akkor is tántorithatlanul megmaradnánk azon meggyőződés mellett, hogy ott hol egyáltalán szolgabíró vau, kell hozzá segéd is. Megmaradnánk pedig azért, mivel megyénk alispánját nemcsak minden magánérdektől ment, csak az ügy érdekében beszél ), de : a közigazgatás terén tekintélyt képviselő tisztviselőnek ismerve, ha ő mondá, hogy a teeendők gyors és kellő végzésére mindenhol kell segédszolgabiró : ez reánk nézve iránytadó. Megyei alispánunk ki a takarékosságot sokszor tán kelletén tul is gyakorolja, hivatkozva sok évi tapasztalására, ugy szólván esdve kérte a közgyűlést e tekintetben, ha a megyei közigazgatáson alaposan javitani akar, minden járásban szervezzen segédszolgabirói állomásokat, és ő tudja, hol van a legnagyobb hiány. De nem is áll az, hogy az szaporította kelletén tul a kiadásokat mert mindenhová szerveztek segédszolgabirákat. Oak három helyre, Gyula, Csaba és Gyomára lón szervezve, a hová a különvélemény nem praeliminálta, az erre eső kiadás pedig csak 8300 frtot teszen. Azt kívánni, hogy a közigazgatás gyorsítása miatt segédszolgabirák szerveztessenek és a költségvetés ne múlja felül egy pár ezer forinttal a tavalyi költségvetést : annyit tesz mint abszolút lehetetlenséget kívánni, mert ezen a kormány által is szükségesnek mondott ós szervezni ajánlott egész uj állomások miatt, csak nem lehet a központi és járási tisztviselők úgyis épen nem fényes fizetését az eddiginél kisebbre redukálni ? Nem marad tehát egyéb hátra nézetünk szerint, mint a járások számát a gyulaival kevésbiteni. Ez volna első rendben a takarékossági elvnek legigazságosabb és legmegfelelőbb keresztülvitele. Másodsorban mint az a megyei lapokban, de kompetens körökben már többször hangoztatva lett, két pénztárnok teljesen felesleges, s igy itt is 1000 frtnyi megtakarítás volna eszközölhető. Tehet nem egyes tisztviselők fizetésénél kívánunk megtakarításokat, kikre szükség van : hanem olyan állások ós járások eltörlését, melyekre egyáltalán szükség nincs. — Felhívás ! A békésmegyei gazdasági egylet kiállítást rendez B.-Gyulán 1877. év októberhó V. és 8-ik napján. Gyümölcs és mindennemű kerti termesztmény, zöldség, gyökér és virág nyers készitetlen állapotban, vagy mag alakokban. Kiállítási hely: az uradalmi üvegház. Méhészeti tárgyak. Kiállítási hely : a méhész egylet kertje. Gazdasági gépek, melyek gyakorlatban jóknak, czélszerüeknek és hasznosaknak bizonyultak. — Kiállítási hely : az uradalmi kertészlak melletti gyepes tér és szántóföld. Kéretik a tisztelt közönség, hogy a tervezett kiállításokat a fentnevezett tárgyak beküldése által emelni, pártolni és előmozdítaui kegyeskedjék. A kiállítandó tárgyak előre bejelentendők, október 5. és 6-án azoknak beküldése kéretik a kiállítást rendező bizottsághoz, Gyulán az uradalmi kertész lakban. A kiállított AJ El árczáia. Újságolvasók. (Fővárosi g e n r e k é p.) Közönségesen csak a kártyázást, billiardozást, mértéktelen borivást és pipázást szokták a szenvedélyek közé sorozni, pedig higyjék el tisztelt uraim és hölgyeim, az újságolvasás is azzá fajulhat — nem oly veszélyessé, de nevetséges és időtrabló szenvedélylyé I Füi-Ktíszi nem kártyázik, nem iszik, nem pipázik. Ő a „legszolidabb" ember a világon s még sem bir semmire sem jutni Miért? Mert reggeltől estig újságokat fal. Már tizszer volt kilátása hivatalra, tanárságra (ő igen derék, müveit ember), de soha kellő időben nem ment el bemutatni magát. Éppen akkor, midőn ide vagy oda rendelték, jó vezérczikk, érdekes novella vagy nem mindennapi költemény olvasásába el volt mélyedve; mikor eszébe jutott, hogy el kellene mennie, már késő volt, már más megelőzte volt; — vagy ha egyszer kivételképen nem is késett el és bejutott valami irodába : a helyett hogy váltó- vagy más kereseteket fogalmazott volna, kiszedte a prinezipális pertárából a régi újságokat, melyekbe a periratok becsomózva valának, vagy elkapta az inas elől az újonnan érkezett újságokat és olvasgatá; első eselben a prinezipális nemcsak uj kereseteket készen nem talált, hanem a régieket is össze-vissza hányva, másodikban pedig az ő drágán fizetett újságait fölvágva, összepiszkítva, néha a legérdekesebb darabokat kivágva, mindkét esetben pedig borzasztóan mérgelődött s miután látta, hogy Fürkészi javithatlan — elküldte. Nem szenvedély-e ez és nem volt majd oly káros Fürkészíre nézve, mint a kártyázás a kártyázóra nézve? De halljuk tovább. Az újságok megérkezte előtt már jó másfél órával ott ül a kávéház valamelyik zugában, szemeit epedve az ajtóra függesztve; ha valaki kinyitja, az öröm egy szikrája villan át arczán, de ha látja hogy nem a várva várt újságkihordó az, a keserű csalódás halvány szine váltja fel ezt. Ha végre megérkeznek a hírlapok, odarohan a pinczérhez és nem várva mig becsinálta a tartóba, elragadja tőle vagy pedig oly esdeklő pillantást vet rá, hogy lehetetlen ellentállani kérő tekintetének. Egyébiránt 6enki sem ád a pinczérnek több borravalót, senkisem költ annyit a kávéházban mint ő, csakhogy ha újságok jönnek, ót el ne felejtsék. Van otthon reggelije és mégis ide jár, még egyszer kávézik ha szükséges, csakhogy terhes vendéggé ne váljék és szenvedélyét kielégíthesse. Ha hozzá juthat, tíz újságot is hord össze magának", és mint a fösvény, a legkisebb neszre rémes arczkifejezóssel pénzét takarja el, ugy őrzi ő ha hallja, hogy valaki bozzá közeledik, e drága ujságkincset. Három lapon ül, hármat rokjának fojló súlya nyomja, kettőt görcsösen térdei közt szorít össze, kettőt hóna alatt öldös, kettőt végre kezében tart. Beszélhetnek neki, ha egyszer el van mélyedve az olvasásba, ágyukat is elsüthetnének füle előtt, még akkor se hallana semmit. „Ugyan kérem, ujságfürdőt rendeltek Önnek?" igy szólítja meg valaki. „Uram ne tessék már a többi veudégektől egy porczika újságot irigyelni." Semmi válasz. „Ha nem látnám, hogy valamennyi újságon ül, azt gondolnám a íülén ül," folytatja a megszólító beszédét. Ismét semmi válasz. A/. illető koczkáztatja s egyet ránt a hóna alatt levő újságokon ; de ekkor feleszniélődik s mint az oroszlán, kinek kölykeit bántani akarják, rohamra készül. Ha ellenfele megijedve rémitő l'ogcsikorgatása és iszonyú tekintetétől, ki nem térne, kész volna összemarczangolni; ö ki oly szelíd mint a gyermek, annak ki újságot akar tőle elvenni, képes a legnagyobb gorombaságot mondani, sőt egyszer ily alkalommal széket ütött valakinek fejébe, mi nem kis kellemetlenségbe hozta. Az összetörött széket meg kellett fizetnie, a betörőt fejet meggyógyíttatnia & azonfülül kidobták a kávéházból. Otthon azután egy régi újság olvasása közben, melybe az általa vásárolt gesztenyék be voltak takarva, keservesen sirt ez eseményen, de másnap ismét ugy cselekedett volna, ha valaki kedves újságait bántotta volna. Talán nem is hiszed, tisztelt olvasóm, hogy van ilyen bolond ujságolsó fővárosunkban, pedig biztosítlak hogy van, hála isten nem sok — de van! Annál több létezik azonban más fajtájú, nem olyan nagyon bolond mint Fürkészi, de mindenesetre elég eredeti.
