Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1877-08-12 / 64. szám

BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" I877. 64. sz. hang ellen, melylyel a „Békésmegyei Közlöny" ós a szarvasi gyermekújság egymással szemköztélnek. Persze, ezen jezsuitikus tiltakozás éle lapunk szerkesztője ellen fordul. Miért mondta gamin- és jellemtelen Judás-üak azon jónevelésű „önérzetes" fiatal embert, mint a milyennek Sipos Somát az egész megye ismeri? Természetesen — a gyulai lap igazságérzetétöl mást nem is vártunk — azt elhallgatja az aranyszájú hívatlan prókátor, hogy nem mi kezdettűk az ízetlen támadást, hogy a „Szarvasi Újságalkalmasint a gyulai illedelmes kollega jó példájától vérszemet kapva — volt az, mely minden ok és alap nélkül neki rontott lapunk szerkesztője személyének, vallásának, őseinek, ponyvalapuak nevezve oly lapot, melybe ma is Békésmegye legelismertebb kapaczitásai dolgoznak. Akárhogy kerüljük a haszontalan időt- ós tértrabló polémiát, s akárhogy ovakodunk is attól, hogy mi legyünk laptársaink közzül valamelyiknek megtámadói: azért azonban nincs természetünkben egy oktalan támadást hallgatva eltűrni s igy ha mi, minden ok nélkül megtámadva, a hepp-heppelő támadót „gaminnak", magyarosan utczagyereknek neveztük, s ha őt, kinek inkább oka volt lovagias eljárásunk és háromévi békés összeköttetésünk folytán tisztelettel és hálával viseltetni irányunkban, áruló Judáskónt oda állítottuk : mi valóban ritka önmérsékletet tanusitottunk, s ha ezt tettük és ha erősebb leczkét nem adiunk nekie, valóban nem miatta, hanem a közönség iránti tiszteletből és épen az általunk mindig szemmel tartott irodalmi illemből tettük. Kivéve a gyulai cliquet (tu'ljun, honnét fuj itt a szél!), olvassa el bárki a mi „Apiósag'-ainkat, legfeljebb humort, gúnyt log benne találni (hisz azért lett oly dühös az ipsze, mert nevetségessé volt téve), de egy szót sein, mi az egyéni becsületet sérti, mert lehet valaki utczagyerek. neveletlen, előítéletes ember, de azért a legbecsületesebb. A guny, a humor pedig, ha erős is, legszokottabb ós megengedett, fegyvere a sajtónak. A mi „Ápróság"-aink fölött legfeljebb nevethetett a nagy közönség, de rajtuk senki meg nem botránkozhatott, s durván megtámadva, illedelmesebben nem is lehetett visszautasítani a báutalmat, mint ha ellenfelünket csak nevetségessé tettük a publikum előtt! * * * De ez egyszer neiu tréfálunk. Komolyan visszautasítjuk a mi kedves, szeretetreméltó gyulai kollegánknak ráfogását, hogy „e megye anuyi kiváló férüát sértő bánásmóddal illettük" volna. Ezen állítást a való ténynyel ellenkező, alaptalan hazugságnak nyilvánítjuk és felszólítjuk a „Békési Lapok" szerkesztőjét, nevezzen meg egyetlen egy megyebeli „kiváló" férfit, kit lapunk szerkesztője méltatlanul, igaztalanul megbántott volna. Nevezzen meg egyet, kit ha meg kellett jogos alapon állva támadni, bogy mi azt nem a nyilvánosság elé tartozó igaz ténylől kiindulva s triviális, a sajtó méltóságával meg nem egyező modorban tettük volna. A felfogás különböző. A mi drága gyulai kollegánk nekünk hibául rój ja fel, hogy rang- és álláskülönbség nélkül mindenkinek nyilvános tetteit bíráljuk, mi meg kötelességszegést látnánk benne, ha mint sajlóközeg visszarettenve valami „kiváló-' férfi (!) külső hazug mázától, egy valósággal történt, általunk beb'zonyitható visszaélést szó nélkül hagynánk; nyomorult, szolgaIelkü, semmirevaló tányérnyaióknak, anyagi hasznot hajhászó üzérkedőknek tartanok magunkat, ha egy elnyomott, üldözött polgártárs igaz panaszát azért mellőznék, mert egy állítólag kiváló férfi adott reá okot. Mi mindig, amíg leheletünk tart, fel- és lefelé függetlenül fogjuk e entul is elmondani nézetünket, és a gyulai lap ..kiváló férfiaiuak" túlkapásait és ámításait ép ugy hozandjuk nyilvánosság elé, mint a uein kiváló lérliakóit, mert azok sem „ne nyúlj hozzám"-virágok, sőt a mennyiben némi hatalommal és befolyással lelruházvák, többet is árthatnak a társadalomnak, ha rosz útra térnek, s azért még szigorúbban kell ellenőriznünk tetteiket, mint egy mértékhitelesítőét,, a ki valakit gallérjánál fogva el akar hurczolni. A mi illedelmes, báránylelkü gyulai kollegánk bátorsága a mértékhitelesítőkig emelkedik — nekünk más fogalmaink vannak a sajtó feladatáról, l'egye ő a hogy jónak látja, nekünk semmi közünk az ő meggyőződéséhez ós hangjához, de követeljük és szükség esetén kényszeríteni fogjuk, hogy tisztelje a mi tiszta, miuden melléktekintet nélküli meggyőződésünket is. Ha pedig megyénknek nem egy kiváló férfiát, de utolsó napszámosát is, igaztalanul, ok nélkül támadandjuk meg : akkor szólaljon fél és mutassa ki támadásunk helytelenségét; de ellenkező esetben ne sorakozzék ő is azok közzé, kik az igazság miatt be akarják törni a fejünket. .. * Azt mondja a gyulai lap, hogy a „B. K." szer kesztője is oly hangon szokott polemizálni, mint a „Szarvasi Újság" lapunk etenében tette. Mi tudunk mutatni egy czikket, mely a „Békési Lapok" jelenlegi szerkesztője által összeállított első számban minden indok nélkül, tisztán lapunk szerkesztőjének személye ellen intéztetett, mely silányságára s brutalitásra ugy hasonlított, a szarvasi „enfant terrible* czikkéhez, mint egyik tojás a másikhoz, de a „Békési Lapok" a mi lapunk közel 4 évi folyamábó egy sort sem fog előhozhatni, mely e két ikerközlemény trágárságának bélyegét magán viselné. Lehet sértőbb, fájdalmasabb arra nézve, a kit illet, mert guny van benne, mert nevetségessé teszi az illetőt, vagy mert egy megczáfolhatlan tényt tartalmaz : de nem lesz goromba, nem lesz a privát-életet megtámadó s nem lesz sértő a közönségre nézve, mindenekelőtt azért, mert mindég — igaz. * * Egyébiránt nem akarunk a magunk bírái lenni. Hogy ennek a rágalomnak, ezen alaptalan, irigykedő, jezuisztikűs ós csak saját személyét féltő vádaskodásnak és ármánykodásnak végét vessük : teszünk egy ajánlatot az aranyszájú illedelmes gyulai lapuak. Mi a fővárosi sajtó elismert kapaczitásai közzül választunk két férfit, ő is válaszszon kettőt, ezek egy közös elnököt. Terjeszsze elő ezeknek lapunk illető példányainak felmutatása mellett panaszat, mutassa ki, miben, hol, mikor ós mely kiváló személyek ellen éltünk sértő, a sajtó móltóságával meg nem egyező, igaztalan kifejezéssel : s ha védelmünk meghallgatása és az ö lapja néhány példányának felmutatása s elolvasása után nem fogják azt mondani, hogy a mi egyedüli vétkünk csak az, miszerint az igazságot gúnyos modorban vagy az illető érdeklettet nevetségessé téve, el merjük mondani oly módon, mintha lapunk a fővárosban és nem vidéki helyen szerkesztetnék; ós ha nem lógják mondani : hogy mindig a gyulai lap adott okot a köztünk felmerült polémiákra, helytelen, tapintatlan közbeszólásaival, sőt sokszor szerkesztőnk személye elleni, a „Szarvasi Ujság"-hoz hasonló minden kritikán alóli tá madásaival : akkor lerakjuk a fegyvert, akkor neki fogunk igazat adni! * * * Hisz a gyulai lapnak ellenünk intézett együgyű támadásaiból nem kell egyebet felmutatni, mint az ezen reflexiókra alkalmat szolgáltatott legutóbbi felszólalását, melyben bornírt szükkeblúségóben lapunk szerkesztőjét „idegennek- nevezi. Csoda, hogy a gyulai lap mint a „Szarvasi Újság" „telekkönyves" szerkesztője, „sehonnai kalandor"-nak nem mondja. Mert ugy látszik, a „közvélemény" ezen hasonlelkiiletü képviselői előtt az a sehonnai idegen, ki önerejéből jogtudorrá, köz- ós váltó-ügyvéddé lett, kit szorgalma s kitartó munkássága vitt annyira, hogy mint e megye legtöbb adófizetőinek egyike, a megye törvényhatóságának tagjai között foglal helyet. Oly ember, ki hat esztendő óta, mint gyakorló ügyvéd lakik egy helyen, kinek családja van itt; a ki minden mesterséges gyanúsítás és üldözés daczára, a megyei közönség bi/.almát annyira meg tudta nyerni, hogy a megye legkeresettebb ügyvédeinek egyike; ki az éjjelt nappallá téve dolgozik íróasztala mellett és görnyed embertársai érdekében ? Ez az idegen, a sehonnai s nem az, a ki csúszásmászás, hizelgésnek és meggyőződése eltagadásának köszönheti létét, vagy kinek egyedüli érdeme az, hogy őseitől egy kis vagyont kapott, de önerejéből eddig nem szerzett, c^ak „költött" (verseket)? Valóban, maholnap a gyulai triumvirátus kezetfogva a szarvasi nyilttór-hőssel, el fogja hitetni akarni a világgal, hogy az egér eszi meg a macskát, hogy az ember húzza a kocsiban ülő lovat. Igen hízelgő az a Gyulára idegen helyről nem rég áttétetett bírákra vagy odaköltözött közjegyzőre stb., hogy a gyulai lapnál idegen a quilifikált ember; mert ha egy családos, hat esztendő óta e megyében akó ügyvédet és lapszerkesztőt idegennek mond : a legegyszerűbb logikai következtetés, hogy ezen jóravaló, hasznos tagjai a társadalomnak, mivel rövidebb ideig laknak o!t, és még családjuk sem onnan való, még idegenebbek. Csekélységünknek és a többi nemrég e megyében letelepedett uraknak azonban az szolgálhat alapos vigaszul, hogy nekünk minden idegenségüuk daczára, — merjük állítani — több jó emberink vau a megyében, mint ama három egyénnek, ama triumvirátusnak, kik az ily elmeszüleményeket arczuk verejtékével összetákolják, s addigaddig igazítanak rajta, mig utóvégre is valami bolondot íoznak össze, s ha ők — kik habár nem idegenek, mégis ejátszották szerepeiket e megyében — bennünket idegeneknek tartanak, nem tart annak a megye intelligens nagy közön=ége, ki hibáink s különösen néha kissé erő sebb irmodorunk daczáia, nem fogja tőlünk elvitatni azt, hogy őszinte jó akarattal, csekély tebetségüukhez képest e megye szellemi s anyagi felvirágzását iparkodunk hu kell, áldozatokkal is előmozditani, s igy érdemessé tenni magunkat aria, hogy ha „benszülöttek•' nem vagyunk is, ezekkel idővel egyenjogositotcaknak tartassunk. * * * i Hisz az, hogy nekünk, az idegeneknek Gyulán mégis van számos előfizetőnk, mig a gyulai lapnak Csabáu épen egyetlenegy előfizetője van, bizonyítja, hogy a nagy közönség nem ad a gyulai triumvirátus ármánykodására már semmit, és higgadt tárgyilagossággal meg tudja ítélni, hogy egy ,idegen' noha némely ismert egyének ellenében függetlenül fellép, azért nagyobb hasznára lehet a megyei társadalomnak, mint a gyulai triumvirátus, kinek czélja mindég az volt es e kérdésben is az, a helyzetet a maga hasznára kiaknázni. De nem megy nekik már senki a kelepczébe. Nem lesz senki oly bolond az ő kedvükért „tiltakoznimikor arra semmi ok fenn nem forog. Legfeljebb tiltakozhat a közönség az ellen, hogy a gyulai lap hívatlanul a közönség prókátorává tolja fel magát, mire sem jourualisztikai képessége, sem pártatlan, higgadt itélőtehetsége vagy kellő igazságérzete nincsen ! # * * A szarvasi „enfent terrible", pedig gyönyörűségesen megugrott a hozzá intézett azon felszólításunk elől, hogy mutassa ki mennyivel tartozunk nekie s melyik hát az a lap, melyből egy versét kiollóztuk ? Eltemetkezett telekkönyvének birtoklapjába és Nagy Ivánnak genealógiájába. Jól teszi, hogy ezzel övezi magát, mert jaj de semmise maradna belőle, ha az öröklött jószágot ós a családfát tőle elgondoljuk ! * * * S a liunak eeyben mégis igaza van. T. i. hogy ő Báttas/ékinek sem ujat, sem sértőt nem mondott. Az ám! Nem mondott ujat, mert Báttaszéki rég tudja a kezei közt levő, Sipos-fóle levelekből, mily válogatott stylben szokott beszélni ezen mély kedélyű, lovagias érzelmű, született (pénz)-költő oly emberekről, kikre pickje van (azért adtuk is ki az útját). Nem mondott sértőt, mert bizonyos egyének káromkodhatnak, mondhatják a legborzasztóbb fertelmességeket,de nem sérthetnek. Egy szájhős egy handabandázó gyerek, ki megugrik,hu arról van szó, hogy a közönség előtt kiejtett vádjának helytálljon: az komoly férfit csakugyan nem sérthet. Egy ősei vagyonán és családfáján rágódó, de eddig legalább, mi abszolút erkölcsű emberi becset fel nem mutatott egyén, nem sérthet férfit, ki azt a mi, saját szorgalmának és nem vagyona és családfájának köszönheti. S ha mégis törvényes elégtételt keresünk, ezzel családunknak, társadalmi állásunknak tartozunk, mert ha a személy, ki oly gyönyörűen szólt, nem is sérthet, a használt szavak magukban véve, eltekintve a .személytől, ki használta, rágalmazást mégis involválhatnak és megtorlatlanul az erkölcsi érzet miatt nem maradhatnak. * * * „Kóstolóul" közlüuk egy pár paszust a szarvasi „enfent terrible"-nek lapunk szerkesztőjéhez intézett leveleiből szóról szóra. A nyájas olvasó ebből is képezhet magának némi fogalmat az illetőnek jelleméről ós chameleontermészetéről. A Verhovay-féle czikk megjelenése után többek közt a következőket írja az ipsze hozzánk : „Szarvas, január 6-án 1876. Tekintetes szerkesztő ur ! . . . Olvasta-e a tek. szerkesztő ur a „Magyar Újság-"ban H . . . . r nyilatkozatát? Difficile est satyram non seribere! De a mi késik el nem marad, s „kölyökprókátor- czim alatt mielébb vesz a lap tőlem egy élethű karczot. (Nem kértünk belőle.) Kár hogy ezt az az öntelt, de nyomorultan felületes, ezt a nagyralátó de senki által kutyába sem vett, ezt a politikai egyéniséget hangsúlyozó, de saját zsebének érdeke szerint elváltozó frátert (megyénk egyik kiváló tehetségű fiatal ügyvédéről van itt szó; ez is csak olyan „fráter" nekie, mint mi, ugy látszik, ez legszellemdusaob viczcze; de ladd beszéljen tovább a mi közös „fráterünk") előbb ismerte a szerkesztő ur (kár, hogy szerencsénk nem volt magát, kis csintalan, egyáltalán soha meg nem ismerni ! Szerk.); ki most, midőn a jó izlés érdekében (ne tréI áljon már a jó ízléssel, Sípos ur!) kell vala inkább felszólalnia, áldicsőségének fejlesztése czéljából még fegyvert akar adni ama durva szélbali csahoncznak (ne izéljen lelkem, hát maga édesem, a maga nyilt tere után micsoda „csahoncz ?") kinek modorát egyébként nálunk is elitélte miuden jóravaló ember." (Hát a maga modorát, mely a Verbovayón százszorta túltesz, vájjon „nálunk" ki dicsérté meg ? !*) Tisztelettel : Sipos Soma. NB. A deczemberre szóló 10 frtnyi honoráriumot köszönettel vettem. S.

u * * * Egy másik levélből. „Szarvas, január 8, 1876. Tekintetes szerkesztő ur! Ma értesültem arról, hogy a szarvasi járás szolgabirája — e kapaszkodó egyéniség (notabene: ez Békésmegye legképzettebb tisztviselőinek egyike) a Kondoros község alakításáról szóló közleményem ama paszusára, hogy a közs, alakítási munkálatokat S. S. kir. közjegyző vezette, a mint vezette is, nyilatkozni akar, mert közleményem által saját apró nagyságát véli háttérbe szorítva — elég oktalanul. Bizalommal fordulok tehát a tek. s/.erkesztő úrhoz, mint minden hetyke charlatán ostorozójához, hogy legyen szives megelőzni ez „egyéniség" nyilatkozatát, ki menynyire orrol reám gyakori hírlapi rendrehivó nógatásaimért, ép oly mérvben áskálódott közelebb a tek. szerkesztő ur személyisege ellen a Verhovay arczatlansága alkalmaval a kaszinóban ..... Lévén tisztelettel lekötelezett liive Sipos Soma." Lám, mily elismeréssel viseltetett ez a jellemes fiatal ember irányunkban azért, mert minden „hetyke charlatánt" ostoroztunk , ós hogy n ntott reánk, midőn az ő köpenyforgató macbiavellisztikus kihívó támadása után, reá is került a sor! Különben ehez nem kell bővebb komentár. — Kostolóul pedig elég lesz. Kíméljük meg ellenségeinket ós ne legyünk muszkák, kik a legyőzötteknek orrát és fülét levagdalják. Elég a fricska rajta. TÁVIRATOK. * London, aug. 9. Törökországnak az afgán emirnél hitelesített követe oda érkezett, mohamedán főnökök enthuziatikus fogadtatást készítettek számára. * Konstantinápoly, aug. 8. A porta értesítette Layard angol nagykövetet, hogy aallipoli erősítését tökéletetesiteni fogja, s a helyőrséget megszaporítja, hogy e helyet maga megvédelmezhesse. * Konstantinápoly, aug. 8. este. Bolgárországban nagy csata várható. Ázsiából jelentéktelen csatározások jeleztetnek Bajazid, Karsz és Ardahan táján. — A hadi-törvények Bolgárország és Thráczia lázadó városaiban, melyet a törökök visszafoglaltak, alkalmaztatnak nevezetesen Kalofer, Kazanlik, Karlova és Jeni-Sagra városokban. * Konstantinápoly, aug. 8. Ozmán pasa jelenti : Tegnap Lovcsában ütközet volt az oroszokkal, kik 300 halottat és 700 sebesültet vesztettek ós visszaverettek; a törökök vesztesége csekély volt. * Bécs, aug. 9. Az oroszok Lovcsánál és Plevnánál újra megverettek. Részletek még nincsenek. * Konstantinápoly, aug. 9. Perzsa Afghanisztani emir Anglia ellen a szent háborút kihirdette. * Bukarest, aug. 8. Az oroszok, kik Oltenicza mellett most épen hidat vernek, Turtukaj ellen indulnak; ez aversio a rasgrádi török hadállások ellen. * Banjaluka. aug. 8 Ismét pasa mult szombaton *) fcgyetlenegy egyén, ol.v finom gyerek mint ő, a „szőtt a pók" szerzője, teljesen meg volt elégedve vele és lapjából 20 példányt rendelt. Verhovay czikkét tartalmazó lapból 100 példányt hozatott és küldött szét. Sserk.