Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1877-08-05 / 62. szám

BÉKÁSKÜIFYEI KÖZLÖNY" 1877. 02. sz. század első felének eseményeit, vagyis ama időt, melyben a reformáczió terjedése hazánkban s kü­lönösen e megyében kezdetét vette. Az erre vonatkozó adatok mind oda mutat­nak, hogy a reformáczió mozgalmai megyénkben épen Békés városából indultak ki a 16-ik százid második tizedében s hogy Békés volt az első hely, hol az uj tanok megtapadtak, s innen szi­várogtak át a megye többi részeibe. Egyik tekintélyes protestáns iró és történész azt mondja, hogy — Békésvármegyében a Wit­tenbergából behozatott todomány I. Ferdinánd uralkodása alatt kezdett erőt venni. Nadányi Já­nos szerint 1532-ben a Körös és Maros közt voltak evangélikusok, kiket három Nadányiak u. m. Melius, Gyárfás és István oltalmaztak. Emliti azon tudós embereket is, kik az uj vallásnak mindmegannyi szövétnekei voltak ezen a részen, nevezetesen Ozorai Imrét, Gálszécsy Tamást (he­lyesebben István) és Litterati Lukácsot. Megyénkben — az uj vallás tanainak első hirdetője Ozoray Imre békési pap volt, — buz­galma annyira vitt, hogy az uj vallástanok leg­eredetibb forrását Wittenberget is felkereste, s ott Luther és Malanchtonnak tanítványai sorába állt. Később békési papi állását újból elfoglalva, oly buzgóságot fejte ki tisztében, hogy a refor­macziónak, a megye akkori előkelő birtokos ne­mesei közül is többeket megnyert. Ozorait aztán többen is követték az uj hit terjesztésében, még pedig oly sikerrel, hogy a 16-ik század közepén már csaknem az egész me­gye protestáns volt. 1553-ban Szegedi Kis István — egyháza és korának nagyhírű prédikátora lőn békési pap, és elődjeinek a reformáczió terjesztésében buzgó kö­vetője, — kinek életrajza és működéséről egyéb­iránt nagytiszteletü Haan Lajos egyleti alelnök ur lesz szives ez alkalommal értekezni. Az 1567-ben Oebreczenben tartott zsinat al­kalmával, a békési pap Szegedi Lőrincz is alá­irta nevét az ekkor bevett bel veti ka konfeszszió­nak, s ettől kezdve, vagy talán már valamivel előbb is, a békési eklézsia már Kálvin és Zwingli értelmét követte. Megyénk akkori két nevezetes tanintézete, u. m. a gyulai nagyhírű főiskola, s a békési gym­náziurn, szintén protestáns vezetés alatt állott. Megemlíthetjük még e korból, mint Békés egyház történelmének egyik jelentőségteljes eseményét, hogy 1570 körül, nevezetes szó vita tartatott Békésen a szoczianusok ellen. Valamint egész Békésmegye, ugy Békés városa történetében is, mintegy jobb idők alap­kövének letétele, s jóléte és előhaladásának kez­detéül tekinthetjük azon eseményt, midőn Békés vármegye nagykiterjedésű más birtokok, s a többi közt Békés városával, Békésmegye főispáni mél­tósága, s később bárói czimuiel együtt, 1723-ik évben Haruckern János-György birtokába jutott, — a haza érdekei, s különösen a török háborúk idején, a császári kincstár javára hozott nagy­mérvű anyagi áldozatai és hű szolgálatai jutal­mául. Haruckern igyekezete, e helyzetnek megfe­lelő tapintatos eljárása, eszélyessége és humánus gondolkozása tették lehetővé, hogy a századok viharos eseményei, török tatár dúlások, rendetlen belviszonyok folytán elnéptelenedett s erkölcsileg mint vagyonilag tönkre tett, alásülyedt megye romjaiból kikelve, az ujjáalkotás nagy és nehéz munkáját megkezdhesse. — Áldott legyen a de­rék főúr emlékezete e ma oly boldog megye la­kói között mindenkoron! 1775-ben báró Haruckern Ferenczben kihal­ván a család férfiága, az egész birtok a leány­ágra vagyis báró Haruckern Ozecziliára, s ennek báró Wenckheim József-Ágostontól származó gyer­mekeire, vagyis a Wenckheim-családra szállott. Ez ősrégi família a szent István király ko­rában hazánkba költözött Hund család törzséből származott, — s Frankoniának Wenck nevezetű helyében székelt, honnét később nevét kölcsönzé. A grófi czimet 1802-ben nyerte a család egyik ága, a nevezett báró Wenckheim József­Ágostonnal József nevű fia személyében a harcz­téren kitüntetett vitézsége és érdemei elismeréséül — ennek báró Gruber Terézia nejétől két gyer­meke született, u. 111. Ferencz és József-Antal, — kik atyjuk halála után a roppant nagy terje­delmű uradalmon megosztva, más birtokokkal együtt Békés is, mint akkor még jobbágy-város, gróf Wenckheim József Antal birtokába jutott; — s a boldog emlékezetű grófnak 1852-ik év decz. 28-án bekövetkezett halála után, minden javait — harmadik házasságából született egyetlen gyer­meke, Békésnek inai legelső nagybirtokosa, gróí Wenckheim Krisztina, férjezett gróf Wenckheim Frigyestié örökölte, ki jótékonyságáról országszerte ismert nemes szivüségét, e várossal szemben is már annyiszor bizonyitá, — s kinek áldásos éle­tét a haza, az emberiség s Békés városának is javára örömére, a gondviselés istene még igen sokáig tartsa meg ! Hátra van még ezek után Békés városának a természet által adott főkincseiről u. m. áldott földje ós gazdászatáról, továbbá némely egyéb közviszonyairól röviden megemlékeznünk. Békés város határának térfogata 1600 • öl holdakban összesen 60390 hold, ^ 1302 n öl, ebből a nevezett nagybirtokos grőtnőé : 19887 hold, 755 • öl; — a községé pedig 40512 hold, 547 • öl. . A város határának földje fekete porhanyo anyag, még sok televénynyel (humus) gazdagítva, itt-ott szikes és ingoványos talajjal változván. Földjében, — ha az ég áldása alkalmas idővel látogatja — mindennemű termény bőven megterem. — A város határában van 9 szőlőskert is, mely vilá­gos veresszinü bort ád. A legelő elkülönítési egyesség a város es az uradalom között 1845. márczius 30-án jött létre. (Vége köv.) Szegedi Kis István. Minthogy a békésmégyei régész és mivelődés-törté­nelmi egyletnek e»yik czélja, a megye Wületén hajdan működött nevezetesebb férfiaknak emlékezetét megújítani, az elnökség jónak látta, Szegedi Kis Istvánnak, ki 1545. eszt. a gyulai protestáns főiskoláuak volt hírneves tanára, 1553. eszt. pedig a békési reformált egyháznak buzgó lel­késze, egykorú arezképét fametszetben a Békés városában tartott gyűlés alkalmával kiadni. A fametszet eredetije ta­láltatik Szegedinek „loci eommunes" czimü munkája czim­lapján. Készítette a fametszetfft, mely az előadás alatt, meg­koszornm a gyűlési tetemben függött, mezőberényi mű­vész-hazánkfia Jeszenszky Gusztáv *) pesti fametsző. Az élfirajzot összeállította és felolvasta Haan Lajos. Ennek főbb mozzanatai, a mennyire utánjegyezni képesei* vol­tunk, következők voltak. Szegedi Kis István született 1505 eszt. Sebeden, ho­vá szülei a közel lekvő Kunságból telepedtek át. Tanult Szegeden, Lippán. 1530-1540 eszt. közt pedig Gyulán, hol akko,- híres protestáns főiskola létezett, i540. eszt. a krakói egyetemre ment s ott annyira kitűnt, hogy az egye­temi tanács beleegyezésével mint magán-tanár a klasziku­sokat magyarázta. 1443. eszt. Wittenbergbe ment s egy napon vétetett fel az egyetemi tanulók sorába Abádi Benedek és Heltai Gáspár híres reformátorokkal. Itt amint az egykori Paksi Mihály i)ja, csakhamar nagy embere lett Luthernek és Melauch­tonnak. Visszatérvén a hazába, először tasnádi tanárrá lett s nemcsak az iskolában működött, hanem prédikált is még pedig a reformáczió szellemében. Ennél fogva Martiuuzzi váradi püspök meghagyta, hogy Tusnádból elüzzessék. Pe­rusitz György, az ottaui helyőrség hadnagya a legdurváb­ban bánt vele, összepofozta, összeverte, vascsizmáival ta­posta, végre több mint 200 darab könyveitől megfosztotta és Tasnádból elűzte. Magyaroszág felé bujdosván, a gyulai polgárság az ottani főiskola tanáraul választá 1545. eszt. Itt csak egy évig működött s már a következőben czeglédi, azután pe­dig 1548. eszt. temesvári tanárrá lett. Ezen iskolát két tanár tartásával oly virágzásba hozta, hogy az a legje­lesebb hazai tanintézetek egyikévé lett. Temesvárról Túrra meut, innen pedig 1553. eszt. Békésre. Békés ekkor a legvirágzóbb reformált egyházak közé tartozott. Alapította Ozorai Imre, a magyar nyelven irt legelső színdarabnak szerzőj". Utána lelkészszé lett a mi Szegedink, ez után pedig Szegedi Lörincz, egy „theo­phania, az az isteni jelenés" czimü komoediának irója. Amint a szájhagyomány tartja, Szegedi Békésen gymna­siumot is állított, mely meglehetős virágzásnak örvendett. Itt azonban azon szerencsétlenég érte öt, hogy Compo­nius cs. hadvezér, ki előtt Szegedi mint temesvári szöke­vény volt vádolva, elfogatta. Szerencsére azon katona, ki a börtönben örzütte, valaha tanítványa volt. Ez rá ismervén egykori tanárára, szabadon bocsájtá őt. Szegedi a Körös túlpartjára menekült s ott rejtőzött, mig Componius Bé­* Múltkor hibásan Károlynak irva. Szerk. késről el nem távozott, azután pedig Békésre visszatérvén, csakhamar elhagyta e bátortalan vidíket s a Dunántulra költözött. Itt először tolnai, majd laskói, azután kálmáncsehi pappá lett s egyszersmind azon vidék supérintendensévé választatott. Kálmáncsehiben egy portyázó török seregnek agája elfogatta gondolván, hogy hivei drága áron kiváltják. Mi­után a nagy árt a kálmáncsehiek előteremteni nem bír­ták, az aga magával v ;tte Szolnokra. ISiein bánt vele dur­ván, sőt megengedte, hogy az ottani híveknek koronként prédikálhasson, csak azt kötötte ki, hogy estvére mindég térjen vissza a börtönbe. A szolnokiak mindent elkövet­tek felszabadítása érdekében, sőt az erdélyi fejedelem is közbevetette magát, de sikeretlenül. Végre kiszabaditá őt az Isten más módon. Töitént tudni illik, hogy egy Mező Ferencz nevű gaz­dag gyulai kereskedő, Szolnokon ulazván, itt egy ideig idő ­zött. Ennek vallásos neje látta a szegény vasra vert inar­tyrt s hallotta az ő lejkes prédikálását s annyira meg­szánta őt, hogy arra kérte férjét halálos ágyán, váltsa ki Szegedit bármi áron. A férj teljesítette neje kívánságát s kiváltotta Szegedit 1200 forinton. Szegedi aztán ráczkevi pappá lett s itt működött ha­láláig, mely 1572. eszt, Május 1-én következett be. Szegedi eleintén Luther tanait követte s csak 1550 év táján fogadta el a schweitzi reformátorok tanait. Több jeles könyvet irt, valamannyi latin nyelven. Ezek közt leg­híresebb „loci eommunes theologiae sincerae" czimü dog­matikája. A felolvasó, Haan Lajos ur, kettős tanulságot vont ki az életrajzból. Először rámutatott azon erös hitre, mely­lyel apáink fónylettek. Másodszor pedig fölemiitette, meny­nyivel szerencsésebbek vagyunk mi, kik e felvilágosodott korban élűnk, melyben az emberek nem vallás szerint mér­legelik egymást, hanem azt nézik, hogy ki mennyire sze­reti a hazát s mennyire igyekszik megfelelni kötelessége­inek a maga körében. Végre pedig azon kivánatát fejezte ki, hogy az isten, ki a békési református egyházat, sok borús évekkel láto­gatta meg hajdan, de a legközelebbi időben megáldotta egy mindeneket uj életre ébresztő hajnallal, adja azt, hogy ugyanannak seha ne legyen fogyatkozása derék Szegediek­ben setn. Megjegyezzük, hogy a békési reformált egyháznak egyik lelkésze most a köztiszteletben levő, tevékeny Haj­nal Ábel, másik pedig a derék Szegedi Károly. ~~ LEVELEZÉS. ~~~ Szeghalom, jul. 30. (Reminiszczenczia a szeghalmi julialisról.) T. szerkesztő ur ! Községünk intelligencziája m. hó 29. a török sebesül­tek javára rendezett s jol suerült jnliálist mely akalommal ujolag bebizonyitá nemeskeblüségét s tanújelét adá tur­kofil érzelmeinek. Mindannyian siettek lerakni filléreiket, hogy azzal az ármány és igazságtalanul megtámadott s drága hazájo­kért vérző sebesültek elnyomott fajdalmát némileg eny­hítsék. Vajha ugy lenne ! . . . Pilláim már-már nehezülnek; de kitartás ! előbb leirom e kis mulatságot a mint emlékeinben megmaradt. * Szól a zene . . A tánezosnék és a tánezosok szemei kéjes gyönyörben úszkálnak ; a keblet egy kimagyarázhat­lan csárdás rezgi át. Mulatnak s a zene hangjaiba néha néha belevegyül egy-egy „soh'se halunk meg." Egy gavallér ugyancsak feszi a szépet egy hölgynek s mint győzelmében biztos hadvezér elbizakodottan kérdi: Lehetek oly szerencsés a harmadik négyest nagy­sáddel tánczolni? Köszönöm már foglalkozva vagyok ; de a negyediket kegyeddel fogom lejteni. A gavar megköszöni a nagy kegyet, elsompolyog s szidja „Chigaud u mestert, ki elég szerencsétlen volt a franczia négyest feltalálni. Szomorúan dúdolja : „Bura bura bubánatra születtem, íiem igazi anya nevelt fel engem." * * # A lámpák egy-egy utolsó lobbanással kialudva figyel­meztetnek, hogy bevégzék pályafutásukat, a betolakodó napsugár hazatérésre szólit, a mamák gondosan takarják be leányaik pHszta vállait. A karaván megindult, én pe­dig kezemben egy talált virággal elmélyedve álldogálok. De menjünk mi is haza, hogy még egyszer keresz­tül álmodjunk mindent. * * * E jól sikerült kis mulatságban a következő nők vet­tek részt, A Wittman-novérek, Kovács Etelka Debreczenből, Dietzel Etelka, Szilágyi MnrisLa, Tatár Emma, Domokos

Next

/
Thumbnails
Contents