Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1877-09-27 / 77. szám

„BÉKÉSMEFLYEI KÖZLÖNY" 1877. 77. SZ. — Bécsből irják: Az Erzsébet nyugati pálya for­galmának növekedése következtében 0.2 millió szuperdivi­dendára számítanak a főpályánál, és 0.2 millióra a nem biztosított vonaloknál, egészben véve tehát a fővonal be­fektetési tőkéjének majdnem egy egész százalékára. — A képviselőház igazságügyi bizottsága kedden országos ülés után összeülvén, a hozzá visszautasított ba­gatell-írvényjavaslatot a_ ház által megállapított elvek alapján leendő átdolgozás végett egy három tagu albi ­zottságnak adta ki s a bizottság előadójává Horánszky Nándort választotta meg. — A képviselőház mentelmi bizottsága tárgyalás alá vette Miskatovics József sajtó-vétsógi, Lukács Béla szin­tén sajtó-vótségi és Molnár istván képviselők mentelmi ügyeit. A bizottság rövid tanácskozás után Miskatovics ellen beadott Kiadatási kórvényt kellőleg felszerelve nem találván, a kiadásnak helyt nem adott. Lukács Béla, mint a „Közvélemény" szerkesztője ellen az-„Ellenőr" által in­dított sajtóper tárgyában kért kiadást a bizottság m jg­adandónak véli, — valamint Molnár istván, mint kath. lelkész ellen engedély nélkül eszközlött egybekötss tár­gyában kért kiadatást is. Előadó : Degenfeld Lajos gr. Hová forduljunk? Sokan azzal vádolják a magyar embert, hogy inye ellen van mindenféle olyan manipulá­czió, melynek fizetés a vége. Sósban, igaz, sok­ban nem. Magából a dolog természetéből követ­kezik, hogy nem igen szeretjük tovább pengetni a ritka ezüstöt, de még a czifra banknótát sem — hanem az nem áll, hogy a magyar ember azon állampolgári kötelmeit is, melyeket pénzben ir elő a §. ne teljesítené szívesen — esak ne kivánják tőle a mértéken tul. Magyarország adórendszerének nyomorúsága az, hogy a fizetés annyiféle czimen követöltetik az állam polgáraitól, hogy ugyan értelmes em­ber legyen, ki el tudja sorolni : hányféle módon jogosult az állam zaklatott zsebünkben kotorászni.? Házadó, földadó, négyosztályu keresetiadó, bá­nyaadó, bor és husfogyasztásiadó, cseled tartásért, tekeasztalokért, játékhelyiségekért, kocsi ós lótar­tásért fizetendő adó, közlekedésiadó, nyilvános szá­madásra kötelezett vállalatok és egyletek adója, tőkekamat és járadékadó, vadász- és fegyveradó sör, szesz és czukoradó, általános jövedelmi pót­adó, dijak közvetett és közvetlen illetékek, ínség kölcsön, tiszaszabályozási kölcsön, stb . . . Szinte borsó'iák az ember háta, iia ezt a sok kenyérpusztit > találmányt végig szemléli s kétségbeesik a jámbor búsongó hazafi, hogy va­jon lesz e még több ? Természetesen, minél számo-abbak a fizetési czimek annál nehezebb a fizetés is. — Nem csu­pán azért, mert al adó és illetékek czimeinek lé­giója elrettenti a legjobb szándékú hazafiit is, hanem sokszor ós főképen azért, mert a felso­rolt adózási müveletekkel megbízott közegek oly gyakori rendszerváltozásnak vannak kitéve, hogy ha az embernek valami baja van, Pontiustól Pi­ne engedjen át engem a bánatnak, ki vígaszlalhatlan lennék, ha ön elhagyná országomat. Kérem tehát még egyszer, válasszon valami mást. Nos? — Csak egy útlevelet külországba I A grófné hangja oly tiszta és határozott volt, hogy a császár felhagyott a további kérelemmel. — Tehát legyen grófné — mondá a császár só­hajtva — de tudja meg, hogy nagyon szigorúan büntet. A ki Hallgatásnak vége volt. Megkisérlették még szándéka in»gváltoztatására, de ő hajthatlan maradt. — Nem akaróin elhullatott könyeimet pénzzel meg­fizettetni, mondá azoknak, akii; le akarták beszélni szán­dokáról. A nő, ki egykor oly jó ós szelíd volt, azt szivének keserűsége komorrá s világgyiilölővó tette. Sajnálta és siratta elves/.tett életét, in ply a tébolyda őreinek esett áldozatul. A császár nem segíthetett többé. A grófnő meg­kapta az útlevelet — javait eladá s elhagya Ausztriát. Többé nem lehetett róla hallani semmit. Csak a nép beszélt néha részvevőleg az őrült grófnő történetéről. látusig kell futkosni mig kisüthető, hogy tulaj­donképen hova forduljon hát ? Ezelőtt ha bajunk volt, az adóhivatalnál tud­tak útbaigazítást adni, — és ez helyes volt. Az adóhivatal volt a néphez legközelebbi pénzügyi tőzeg, s igen czélszerü volt, hogy ott az ügyes­bajos felek ügyeiket elintézhették, s nem kellett őket össze vissza utasitgatni. A pénzügyigazgatóság s adóhival voltak a nép bajainak orvoslására hivatott tényezők me­yeket nem volt nehéz a néppel megismertetni. B zzeg egészen másképen van ma. Valaki­nek sok az adója, hiába megy az adóhivatalhoz, hiába fordul a pénz igyigazgatósághoz, mondják neki : sajnálunk barátom ! hanem az 1876, XV. t. cz. az adóügyeket egyenesen az adófelügyelők intézési körébe utalta, „fordulj oda." Oda for­dulva, ott aztán ha eléggé nyájas az adófel ügyelő ur, talán szivesen is megmagyarázzák, hogy tu­ajdonképen a felszólamlási bizottságokhoz for­dulj-e vagy a Közigazgatási bizottsághoz vagy épen magához a minisztériumhoz ! Illetékkel tartozik valaki, nem fizet. Az adó­"eli'igyelő exequálja, s ha valami alapon fizetési lalasztást akar kieszközölni ott van a pénzügy­igazgatóság, lovagoljon oda. Máskor pedig adó­ért exequálják. Folyamodik a pénzügyigazgató • sághoz. Az ártatlan ember! Hisz az már az adó­: kifigyelő hatáskörébe vág. Az 1875. X\V. t cz. 3-ik § — mogalapitá azon drákói törvé.iyt, hogyha jogügyletet kötve, s a szerződésre az adóbizonyitványt reá vezet­tetni elmulasztád — fizetsz duplán. Tiz helyett tuszat, ezer helyett két ezret. Felfolyamodol igaz­ságod érzetében, utasítanak az illétékszabási Hi­vatalhoz, mert az idei „pénzügyi közlöny" 15. számában megjelent 36. számú min. rendelet ezt parancsolja eleveneknek ós holtaknak. No most inár legalább tudod, hova fordulj. Égy hét múlva (izetési meghagyást kapva valami b ílyegcsonki­tás miatt — esedezel a felemolt illeték leengedé­seért. De hová ? Hát az illeték kiszabási hivatal­hoz. Djhogy ! A péazAgyiga/gatósághoz ! mert iát a bólyegilletók már ennek a hatásában van. A hányféle az adó és illeték, annyiféle a ható­sága. Ebből aztán kerekedik olyan zűrzavar, hogy ugyan magyar legyeu, a ki meg nem szalad, vagy pedig ha nem csügged, kitart — jól meg­talpaltassa csizmáját, mert bizony elkopik ! Pedig baj ez a szegény embernek kinek nincs sem pénze, sem ideje a hatóságok után utazgatni, s inkább megkárosítva hagyja magát mintsem városról városra szaladgáljon. A törvénykezés bagatelle ügyeit főkép azért bíznák a békebirókra, hogy közel kapja a nép, hát pénzügyi bagatelle ügyeivel nem gondol senki sem ? S. t. 3éke'smegye uj szervezeti szabályzatának tervezete. (Folytatás.) 13. §. A segéd-levóltárnok segédje ós he­lyettese a levéltárnoknak s ennek bárminemű aka­dályoztatása esetében teendőit teljesiti. A mennyiben pedig a segéd-levél tárnok egy­szersmind iktató is, mint ilyennek a következő kötelességei vannak : A beérkező mindennemű hivatalos beadvá­nyokat, a megérkezés idejének az alispán által történt rájuk jegyzése után az e czélra szolgáló iktató-könyvbe beiktatja; izokat a folyó ügy­számmal s a mellékletek számával ellátja, a be­adványnyal netán érkezett pénzek mennyiségét rájegyzi, a pénzt pedig pontos jegyzék mellett ideiglenes letétben kezelés végett a pénztári tiszt­ségnek azonnal átszolgáltatja. Az iktatóköny tartalmát rövid kivonatokban előtüntető betüsorozaíos, úgynevezett kézi sor­tárt vezet. A kiadóhivatalból beérkező ügydarabokat jegyzék mellett átveszi, s azoknak miként lett elintézését az iktatókönyv illető rovatába be­jegyzi. Az elintézett ügydarabokat a levéltárnoknak adja át. Oly elintézett ügydarabokat azonban, melyek végleges elintézése egyes tisztviselŐKnek bizonyos határidőre beérkezendő jelentésétől föltételezvék, jegyzék mellett nyilvántartás végett magáná tartja mindaddig, mig a határidő bekövetkezett. Ha a határidő letelt, tekintet nélkül arra : váj­jon a szükségelt jelentés beérkezett vagy nem, az ügydarabot az illető jegyzőnek haladék nélkül bemutatja. 14. §. A kiadó az Írnokok közvetlen fel­ügyelője s mint ilyen : Az írnokok által a hivatalos óráknak meg­tartására felügyel. A hanyag vagy pontatlan Ír­nokot. a főjegyzőnek bejelenti. A segéd- és ke­zelő-személyzet hivatalos órái: d. e 9—12, d. u. 2 - 5-ig. A vasárnap és ünnepnap dél­utánja szabad. A leirás végett kiadott jegyzőkönyvnek és ügydaraboknak tiszta ós hibátlan elkészítésére :elügyel. A kiadmányozást, a pénzzel járó kiadmá­nyokra való különös figyelemmel, gyorsan s a nyert utasításokhoz képest pontosan teljesiti. A kiadmányozás után a visszamaradt ügy­iratokat s a netán kiadmányozott pénzekről szóló jostai, vagy egyéb elismervényeket rendes jegy­zék mellett az iktatónak átadja, s mindezen fel­sorolt teendői s kötelességei tekintetében a fő-, i letőleg aljegyzőnek felelősséggel tartozik. Ügykönyvei a következők: a leirás végett átvett ügydarabok jegyzéke, a leirott s az ikta­tónak átadott ügydarabok jegyzéke, melyben a jénzküldeményes ügydarabok különösen megjelö­endőic — helybeli ós vidéki postakönyv. 15. §. Az írnokok teendőit a nekiek kiosz­ott jegyzőkönyvei határozatok, jelentések, leve­ek és kimutatások pontos ós hibátlan leírása Í épezi. Kötelesek a hivatalos órákat megtartani és sürgős szükség esetén a hivatalos órákon tul is munkálkodni. Fölebbvalóiknak engedelmességgel tartoznak. 16. §. A járási csendbiztosok az illető já­rásbeli főszolgabirák közvetlen felügyelete s ren­delkezése alatt állanak. A járási csendbiztosok hatásköre saját járá­sukra terjed ki, azonban nyomozás és üldözések alkalmával más járások területére is elmehetueií s elfogatásokat ott eszközölhetnek, mit azonban, ha előlegesen meg nem történhetett, utólagosan az illető járási hatóságoknál bejelenteni tar­oznak. Kötelességeik : 1. Az összes megyei lakosság és az utasok személy- és vagyonbiztosságának fentartása; a megyében a közcsend, rend és nyugalom feletti őrködés. E czólból: 2. Kötelességük járásaik területét, kivévén azon okadatolt eseteket, midőn szolgálatukat egy veszélyesebb vidék érdeke igényli, minden hó­napban egyszer, vagy a hányszor a szükség igényli az alattas csendlegénysóg egy részével tapasztalatok szerzése végett, ugy a magában czirkáló legénység magaviseletéről meggyőződést szerzendő, beutazni, nem különben veszélyesebb időkben az őrjáratokat személyesen vezetni. 3. Őrjáratokat kirendelni ugy, hogy a le­génység egy része a járásban őrjáratokat, másik része pedig belső szolgálatot teljesítsen. Az őrjáratra kiküldött legénységet őrjárati ivekkel ellátni, s az őrjárat visszaérkeztét az őr­járati jegyzőkönyvbe iktatni. Hogy pedig a szmt­saédos biztosságok őrjáratai ellenőrizhetők legye­nek, az illető csendbiztosok által megállapitandók azon pontok s idők, a hol s mikor a szomszé­dos őrjáratoknak találkozniok kell, s ezen érint­kezések az őrjárati könyvecskékben mindannyi­szor igazolandók. 4. Kötelesek havonkint a főszolgabíróhoz, a csendlegénysóg tevékenységét s elfoglaltatását fel­tüntető rendőri és ügykezelési statisztikai táblás ki mutatásokat beterjeszteni. 5. A csend legénység között fegyelmi s szol­gálati tekintetben szigorúan felügyelni. 6. Rablók üldözésénél a csendlegényeket sze­mélyesen vezetni és vezényelni. 7. A járásukban felmerülő eseteket szemé­lyesen nyomozni, a csekélyebbeket a hó végével jelenteni, a nyomozás folytán alapos gyanúval terhelt egyéneket elfogni s az illető hatóság ke­zeibe szolgáltatni. 8. A csendlegények fegyverzete, ruházata, lőszere, nyereg-készlete, ugy a fölött, hogy a csend­legények szolgálatra teljesen alkalmas lovakkal lássák el magokat, felügyelni. (Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents