Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám
1877-08-19 / 66. szám
IV. évfolyam. 1877. 73. szám. B.-Csaba, szeptember 19-án. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Me^jelenilt hetenként kétszer : vasárnap és csütörtökön. Előfizetési dij a „Szépirodalmi Lapok"-kal együtt: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. A „Szépirodalmi Lapok"-ra külön is előfizethetni, egész évre 2 frt, félévre 1 írtjával. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes száin ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken minde.» postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. I vidéki hírlapirodalom. „A szépnél szebb a jó, s a jónál jobb az igaz," - mondá Deák Ferencz a haza bölcse egyik nagyhatású beszédében, tehát az igaz magasabb foka a szépnek és jónak, összfoglalata a tényeknek és valódiságnak. Ezen igazat képviseli a hírlapirodalom ugy általában, mint különösen ; általános képviselet alatt a napi sajtót, — különös alatt pedig a vidéki hírlapirodalmat- értjük Igen uraim ! ott fenn a fővárosban, a nemzeti közvélemény magaslatán önök az általános igazat képviselik, (habár néha az igazság rovására,) — mi a vidéken a különös igazságnak, a helyi viszonyoknak szerény képviselői vagyunk, önök az országos, mi a megyei közvélemény. Közvélemény ? Ezzel ugy vagyunk, mint az egykori görög bölcs, ki a sokaságot akará meghatározni és a mennyiség fogalmát egységekből állitá össze , azaz azt kérdjük, hogy hányan képezik a közvéleményt, melynek képviselője mi vagyunk ? A közvélemény a nagy közönség viszhangja, a nagy közönség pedig maga a tömeg. A tömeget három csoportra osztjuk. Az egyik csoportba tartoznak azok, kik hírlapot soha sem olvasnak, a másikba, kik a hírlapírónak igazat nem adnak, az igazságot agyonhallgatják vagy eltitkolják és csak a harmadik, a legkisebb csoport az, mely az igazság iránt lelkesül, e lelkesülésének kifejezést ad és ez a tulajdonképeni közvélemény. Önök uraim fenn a fővárosban, önök a napisajtó vezérei, kik országos eszméket, világiaszóló eseményeket hirdetnek és az általános nagy igazságoknak kimondói, önök aligha tudják, hogy mennyi bajt okoznak a vidéki hírlapirodalomnak a lokális „kicsiny" igazságok. Ezek a helyi érdekek, e mindannyi megközelithetlen darázsfészek, mihelyt érdekeikről van szó, a sérthetlenség jellegét öltik magukra és az általuk képzelt magasságban mintegy a közélet fellegei fölött vagy meg sem hallgatják az igazságot, vagy ha igen, sérthetlenség ük tudatában nem hederitenek rá és csak nagy ritkán lesz az ige testté, valósul meg az eszme. Mi, a vidéki sajtó képviselői elforgácsoljuk eszünket, megerőltetjük minden gondolatunkat, küzdünk butasággal, közönynyel és sok roszlelküséyyel, küzdjük az eszmék jharczát a falusi érdekek ellen, hogy egy életrevaló gondolatot keresztül vigyünk, hogy a közérdeken javítsunk és a közjót emeljük és jutalmunk : sok kellemetlen czivódás, igen kevés elismerés és nagy pénzáldozatok. „Ugyan édes uramöcsém —• szólott a minap egy tekintélyes földbirtokos — miért ir az iparosok érdekében, ne adjunk nekik szarvakat, úgyis nyakunkra nőnek." „De kérem szerkesztő ur, ez már mégis sok, mi huzzuk az igát, a földbirtokosok csak nevetnek, — mondá egy iparos — irjon kérem az adó és közterhek arányosításáról." Megírtuk lelkiismeretesen meggyőződésünk szerint mind a kettőt és jutalmunk az lón, hogy utoljára is megtámadtak, mert hát nem irtuk mint akarták. Ha tanügyi viszonyainkat tárgyaljuk, vagy közigazgatásunk hiányairól szólunk, ha megrójuk & rendőrséget, vagy közerkölcsiséget sértő visszaélések meggátlásáról, vagy némely befolyásos egyének ármányairól beszélünk, egyaránt darázsfészekbe nyulunk és szavunk csak „a legkisebb cso-í portnál, talál viszhangra." De gyáva az, ki a nehézségektől visszariad, mert mint Oollins mondá : „Az igazság nagy végetlen birodalom, utai tövisesek és kapui oly alacsonyak, hogy a ki belép rajtuk, megüti homlokát." A ki fél a tövisek és homlokütéstől, tegye le a tollat és fogjon kapát kezébe ! Sz. K. — Konstantinápoly, augusztus 14-én A Balkán déli oldalán folyt legutóbbi hadmüveletekben az oroszok 12,000 embernél többet vesztettek halottakban és sebesültekben. Az ellenség egyszersmind Jeni-Zárából, Eszki-Zárából, Kazanlikból s n'nden egyéb a Balkánon iriDen levő helységből, telje.' n elűzetett. A rend és nyugalom ezen vidékeken ism <t helyreállíttatott. — Pétervár, aug. 15. A Kuszki Invald-' dementálja a lapo azt a hirét, mely szerint az összes orosz hadsereg mozgósítása rendeltetett -v-olna el. — Bukarest, aug. 15. Tegnap a szloboziai orosz ütegpk lövöldözték Ruszcsukot, hol tüz támadt. Ma a törökök Gyurgyevót lövöldözték. — Szulejman és Mehemed Ali serega egyesültek; s előhadaik 15 20 kilométernyire állanak Tirnovától; több mint 30 kilométer hosszaságu frontvonalban bontakozva ki Tjeszerovo (Keszrova) és Plakovszki Monasztir között. — Berlin, aug. 15. Rudolf trónörökös a császár meghívásának engedve, legközelebb ide fog jönni, köszönetet mondani a kapott ezredért. — A határörvidékiek fölirita a királyhoz igy szól: A király engedje meg a vasútnak Mollinary táborszernagy terve szerint leendő építését, és rendelje el egy komité szervezését a kiilön kezelésre, mely komité mindazokat az invesztitiokat elhatározhassa, melyekhez állami engedély nem sziikszéges. Az még nincs tudva, hogy ki fogja átadni a föliratot. A nemzeti kegyelet ült l et rkö ?,p.lehb Ünnep et Nagyváradon. Mint lapunkban emiitettük, a nemzet vértanúiért, a szabad«ágharczban elesettekért, szolgáltattak gyászisteni tiszteletet. Az ünnepélyie nagy közönség gyiilt össze. A 48-ki honvédeket Gáspár tábornok képviselte. Jelen volt a helyben állomásozó honvédcsapat egész tisztikara, a megyei és városi tisztviselöség, az összes czéhek zászlóikkal. Azonkívül a polgárság mindkét nemben. A szent misét Palotay plébános végezte nagy segédlettel. A templom hajójában volt felállítva a díszes katafalk, gyertyákkal körülvéve, virágokkal feldíszítve. Emelte az ünnepély diszét a „Független dalkör" szép éneke. A mise végeztével, a szózat elzengése után ért véget az ünnepély. — A határőrvidéki agitatiónak fővezetője Brlics képviselő, Mollínárynak több éven át államügyésze. Beszélik ugyan, hogy Mollináry az utóbbi időben csitította volna őket; de az semmit sem használ, folyton agitálnak Magyarország ellen, különben is a mozgalomnak ez az egyedüli oka. Említésre méltó a horvát képviselők törekvése, kik ezt a kérdést össze akarják bonyo/ jr ü El a ma. Az őrült grófnő. Ueszéiy. — Irta : Egy tébolyda-orvos. Fordította: Olirisy.tó Miklós. (Folytatás.) — Ide rendelve ? •— Igen — évekkel ezelőtt Neuvaldeckbe. — Hogy néz ki ? — Rosszul, méltóságos ur mint egy korhely. — Ereszd jje ! A belépő valóban rosszul nézett ki. Durva nadrágot kopott kalapot s piszkos csizmát viselt. Jobb kezében nagy karimájú kalapot tartott. A mint a szolga távozott s az ajtót betette, a jövevény bizalmasan szólott. — Végre beteljeseditt óhajom önt ismét láthatni. A gróf rémülten ismerte íel benne Malepierit. •— Ah még emlékszik reám ! nagyon derék. Igen én vagyok Malepieri, csakhogy amint látja nem gazdag, hanem egy szegény ördög, kinek egyedüli óhaja volt önt viszontláthatni. — S micsoda reményeket köt e viszontlátáshoz ? — S még kérdheti ? Nos fölvilágosítom édes gróf ur. A 20000 frt mit adott, sajnos ! nem tartott örökre Egy részét Bécsben, más részét Párisban s Londonban pazarlottam el. Utolsó pénzemet is az ön fölkeresésére fordítottam. Gyanitám, hogy e városban fogom föltalálni* Pénzem már nem lóvén, éheznem kellett volna, ha egy száuakozó lelkű háziasszony magához nem vesz. Rövid ideig jól folyt dolgom ; csinosan jártam, jól ettem s ittam, de hiányzott a pénz és szabadság ! pedig ezek után vágyódom legjobban. Megpróbáltam barátnőm pénztárába bele pillántani ; de fájdalom ! e tettemért a menyecske elűzött a háztól. Most, már szabad voltam mint egy három holnapig, s azóta kutyaéletet folytatok. Tegnap már a Dunába akartam ugrani; de az önre való gondolás vissza adott az életnek, és ismét virágos színben látám már-már megunt életemet. Távolról követtem önt s meptudám, hogy ismét régi kastélyába lakik. Elhatároztam tehát, hogy fölkeresem. Micsoda okból ? — Malepieri csodálkozva tekintett a grófra. Valóban gróf ur kérdése meglep. Ea azt hittem, hogy termébe léptemkor tudni fogja miért keresem. Ilisz«*u megfizettem önt gazdagon. — Meg is voltam vele elégedve, noha két annyit megérdemlettem volna. Ha a húszezer forint örökké tartott volna nem kerestem volna fel soha. De másként történt. Én most ismét egy szegény ördög vagyok, megszoktam a jó életet, ön pedig, még most is milliomos. Nem lesz tehát méltánytalan, ha fölöslegeséből szolgálatom jutalmául valamit kérek. — Ismétlem, hogy mindenedért kifizettem. — Igaz, hogy első fölfedezésemórt 10,000 forintot adott, ennyivel jutalmazta, Mainec báró eltemetésébeni részvétemet is; de én most egy harmadik titok birtokában vagyok, mit fizet ezért? Harmadik titok ? — Igen, a nyári lak kertén kivül Neuvaldeckben fekszik egy halott, ki már csak csontváz; de a kardról ruháról s gyűrűről és óráról meglehet tudni, hogy ezek a tiz évvel eltüut Maineck báróéi. — Mit akar ezzel ? kérdó a báró reszketve. A szerencsétlen férfinak él még egy nővére, ki Mária Ludoviera császárné udvarhölgye, ennek akarom e kis történetet elbeszélni. (Folyt, köv.)
