Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1877-08-05 / 62. szám

IV. évfolyam. 1877. 02. szám. B.-Csaba, augusztus 5-én. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmu lap. Megjelenik hetenként kétszer* : vasárnap és csütörtökön. Elöilzetési dij a „Szépirodalmi Lapok"-kal együtt : egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. A „Szépirodalmi Lapok"-ra külön is előfizethetni, egész évre 2 frt, félévre 1 írtjával. Szerkesztőség és kladó-hlvatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Kyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Elöílzethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken minde.i postahivatalnál 5 kros postautalvány nyal. A kisbirtokosok földhitel-egyesülete. Majdnem három évi küzdelem után végre révpartra látszik jutni egy oly ügy, mely méltó pártfogásra találva, hatalmas lendületet adhat országos anyagi viszonyainknak. A kisbirtokosok földhitel egyesülete ez, melynek küldöttsége nem rég jelent meg Bécsben ő felsége a király előtt, hogy alapitó névsorát „a legelső magyar ember" fényes nevével nyithassa meg. A Tisza László által vezetett 16 tagu küldöttséget, melyek közt több főúr és főispán, képviselő kis- és nagy birtokos s az eszme indítványozója, P. Szathmári Károly is jelen volt, ő felsége a király a legnyájasabb leereszkedéssel fogadta; a küldöttség minden egyes tagjával beszélgetésbe eredett s mindnyájukat, a legjobb reménynyel bocsájtotta el magától. Ha az alapítványok ily nevezetes helyen indíttatnak megnem lehet kételkednünk az iránt, hogy a legmagasabb példa követőkre fog találni ; hogy főpap, jaink és nagy birtokosaink, valamint hazafias érzelmű tökebirtokosaink, tetemesebb összegekkel fognak ez ügy létesítéséhez járulni : de arról is megvagyunk győződve, hogy mint ez máskor is történt, közép osztályunk sem fog elmaradni azon áldozó oltár köréből, melyre a végből rakatnak le áldozatok, hogy a kisbirtokos osztályúak — az önsegély nyomán is az uzsora körmei közül kiragadtassanak, és igy azon roppant veszély, moly hazánkat az által fenyegeti, hogy azon földbirtok, mely eddig legbazafiasabb néposztályaink kezén volt — onnan elesvén, hazafiatlan, vagy legalabb is közönyös polgárok kezébe jusson és épen azon osztály, melyben hazánk századok óta vészben és viharban bizton számithatott, megsemmisíttessék. De hát miként akarja elhárítani e nagy veszélyt a kisbirtokosok földhitel egyesülete ? fogja kérdeni a nyájas olvasó. Két uton : lehetőleg olcsó kölcsönnek kiutalványozása és igy a lengő kölcsönnek hosszú tartamú földhitel-kö 1 csö 11 re alakítása által — mi lehetővé teszi a kisbirtokosra azt, hogy roppant uzsorás kamatokkal fizetett adóságát 20—30 év terhére ossza el s törleszthesse lassanként a nélkül, hogy magát tönkre kellene juttatnia. E végből az ország fővárosában központ alakittatik, mely záloglevél alapon igyekezik a kellő mennyiségű tőkét megszerezni s abból a minden vidéken alakítandó fiókegyletek részére annyit kölcsönözni, mennyi azok hitelszükségletét kielégítse. A második eszköz épen ezen vidéki hitel egyletekben fekszik. Ezek által igyekezik a központ eszközölni azt, hogy egy felől a kikölcsönzések a legbiztosabb alapon legyenek ; más felől pedig ezekből egy országos hitelszövetséget képezvén, — akként akarja az öntőke-képzés czélját elérni, hogy ezen fiókegyesületek ide s tova képesek legyenek saját vidékök szükségletét ellátni és csak nagyobb elemi csapások idején vegyék igénybe a központot. Két módon lehet tehát hazánkfiainak igen csekély áldozattal ezen ! emberi és hazafias czél elérésére közreműködni.; először alapítványok tétele által, hol az áldozd mértéke csak annyiból, áll, hogy illető befizetett alapitó tőkéje után megelégszik a régi, rendes és törvényes kamattal; s másodszor, hogy a ki teheti, biztosítani akart tőkéjét a kisbirtokosok földhitel egyesületének kibocsátandó zálogleveleiben helyezi el. Ez utóbbi nem hogy áldozatnak volna nevezhető : de merjük állítani, hogy a legbiztosabb pénz-elhelyezési mód, feltéve, ha valaki nem akarja uzsorás kainatokra befektetni pénzét, mert az egyesület csak az ingatlanok '/

3 értékéig hitelez; s miután a kisbirtok értéke mindig magasabb a nagyénál (mert könnyebben elárusítható,) — ez lesz a legbiztosabb értékpapír Magyarországon. Ezen kivül biztosítékot nyújt még az is, hogy a fiókegyletek együttes felelőséget vállalnak az áltatok felajánlott alapot illetőleg. A kisbirtokosok földhitel-egyesülete, melynek megalapításához a kormány y

2 milióval járul, működését akkor fogja megindítani, midőn a másik millió egyesek részéről aláírva lesz. Egy alapítvány 500 forintban van megállapítva, de ezen tőkének csak 10%-át kell befizetni s a többi befizetés nem is szokott szükségeltetni. Szabad-e kételkednünk a felől, hogy ezen — a czélt tekintve — csekély összeg már az első néhány nap alá lesz írva, midőn a sikerről ő felségének, a királynak s kormányunk áldozatkészsége tanúskodik ; midőn főpapjaink legjelesbjeinek, az ország legkitűnőbb férfiainak már is legbiztosabb ígéreteit bírja a támogatásra ? -AT. L. — Magyarország majdnem minden nagyobb városaiban a főváros példájára népgyűlést tartanak a muszka kegyetlenkedések ellen. — A budapesti népgyűlés küldöttségét Pulszky Ferencz vezetése alatt Tisza Kálmán miniszterelnök 2-án délelőtt 11 órakor fogadta a belügyi palotában. Többek közt ezeket mondá : A kor.nány a maga részéről teljesíteni fogja ezen kötelességet, s ugy mint a népgyűlés határozata is mondja, kellő időben a kellő eszközöket nem fog késni alkalmazni. De óvakodni fog minden elhamarkodástól bármely irányban, és én nem tagadhatom meg magamtól azon reményt, hogy ugy átalában a hazai, mint a fővárosi értelmes közönség csakis méltányolni fogja tudni azt, hogy a kormány, midőn a haza és nemzet érdekei megóvására törekszik, az isten segítségével ugy akarja elérni, hogy a nemzetet a mindig oly sajnos véráldozattól a lehetőségig megóvja." — A mozgósítás költségeinek fedezése iránt a tárgyalások már megkezdettek. Hofl'tnnnn közös pénzügyminiszternél tegnap több értekezlet tartatott. Valószínűleg az lesz a határozat, hogy a közös aktívákra eshetőleg egy consortiuin közvitetésével a nemzeti banknál vesznek fel zálog-kölcsönt. Béke's városa történetéből. Göndöcs Benedektől. A békésmegyei régész- és művelődéstörténeti egyletnek Békésen, vasárnap, juliushó 29-én tartott vándor-gyülésén felolvasott elnöki megnyitó beszédből. (Folytatás.) Azonban Békés városa múltjáról szólva, nem mellőzhetjük behatóbb figyelmünkkel kisérni a 16. AJ ÍÍ It Az őrült grófnő. Hesisély. — Irta : Egy tébolyda-orvos. Forditotla: CJIirisztó Miklós. (Folytatás.) VI. Kin k i n r a. Natáliának iszonyú éje volt. Midőn ájulásából ma-j gához tért, imádkozni kezdeti, de nem tudott vigaszt találni ; sírt, de a könyek nem hoztak könnyebbülést. Végre meovíradt. A nap feljöttével a szomszéd-szobák lakói is fölébredtek, isinétkezdék kiabálásaikat; de a«; ápoló lényege-' tése ós ostor-csapásai lecsendesité őket. Az ápoló belépe Natália szobájába s maga után bezárá a szoba ajtaját. — Nos hogy aludtál, fogsz még továbbra is daczolni? A grófnő utálattal forditá el fejét a nyomorulttól. — Majd meglágyulsz még, mondá az ápoló nevetve. Natália nem felelt. Az ápoló közelebb lépett hozzá. — Te szép vagy! mondá az ápoló szelíd hangon, az egész házban nincs oly szép nő mint te s nagyou roszszul teszed, ha szépségedet nem tudod hasznodra fordítani. . . . Légy engedékeny, kössünk barátságot, olyan jó dolgod lesz a milyen ebben a házban csak lehet. A doktort rá fogom beszélni, hogy e szobát elhagyhasd s hogy jobb szobát kaphas. Értesz mit akarok ? . . . Natália csodálkozva nézett rá. Közelebb lépett hozzá, leült mellé s sóvár tekintettel nézett reá. A nőnek fehér s kerek vállait, melyek a széjjelszaggatott ruhából kilátszottak, át akarta ölelni; de hirtelen visszarántá kezét. A nyomorult öszveszoritá fogait, bátrabb lépett és megsuhogtatá korbácsát. —Ugy, tehát ellenkezel, s megveted az ón jóakaratú szándékomat? Várj, várj még csak ezután fogod megismerni Tamást, újra reá akart ütni a szerencsétlenre, midőn a csengetyü megszólalt. — Számolunk még! s e szavakkal elhagyá a szobát. Tíz perez múlva ismét megjelent az orvos kíséretében. — Eszéhez tért-e már? kérdé az orvos. A grófnő felállott. Gyengének érzé magát, mivel negyvennyolca óra óta sem kenyeret sem vizet nem vett magához. — Uram! szóla kevélyen az orvoshoz, szakítson véget e komédiának. Én fogva vagyok s tudom, hogy itt kell maradnom; egy gyalázatos bosszú tart e házhoz lánczolva s amint nevemet elrabolták, eszemtől is meg akarnak fosztani. A doktor gondolkozva csóválta fejét. — Tehát még mindég grófnénak tartja magát ? s azt hiszi, hogy bosszú áldozata, s kételkedik tudományunkban ? — Ha ön azt állítja, hogy én őrült vagyok, ugy vagy tudománya, vagy becsülete — kétes! — Ön sérteget! azonnal bebizonyítjuk, hogy őrült. — Tamás! — Parancsol orvos ur! — Ez emberben, mondá Natália megvetőleg, méltó segítőre talált. Mielőtt ön belépett, e nyomorult egy szemtelen ajánlattal állott elő, mit hogy vizszautasitottam, korbácscsáva) fenyegete. Az orvos ránézett az ápolóra. Tamás közönyös arczczal fölállott, ajakán szánakozó mosolylyal. (Folyt, köv.)