Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1877-09-16 / 74. szám

Melléklet a Bili. Közlöny" 74 ik szá

m ához. az akadémia és a történelmi lársulat, a könyvtárt több értékes kiadványaikkal gazdagiták; úgyszintén, hogy a nemzeti muzeum számos kettős példányban meglevő tárgyaiból a muzeum számos tekintélyes szakegylet és tudományos társulat kiadványai és tárgyaira nézve az egylet csereviszonyba lépett. A lefolyt 3 év tehát eredményeiben kielégítő, s örvendetes sikerről tanúskodó volt az egyletre nézve. Ezek után egyleti elnök ur előterjesztését a következő szavakkal zára be : „S midőn 3 évre való megbízatásunk lejártával, viselt tisztségeinket a mélyen tisztelt közgyűlés elé bocsájtjuk, szívből kívánjuk, hogy adja Isten, miszerint e derék egylet jövőben mindinkább haladjon és virágozzék, hogy ez által jótékonyan közremüködhessék az egész megye haladásán és szellemi felvirágzásán; s adja Isten, hogy szellemileg és anyagilag erősbülve, megszilárdulva, megyénk népének valódi jóitevője és közművelődésének világító fáklyája legyen, mely Békésmegyét a jólét és boldogság dertngő fónyéDen tüntesse fel, az idők legvégső határáig ! ! !" Következett a főtitkár Zsilinszky Mihály ur jelentése, mely szórói-szóra a következőképen hangzik : „Mélyen tisztelt közgyűlés! Egyesületünk működésének harmadik évéről akarván tisztem szerint jelentési tenni, mindenekelőtt a választmány azon főbb határozatait említem fel, melyek az egyesületnek szellemi ós anyagi felvirágzására czélzó intézkedéseket foglalnak magokban. Ilyennek tartom azt, hogy a muzeumrendezés nehéz muukájának végrehajtása szempontjából egy muzeumi segédőri állomást szervezett ideiglenesen s ez évre — a közgyűlés jóváhagyása reményében — Pivár János polg. iskolai tanárt választotta meg 100 forint évi fizetés mellett. Ilyen intézkedés továbbá az is, hogy az elnökség ugyancsak a muzeum rendezése végett dr. Pulszky Károly urat hivta meg, ki is april havában megjelenvén, az ohajtott munkát bevégezte; csak is a kathologus leírását fagyván hátra őreinek. Ilyen intézkedés az is, hogy a magy. nemzeti muzeum könyvtárában többszörös példányban levő értékes müvekből mintegy 100 frt árát vásárolt megyei muzeuiuu«k számára; s egyszersmind Borsos és Yarságh budapesti udvari fénykószektől megszerezte azon csabai népviseleti képeket, melyeknek hasonmásai a jövő évben megnyitandó párizsi kiállítás számára készültek. A dolog természetében fekszik, nogy a folyton szaporodó tárgyak több és nagyobb helyiséget igényelnek, ós a választmány azon reményben él, hogy abbeli törekvését, mely szerint va^y a muzeum melletti kőnyomda helyisége vagy pedig az uj megyeházában e czélra alkalmasnak látszó helyiséget megkapja, süker korouázandja. Az ajándékképen kapott tárgyak közül csak azokat említem itt meg, melyeket a m. kir. vallás és közoktatásügyi minisztériumtól kaptunk, vagyis azou értékes fényképeket, melyek a mult évben Budapesten rendezett müemlók-kiállitásoD látott tárgyakat ábrázolják. A többiekről részletes jelentést ad a inuzeum-igazgatója, akinek adataiból kétségen kiviil ki fog tűnni, hogy egyletünk működése iránt a közönség érdeklődése még mindig fokozódik. Kitűnik ez nemcsak az ajándékozott tárgyak számából, hanem különösen azon örvendetes tényből is, hogy a vidéki kirándulásaink által figyel inetessé lett közönség számtalan uj lakhelyeket jelentett be, melyeken a rendszeres ásatás megkezdése egyesületünk egyik legfontosabb teendőjit képezi. Ilyenek: a p.-szentornyai Eötvösféle birtok, a Szarvas alatti turi határ, a gr. Wencbeim Frigyes birtokához tartozó tarhosi puszta és a békési erdő, hol a békési vándorgyűlés alkalmából tett ásatási kísérlet meglepő eredményre vezetett. Ha a vidéki kirándulásoknak semmi egyéb hasznát nem tudnók felmutatni, mint ezt, már ez is figyelemre méltó eredmény lenne. Azonban más hasznos eredményét is tapasztaltuk, nevezetesen azt, hogy az ott felolvastatni szokott '.ö; ténelmí értekezésekét a közönség mindenkor nagyszámban szokta meghallgatni, ami kétségtelenül megyénk múltja iránt viseltető közérdeklődésnek az eredménye; de egyszersmind oka ennek is, bogy r. működő tagjainknak száma elszaporodott, és hogy mlgos Beliczey István főispán, Breznyik János birtokos és Zsilinszky Mihály orsz. képviselő ur alapítóink sorába léptek. Ez év folytában csak két vidéki kirándulást tett az egyesület, jelesen, márcz. 18-kán Orosházán és jul. 29 én Békésen. „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" 1877. 74. SZ. Az orosházi gyűlésen egyesületünk főtitkára olvasta fel „dr. Székács József élet- és jellemrajza" czimü dolgozást, jellemezvén Orosháza ama kitűnő szülöttének papi, irói, szónoki ós hazafiúi érdemeit. Ugyancsak ott olvasta fel Torkos Károly r. tagtársunk Győri Vilmosnak ilyen czimü-dolgozatát: „Br. Eötvös József a sz.-tornyai magányban", melyből a közönség az országszerte ismert államférfiú és iró magánéletéről ós szeretetreméltó jelleméről nyert néhány igen találó és vonzó jellemvonást. Végül egyesületünk alelnöke az ő szokott tanulságos modorában ismertette meg a muzeumunkban található érdekesebb agyag- és csontnemü tárgyakat. Nem kevésbbó éidekes, sőt mondhatom, hogy a tárgysorozaira nézve még az orosházi gyűlésnél is változatosabb volt a békési gyűlés. Dr. Hajnal István egészen uj oldalról és kedvezően mutatta be az orvosi pályán régen ismert szép tehetsée gél, midőn levéltári adatok nyomán alaposan ismertettmeg „Békés városának 1714—4800" terjedő korszakát. A közönség kellemesen meglepetve élénken megtapsolta előadását. Második felolvasó Haan Lajos volt, aki „Szegedi Kis István reformátor s 1555-baa békési ref. lelkész életrajzát" vázolta lelkesen és alaposan. — A közönség figyelme oly élénk volt, hogy még ezután három előadást hallgatott végig, jelesül Elek Lajos másodtitkárét a muzeumban látható némely kö- és bronzkari tárgyakról; dr. Hajnal Istvánét a tarhosi pusztán ásott régiségekről, és a főtitkárét, ki Bonyhay Benjámin r. tagtársunk kisérő levele mellett a megboldogult Tomcsányi Józsefnek egy tréfás költeményét olvasta fel. Mindezen felolvasások irodalmi értékéről ítéletet mondani nem az én feladatom; de egy érdemet, amely valamennyit megilleti, mégis ki kell emelnem, és ez az, bogy valamennyi Békésmegyéről szól, valamennyi ezen szűkebb hazánk múltjának ismeretét mozdítja elő. Igy lassanként talán sikerülend szétoszlatnunk azt a hibás véleményt, mintha megyénk múltjáról szóló régi okmányok és emlékek nem léteznének, s mintha sík vidékünk pusztaságához hasonlóan történelmünk is sivár volna. Csak utána kell nézni, csak nem kell sajnálni a fáradságot és meg lesz a szép eredmény, multunk sötét fátyola szét fog oszlani és mi teljes szépségében fogjuk láthatni e megye régi képét, fogunk gyönyörködhetni elődeink dicső tetteiben, fogunk tanulhatni azoknak netalán hibás cselekedeteiből. Nem tartom e helyt mellőzhetőnek annak felemlitésót sem, hogy a „Békésmegyei okmánytár" egy uj kötete két tagtársunk fáradozása folytán megjelent, ós hogy valószínűleg ez is hozzájárult azon irodalmi művelődés érdeméhez, melynél fogva a magyar tudományos akadémia egyesületünk alelnökét Haan Lajos urat tudós tagjai közé sorozta. Még egyet akarok íct fölemlíteni, ami ugyan nem tartozik szorosan véve társulatunk mult évi működésének keretébe; de amennyiben megyénk múltját érdekli és amennyiben én ezt egyesületünk jövő évi működésének egyik föleiadatául tekintem, szükségesnek tartom felhozni. Reméllem a t. közgyűlés velem egy értelemben lesz, ha azt mondom, hogy a Münchenben találtató és legnagyobb részben megyénk múltjára vonatkozó régi okmányok megszerzésére első sorban ezen egyesület van hivatva. Kinek van inkább érdekében tudni, hogy mi történt e vidéken ez előtt négyszáz esztendővel, mint nekünk? Kinek kell élénkebben óhajtania, hogy a mohácsi vészt megelőző korszak homályossága Gyula várára vonatkozólag felderítessék, mint nekünk ? Én hiszem, sőt tudom, hogy a magyar tud. akadémia és a nemzeti muzeum igazgatósága meg fogja tenni e részben is kötelességét; de ón azt hiszem, hogy nekünk is kellend mozognunk, mert annyit közvetlen szemlélet és tapasztalás folytán mondhatok, hogy a müncheni titkos levéltárban találtató magyar okmányoK legnagyobb része a mi vidékünkre vonatkozik. Méltóztassék megengedni, hogy a helyszínén tett e részbeni kutatásaimról egynehány szóval megemlékezhessem. Olaszországi utam megkezdése előtt Fraknói Vilmos tiszteletbeli tagtársunk volt oly szíves, hogy engem a Münchenben található magyar történelmi kincsre figyelmeztetett, minek folytán visszajövet útba ejtettem Münchent és a levéltár derék igazgatója dr. Lőher kirtanácsos urnák szívességéből szerencsém volt a három csomagba foglalt okmányokat átnézni. Az első csomó magában foglalja a már rendesen leltározott és kivonatozott okleveleket „Repertórium der im kön. all^emeinen Reichsarchive iiber Ungarn vorhandenen Urkundeu. Saal XIII. F. 2." felirattal. Ebben ugyan általában hazánkra vonatkozó oklevelek foglaltatnak ; de én ezek között megyénket illetőleg 60 darabot találtam, melyeknek tartalma eddigelé ismeretlen volt. Legnagyobb részök Gyuláról ós váráról szól s azt hiszem, hogy Gyulának monographusa csak örülni fog, ha az idegen földön haszontalanul heverő aranyérczet hazahozzuk és bőven kamatozó közvagyonná teszszük. Megfogja ott találni Zsigmond királynak 140:1-ban kelt azon levelét, melyben Maróthy János, macsói bánnak ós örököseinek „ob fidelia et laude digna obsequia et servilia" adományozza Gyulát és más e vidéken fekvő birtokokat. Ott fogja találni lovábbá Mátyás királynak 1482-ben kelt adománylevelét, melyben Gyulát a hozzá tartozó birtokokkal együtt Corvin Jánosnak adja; és Ulászló királynak kétrendbeli parancsát., melyekben Bókésmegye nemessége komolyan megintetik, hogy Corvin Jánost ismerje el törvényes főispánjának. — Mikor János meghalt, Ulászló 1506-ban János özvegyének Frangepán Beatrixnek ajándékozta Gyulát;, és mikor az, bizonyos szolgálatokért, átengedte volt Benkovich Miklósnak, leánya, Corvin Erzsébet protestált ellene 1507-ben. Azt se tudtuk idáig, hogy az esztergomi érsek ez időben sokat perelt Corvin János özvegyével és leányával Gyula vára miatt, mignem az özvegy Brandenburgi György nejévé lett, a kinek Ulászló egy 1510-ben kelt adománylevelében adta át Gyula várát ós városát, továbbá Vári és Simánd községeket, majd Hunyad várát is Erdélyben. Ezen időtől fogva a mohácsi vészig Brandenburgi György intézkedik Gyula felett katonai, pénzbeli, közigazgatási és törvénykezési ügyekben, sőt az egyik okmány tanúsága szerint, el is akarta cserélni Gyulát Wolastein és Rauden nevü várakért valamely Bethlenfalvi földes úrral. A mohácsi vész után Zápolya Ján jS kezébe esvén e vidék, Brandenburgi György gr. Thurbóczot bízza meg azzal, hogy Magyarországban ós Erdélyben levő birtokait akár törvény utján, akár barátságos egyesség utján szerezze vissza a bitorlók kezéből; egyúttal 1530-ban irt Ferdinánd királyhoz is ugyanez ügyben. Ferdinánd meg is igérte neki, bogy mihelyest Zápolyától az ország ezen részét meghódítja, Gyulát azonnal neki fogja visszaadni ha t. i. hűséges lesz hozzá. Hogy azonban ez meg nem törtónt, tudjuk a történelemből. Nemcsak a birtokos földesurakról, hanem a gyulaj várnagyokról is érdekes és egészen uj adatokat találunk ez okmányokban. A mohácsi vész előtti időszakból csak egyetlen egy várnagy nevét ismertük; ón kilenczn ek nevével találkoztam itt. Ezek : Dudik András 1506-ban. Salfanna Simon 1508 „ Szilassy Balázs 1510 „ Dudik János 1515 „ Schaniza György 1518 „ Gaal István 1520 , Ahorn János 1525—1528. Békés János 1528 „ Simay Mátyás 1529 „ Valószínű, hogy többen is voltak ós hogy az okmányok lemásoltatása alkalmával még több világosság fog derülni nemcsak az itt szerepelt egyénekre, hanem az akkor virágzott, s most már névről is alig ismert helységekre is. Futólagos átnézés után ón a következő helységeket és birtokokat jegyeztem ki : Békés, Beróny, Doboz, Gyúr, Fábiánfoka, Bán hegyes, Megyes, Kígyós, Fövényes, Vári, Simánd, Apáthy, Bódogfalva, Ótlaka, Jánosháza, Bán kamarás, Gewlwaeh (?), Gyoma, Tölgy, Bagd, Krakov, Újfalu, Szentmaros, Isák, Turgon, Zerthet, Stanna, Kakucs, Sz.-Benedek, Györké, Hold ós Vásárhely, Csomorkány, Királyhegyes, Sámson, Domatornya, Petri, Mezőgyán, Sarkad, Fecskés, Köthes, Monyorós, Fecskés, Keresztesegyháza, Kétzöldes, Gersas, Derókegyháza ós Szilasegyháza. — Hogy melyek tartoztak ezek közül Zarándhoz és melyek Békéshez, azt még csak ezután kellend megállapítani. Most nem kívánom a t. közgyűlés becses türelmét tovább fárasztani. Röviden csak is azt említem még fel, hogy a Münchenben átnézett csomagok közt különösen érdekes a Nürnbergből áthozott csomag, mely „ Ansbacker Acten

u czim alatt különféle levelezéseket, jegyzékeket, számadásokat foglal magában Brandenburgi György birtokairól 1499—1539-ben. Végre a harmadik csomó, mely hasonlóképen Brandenburgi György magyar birtokairól szól, ezen czim alatt: „Acta die Besitzungen des Markgrafen von Brandenburg in Ungarn betreffend, 1407—1540. Conv. III." részint latin, részint német nyelven irt bevételi és kiadási jegyzéseket foglal magában Gyula váráról. De ugy látszik, hogy az évszámok nem tökéletesen vannak megjelölve a külső boritókon, mert még 1552-ről sőt 1555röl vannak itt okmányok. Ezeket akartam röviden, csakis figyelem gerjesztésül felemlíteni. A t. közgyűlés bizonyára azon meggyőződést fogja meríthetni mult évről szóló ezen jelentésemből, hogy ha e társulat a lefolyt években áldásos munkát volt képes végezni, ugy a jövőben is még nagy és szép feladatnak megoldása vár reá — ha a megye kö-