Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1877-09-23 / 76. szám

IV. évfolyam. 1877. 76. szám. B.-Csaba, szeptember 23-án. BÉKÉSMEGYEI Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. YiejiJoleiiik liotoiiKőnt kétszer : vasárnap és cstltörtöl^ön. Előfizetési dij a „Szépirodalmi Lapok"-kal együtt : egy évre 6 frt félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. A „Szépirodalmi Lapok"-ra külön is előfizethetni, egész évre 2 frt, félévre 1 frtjával. Szerkesztőség és lt 1 a, (l ó - l i 1 v a t a. 1: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken minde.i postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. A megyei nagyközségek önállósítása. = Megemlítettük, hogy a szóban foigó ügyben nézetünket elő fogjuk adni, különös tekintettel a lapunk mult vásárnapi számában xy aláírással megjelent ezikkre. Abban feltétlenül hozzájárulunk t. czikkiró ur előadásához, hogy megyénk nagy községei Magyarországon úgyszólván kivételes helyzetben levén, és az önállóság minden anyagi kellékeivel bírván : a megye fenhatósága alól felszabaditandók volnának, vagy tisztán ós magyarosan kimondva, itt volna ideje, hogy Csaba, Békés és Szarvas rendezett tanácsú városokká alakulnának. De teljesen elhibázott kiindulási alapnak tartjuk, midőn t. czikkiró ur e tekintetben a kezdeményezést a megyére, a megyei törvényhatósági közgyűlésre akarja bízni, mert akármily szép dolog a nagylelkűség, a loyalitás: oly önmegtagadással járó nagylelkűséget a megye részéről kivánni sem iehet, hogy saját erejének gyöögitésével azon legszorgalmasabb méheket köpüjéből szárnyra bocsássa, melyek úgyszólván exisztencziáját biztosítják, melyek leginkább segititendik, különösen ha a megyei házi pénztárak fognak ismét életbe léptetni, a pénztárt az összehordott „pénzmézzel" megteliteni. Ily körülmények között azt kivánni, hogy a megye legyen az, mely az illető városokat az elszakadásra, illetve rendezett tanácscsá átlakulásra felszólítsa: tehát legalább is a legközelebb érdekelt fél lovagiasságának, nagylelkűségének túlbecsüléséből eredő optimisztikus óhajtás s ilyesmitől várni egy korszerű eszme megtestesülését, annyit tenne mint lesni, hogy repülend majd a sült galamb az ember szájába. Osztjuk tehát minden hátsó gondolat nélkül t. Beliczey Rudolf urnák erre nézve a megyegyűlésen kifejtett nézetét, mely szerint: igenis itt az idő, hogy e megye nagyobb községéi rendezett tanácsú városokká alkuljanak, de tegyék azt önerejükből, minden kényszer és különösen azon tényező, t. i. a megye befolyása nélkül, melytől épen — szabadulni akarnak. A törvény megadja a nagyközségeknek a jogot, hogy menten minden külbefolyástól, a törvényes kellékek kimutatása mellett rendezhessék magukat városokká, tehát rendezzék magukat, s mondjanak hálát, hogy önállóan tehetik, nem hogy még ők óhajtanák, miszerint a kezdeményezés oly közegtől származzék, melynek létele, természetszerű rendeltetése ugy kívánja, hogy a községek önállósítását ha nem is gátolhatja, de tényleg elő ne mozdítsa. .— Nagyon örvendetes, hogy a porosz,ositott Németországban is akadnak lapok, melyek ellentétben a berlini kormánykörök oroszbarái érzelmeivel, igen határozott bangón adnak kifejezést a török győzelmek fölötti örömüknek. — A központi bizotliótj tegnap tárgyalta s öt szavazattal négy ellenében elvetette a kúriának képviselő-választási esetekben bíráskodásáról szóló törvényjavaslatot. Perczel miniszter jelen volt az ülésen s védte javaslatát. Előadóvá Horváth Gyula választatott, a kisebbség nevében Horváth Lajos különvéleményt fog benyújtani. — Az országgyűlési szabadelvű párt értekezlete általánosságban elfogadtaiott a kisebb polgári peres ügyekben való eljárásról szóló tjavaslat a központi bizottság jelentése értelmében. Elfogadtatott továbbá hoss/as élénk vita után szavazattöbbséggel azon közvetítő javaslat, mely a lapokból ismeretes, s mely tiz pontban foglalva azon értéket számlálja elő melyekben kis?bb peres ügyekben közigazgatási tisztviselő is b'ráskodhatik, megszabván a jogorvoslat módozatait is. A határozati javaslatot, mely hez a kormány is hozzájárult Horánszky Nándor terjesztette elő. A vitában részt vettek : Perczel Béla, és Tisza Kálmán miniszterek, Zsedényi, Somssich, Szilágyi D., Yárady, Hegedűs, Horváth L., Csernátony, Wahrmann sattöbbi. Kivilágítás a fővárosban. — Budapest, szept 20-án. — „Licht, inehr Licht" voltak Grőtlie végszavai. Mily kár - persze ő reá nézve-, hogy 1877. szeptember 18-áí nem élte rneg .... Budapesten ! Annyi bizonyos, hogy ezzel a világossággal Grőthe is beérte volna. Pedig mi mindez a tenger sima tükréhez és honszeretetünk fáklyájának világához képesti A pillanat elhatározása, minden előkészületet nélkülöző nyilvánulása az önkéntelenül előtörő örömnek ; csattanós bizonysága a magyar nemzet egészséges politikai érzékének. Es ha a sziv központja a testnek, ha a szív szabályos működése életföltétele magának az életnek, ugy egy kevés fantasztikus licentiával a testet azonosíthatjuk a szívvel. Minthogy pedig a főváros szive a hazának : a főváros nyilatkozata egyszersmind az ország érzelmeinek oklátáns nyilvánulása. Politikai ünnepe volt e nap még a Grellérthegy szerény viskóinak is, melyeknek kicsi ablakai a modern török barátság fényétől csillogtak ep ugy, mint a közép osztály ós előkelők lakásai. A keleti kérdésben nincs nézeteltérés a pártoskodások hazájában : nagy Magyarországon, A város tanácsa hatóságilag, az egyes pártkörök úgymint egyesek; egy akarattal resztvettek a kivilágításban, mely daczára a felettébb rövid időnek, mondhatni: fényesen sikerült. Nem volt még Budapesten kivilágítás, melyben különbség ós kivétel nélkül a lakosság oly teljes mértékben részt vett volna, mint ez! Esti nyolcz órakor már alig járhatott az utczákon. Férfiak ós nők, gyermekek mindkét nembSl valóságos újkori népvándorlást rögtönöztek, éltetvén a törököt s annak győzelmes hadvezéreit. A Kalvin-téren, honnét a menet elindulta jelezve volt, a tolongás tetőpontját érte el. Volt itt vagy 45 ezer ember hátán, a lelkesedés tüzével a szemben s éljennel az ajkon. Az „oh nép" buzgó hangoztatói persze itt sem hiányoztak s népszerű és nagyszavu szólamaiakal nem csekély mértékben fokozták a lelkesedést, ócska áruiknak nagy keletét látván. Hermán Ottó különben jól nézett ki. A tömeg ü Jkíiom a ÍM\l Két hét története. xv. (Színészek távozója. Gyűjtések a török testvérek javára. Gyuláról.) Őszre jár az idő! Észre se vettük, midőn a madarak a templom födelére gyülekezve össze: alkotmányos szokásuk szerint ültek tanácsot a távozó küszöbén. Mint a karaván, mely a beláthatlan sivatag homokjára, a bizonytalanság kétségével s bizonyos sej telemszer ii nyugtalansággal készül, mely az egymást eddig soha sem ismert, s csak a vállalat készületei közben összekerült útitársakat is egymás iiánti bizalmas simulásra hangolja s az öröm vagy bánat élénkebb kifakadásai helyett, csendes morajban nyilatkozik : ugy tűnik fel előttünk a vándor-madarak csicsergő serege, mely, miután búcsút mondott volna az ereszek alatt rakott kis feszkeknek, hol néhány nap múlva, az ott hagyott puha ágyacskán kósza veréb henyél — a templom keresztje körül repdes s emberi fülnek érthetetlen nyelven vitatja az ismeretlen ut progratnmját. A csoport öregebb tagjai, melyek tavaly még fiatal szárnyakkal röpiték magukat a tengeren át az afrikai mosolygó partokra, most lecsüggesztett fejjel ülnek a kereszt-vas ágain s tűnődnek. Vájjon az a nagy ut, nem lesz-e sok már az idén, ezeknek az öreg szárnyaknak s a szélvészek, zivatarok vájjon megkimélik-e majd a vizi sirtól, mely a légi karaván alatt tátong s ha lehullanak, hol a mentő kéz, mely kiszabadítaná ? A sereg tova fog röpülni a tenger felett, a vergődő hiába sir segedelemért ; ha nem birja szárnya, a zöld hullámba merül s nem gondol vele többé senki. Fiai megérkeznek a part ligeteibe, falvaiba s tanyát keresnek maguknak; családot fognak alkotni s felnevelik kicsinyeiket, mint ők egykor azokat. Legalább odáig birná ki szárnyuk, hogy ereszeink alatt kiköltött utódoknak megmutassák a fészket, ott valamelyik felláh kunyhója mögött, hol ők születtek. Látják-e újra születésük helyét ? . . . Ezen tűnődnek el az öregek. A fiatalok már vigabban csapongnak szerteszét, s az ut és az uj haza vágya vonzza, készteti. Nem ismerik még a tengert, nem a messze tájat, semmit talán a falun kivül, ahonnan most indulnak ki. A világlátottabb fecske-vezérek lesznek utmutatóik s hogy csicseregni halljuk őket, azt hisszük, hogy a tapasztaltabbak most jobbrabalra rendezkednek, oktatnak, pirongatnak, a heves vérű, vállalkozóbb fiatalok között, kik alig várják már a jelszót a búcsúra, a távozóra. Már elmentek; üresek a fecskeiészkek, a ligetek némák, csak a szél zug bennök, s megzörgeti a sárguló lombokat. Szegény színészeink, a nemzeti nyelv e fáradt vándormadarai is bucsut vettek falainktól! Uj hazát keresnek maguknak, uj fészket, uj tűzhelyet. Vájjon hol van az a jó világ, melynek talaján ne verte volna még föl magát a sanyaruság bogáncs-kórója, ahol, a megcsökkentett jóiéi avarján terem még valami számukra? Az évek egymásutánján ért annyi balkörülmény, bizony nem csoda, ha a kedvet s a lelkesedést annyira alászállitotta, mint azt liazaszerte látjuk s ha eredményeiben osztakoznia kell a művészetnek is, mely magában : hiába, csak nem tudja ezt a világot boldogítani. Egy felette hosszú idény után gondoltak az elmenetelre színészink. (De nem is csuda, ha ugy fürösztgettük őket tejbe-vajba, szinte már megsokalták maguk is a nagy nyájasságot!) Mentek s nem vittek magukkal egyebet, mint az emlékezet zöld ágát s egy csomó deficzitet, kamatok kamataival. Midőn elválnak tőlünk, el nem mulaszthatjuk, hogy meg ne emlékezzünk a társulat szellemi központjáról Tőkés Emiliáról, Tóth Jenőről, ki vendégjátékokra jött hozzánk. Tőkés Emilia volt az, ki ugy ismert művészete, mint egyéniségének kedvességével összetartotta a közönség színházlátogató részét s az érdekeltséget gyakran a köznapinál magasabb színvonalra tudta emelni.