Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1877-08-26 / 68. szám

IV. évfolyam. 1877. 68. szám. íí.-Csaba, augusztus 26-án. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik lieteaként kétszer : vasárnap és csütörtökön. Előfizetési dij a „Szépirodalmi Lapok"-kal együtt : egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. A „Szépirodalmi Lapok"-ra külön is előfizethetni, egész évre 2 frt, félévre 1 írtjával. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes szám ára 10 kr. kapbató Biener B. urnái B.-Csabán Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyllttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken ininde.i postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. A mit törni tovább nem lehet. Evek egész hosszú sorozatán keresztül szigorúan megfigyelt észleletek szerint, közép számítás-ál a gyógykezelésben részesült halottak összegét, kétszeiesen múlja fölül az orvosi segélyt nélkülözők száma, vagyis : 600 halálozási esetben 200 veszi igénybe a szakértő orvost, és pedig az is legtöbbnyire az utolsó óra közeledtével, mikor már minden kísérlet hasztalannak bizonyult; mig a többi 400, javas asszonyok, tudákos emberek, lelkiismeret és szemérem-szegény kontárokhoz fordul tanács és gyógyszerekért, kik az emberiség egészségének rovására nem átalják az együgyűek tudatlanságát felhasználni jövedelmük gyarapítására. Ha tekintetbe vesszük mennyire elharapódzott az orvos és szülésznői tudományokba hivatástalan beavatkozók száma, ha tudjuk, hogy javas asszonyok, gyógyító bábák, csontrakó emberek és az orvosi szerekkel kupeczkedők száma mily nagy, megdöbbenéssel ismerünk ezekben a tanulatlanabb osztály sok esetben példátlan és korai halálozásának okaira. Kétségen kivül áll, hogy a szegénység következtében rendes gyógykezelés nélkül elhalt egyének szarna, a kontár gyógyítás utján áldozatul esettekét meg se közelítheti azon egyetlen köztudomásu indoknál fogva sem, ami folyvást napi renden van mind e pillanatig, hogy közuépünk megszokott orvos-szereit megfoghatatlan könnyelműséggel nem illetékes helyen szokta beszerezni, hanem kékitő áruló vén asszonyoktól, kotyvasztóktól, piaczi kofáktól és a többi, a lát szólag tökéletesnek mutatkozó orvosi szerben az egészségre legkái tékonyabban ható oly valamit használ, melynek legnagyobb része vegyészi vizsgálatok alapján a baromgyógyászatban használni szokott, vagy éppen elvetendő s idegen részekkel fertőzött gyógyszer-féléknek bizonyul. Azok a sokféle pacsmagok, mosdóvizék, az az átkozott szerecsika, melylyel megyénkben is oly sokan ű/,nek kereskedést, melynek használata rövid időn az arczbőrt megránczositja, mintegy kicserzi, s a fogakat inegszenesití; — ezen különböző elnevezés alatt kereskedésre bocsájtatott kuruzsoló szerek, mint az egészséget sajnos tapasztalatok nyomán veszélyeztetők, mai nap már sokakban azon erős óhajt és vágyat költötték fel, vajha valami atyáskodó kéz azoknak árulását végre valahára teljesen beszüntetné. Mindezen visszaélésekkel, mint törvény és jog labbal-tiprásával szemben megyénk közegészségi bizottsága van hivatva szigorú intézkedések tételére. Ezen bizottság hatásköre, feladata oly szép és háládatos, miszerint czélirányos és szigorú intézkedéseinek pontos keresztülvitelét, a nép szembeszökő felvilágosodása, egészségér^k zavartalansága fogná rövid idő alatt jutalmazni. Nem ajánlhatok tehát eléggé a közegészségügyi bizottságok figyelméébe, a mindenütt rajként szállongó gyógyító kontárok és nem okleveles bábák éber szemm ;l-tartása, s a veszélyes kuruzsló szerekkel üzérkedők megfigyelése, kik váltakoznak sajátkezüleg készített szexekkel, vagy babonával bármely betegség orvoslására, kik annyi ép egészséges anyát juttatnak a sir szélére, annyi kisdedet fosztanak meg az élettől, vagy a mi még százszorta szomorúbb, tesznek egész életüKre nyomorult bénákká, mig a pénzsovár lelketlen üzérek, drága pénzért egészség romboló mérget adnak cserébe a hozzájuk forduló hiszékeny együgyüségnek. Hasonló figyelmet érdemel a hírlapok és naptárakban ég tudja hányféle és igen sokszor homlok-egyenest ellenkező bajok orvoslására nagy garral ajánlott s agyon-dicsért hatásos szerek hirdetése, nemkülönben a népek zsarolásából élődő és hirdetések utján gyors és sikeres javulás „biztosítása" mellett ajánlkozó orvosok. — tízen túlságos élelmes fajta népség ellenében oda kellene törekednünk, hogy ne csak megvetéssel forduljon el népünk csábhirdetéseiktől, hanem mint a drága egészséget, anyagi és szellemi jólétet veszélyeztető iszonyok, mindenkor közundorral találkozzanak. Ezekből kifolyólag belátható, mily kötelesség vár a közegészségügyi bizottságokra, ha komolyan e>zökbe veszik, hogy a közegészség megóvása és javítása érdekében az azok ellen vétőket leálczázni, kellő megtorlásban részesíteni, és igy a közegészség fáján pusztító hernyók kiirtását eszközölni legelső sorban ők vannak hivatva, s ezeknek pontos és szigorú keresztülvitele az ő törvényszerű, szent Kötelességük. Habár megyénk közegészségügyi bizottsága az endrődi gyógytár ügyében — az első nevezetesebb kérdésben melyben nyilatkoznia kellett — nem is bizonyitá, hogy a nép előnyét akarja s hogy akarata volna a kuruzslók és kézalatti gyógyszerárulás elnyomására, lehetőleg minél több önálló gyógyszertárt felállíttatni: mégis reméljük, hogy idővel fel fogja nemes hivatását és minden melléktekintet nélkül tartandja ezt szem előtt intézkedéseiben. M—s. — A polgári törvénykezési rendtartás módosítása tárgyában készült törvényjavaslat megvitatására az igazsagíigymin

:szter szakbizottságot hívott egybe, melynek tagjai az igazságügyminiszter elnöklete alatt Osemegi Károly államtitkár, Daruváry Alajos, legfőbb itélőszéki tanácselnök, Ráth György, királyi táblai tanácselnök, Manoilovits Emil, semmitöszéki biró, Tóth Elek, a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszék elnöke, Csernák Béla, Á „Békésmegyei Közlöny" taraja. Két hét története. XIII. Szellemi uborka-saláta. Nazarénus-lazadás. Nyári örömük. Egy párbaj vége. Ablakomon nézek ki, mely a kertre nvilik ; a rózsa bágyadtan hajtja le fejét, a felfutó mintha bekéredzkednék a hűs szobába, az ablnkredőkre kapaszkodik fel s ovatosan kémlelődre búvik be a redő-nyilásai között; a virágos ágyak helyén az elhatalmosodott ugorka, tök és sárgadinye tolakodó indái folynak szét, kényelmes prédául ejtve a kert minden zegezugát. Nincs a ki foglalásainak útját állja. A természet maga, valóban egész közönyös aziránt, vájjon á bogáncskóró vagy a borostyán, a rt'zsa vagy a tök hóditja-e meg a tért,, melyen virul, nő, terpeszkedik, már kiki a maga módja szerint. Ez is, az is saját szülötte s mint anya gyermekeit, mindeniket egyaránt kegyeli, különbséget tenni köztük : nem tud. Ennek is annak is k^dvibe jár. Egyiket bájjal, illattal ruházza fel, mely hódit és bámulatba ejt, ez egyik leánya : a rózsa. A másikat rejtőzködő szerénysegge! bocsátja az életbe, mely tulajdonság megóv ugyan feltűnéstől, de csendes létet szerez, s ez : az ibolya; emettől megvonja a kellemet, de sokat mutató külsőt, nemesen növő ágakat s hervadatlan leveleket juttat disziil, ez : a borostyán ; a kinek pedig se bájt, se kellemtt, se szerénységet, se úrias elegancziát nem hagyott öröksége fejében, azt, a költők lantjára ugyan érdemetlen, de mert a konyhára jól hajt, nem utolsó előnynyel lát el : a tolakodással, ki volna más ez a szép virágszál, mint a szezon királya a tök, az uborka ? Vájjon melyik ér többet ez örökségek között, ki tudná azt megmondani ? Ha az emberi élet ezernyi változatait, esélyeit figyelemmel kisérjük, a jellemek sokféleségei közt rá fogunk ismerni a rózsa, az ibolya, a hallgatag, borostyán a tolakodó tök hasonmásaira, melyek mind tényezői az életnek, létük és uralmuk fön maradásáért küzdenek. S ha a természetben egyik növény s virág, ugy mint a másik értéket képvisel : az emberi szivben sincs másként. A sziv rózsája a műveltség, mily sokat ! A gyöngéd ibolya, a szivnek szerető érzelmei, mily boldogítók s andalítók ott azon a csendes rejlett helyen, hová a verőfény csak lopva jut s a hajnali harmat soká c-illog. s a borostyán az érdem és munkásság érzete, mily nyugalommal övezi át a szivet ? s te óh tolakodás a lélek uborka és tök-indája, mely soha se éréd be azzal a kis helylytl, melyben megférhetnél : te sem vagy az utolsó. Ha a nyári nap rekkenő hevében széles leveleid alatt meghúzza magát a fáradt bogár, delel a pihegő gyik ; ott a szivben, legyezőhöz hasonló leveleiddel altatád el a lelkiismeretet. mely mindenben megütközik, melynek minden fáj. Szezon disze, tök és ugorka, tied az élet, tied a világ ! Terjeszkedj csak tovább, futtasd fel indáidat arra a pálczára, melyet a rózsatő mellé tűzött a kertész; kérkedj ott a magasban is s teremj kövér gyümölcsöket ; lesz a ki csodálja szépségedet s megénekel. S ha elmarad a dal — ne vedd kicsinylósnek, hisz a világ nyiltan nem mer hódolni szived előtt — de utóvégre is többet ér a tömjén-füstnél az a haszon, melybe hosszú ujjaiddal markolsz. Ha a szivben elaltattad óh tolakodás a szemérem szégyenlős gyermekeit, mi kell aztán, hogy századunkban boldogok legyünk ! ? Ifjúság, melynek verőfényében rózsáról, ibolyáról s borostyánról álmodunk, — mily balga vagy ; ha életünk ugorka-szezonja beállít, ugyan hányan maradunk, kik hisznek virágaidnak ! ? Egy régibb tárczaczikkünkben már is alkalmunk nyilt arra, hogy egy városunk területén lappangó vallásfelekezetről tehessünk emlitést. Ez a fürjesi nazarénusok felekezete. E felekezet, mely az erőt ós szellemi segélyt a nazarénusok metropolisából, a hires magyar Vásárhelyről nyeri, napról-napra hódit a köznép körében s már néhány izben mutatta be a barminczéves háború paródiáját. Legújabban egy gyermek temetése alkalmával