Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1877-08-02 / 61. szám

,.BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" IBII. EI. sz. ősapáink közötti békés egyesség emlékére, mint a kik a mai Békés városa helyén úsztattak át a Körösön, Ifin e hely elnevezve Békésnek. A honfoglalás idején azon vidék, hol később Békésmegye keletkezett, Mén-Maroth bihari vezér birtokához tartozott, s lakosai — Béla király névtelen jegyzője szerint Kozárok, vagyis Khazarok voltak. Békés vá^a, a Fehér és Fekete-Körös egvbefolyásának pontján, a A-ik század közepe táján, mintegy Zsolt fejedelem idején épülhetett; midőn e vidék természeti fekvése és vízrajzi (hydrographiai) viszonyainál fogva is, a honfóglaló magyarok hadviselési modorához képest, erősségek és várak épitésére különösen alkalmatosnak találtatott, meglévén itt ugyanis mindazon feltételek, melyek a hun-scytha népek stratégiája szerint, valamely vidéknek megerősítéséhez csak kívánatosnak látszhattak. Annyi bizonyos, hogy Békés legrégibb hazai városaink egyike, — s honunknak Szent-István király általi felosztása és rendezésekor már itt a várnak állnia, vagy csakhamar ez idő körül kellett alakulnia, mért egy vármegye, a 46-ik, Békésről neveztetett el. Hogy az Árpádházi királyok alatt s különösen a 13-ik század első felében — virágzó város volt : tanúsítják az úgynevezett „váradi regestrum" (a tüzes vas és torró vizzeli istenitéletek gyűjteménye) s az 1223 és 1261. évekből, II. Endre és IV. Béla királyok korából fenmaradt némely okiratok. Egy 1393-ik évbeli Zsigmond király korából való Kolos-Monostori okiratból kitűnik, hogy Békés városa ez időben már plébániai templom és egyházzal is birt ; mely legutóbb 1778-ban nyittatott meg, anyakönyvei pedig 1783. óta vezettetnek. Történelmi adataink általában megegyeznek abban, hogy Békés a hajdank >rban szabad város, szolgálatban levő libertinusok (szabadosok) lakhelye volt. A szerencsétlen mohácsi vész után — a Ferdinánd és Zápolya királyok közti hosszas versengések ideje alatt — mint tudjuk, az egész Békés vármegye, s igy bizonyára Békés vára és városa is, a Zápolya. — vagy úgynevezett „nemzeti párt"-on volt. 1550-beu Martinuzzi, az e tájékon es5 várakat s azok közt Békést is Ferdinánd hatalmába adta. 1561-ben királybiztos által mint királyi birtok Íratott össze, s benne 256 porta találtatolt, 263 frt adófizetéssel. 1573-ban Vitéz János kérte magának Miksa királytól Békés városát, hű szolgálata jutalmául, — de hogy mily eredménnyel : nem tudható (Ez a vitéz János össze nem tévesztendő a hasonnevű esztergomi érsekkel, ki Mátyás király uralkodása alatt, tehát mintegy 110 évvel azelőtt élt.) 1581-ben — egy jászói konventi hiteles okirat szerint, Békés városa harmad részét, más egyéb birtokokkal együtt, Kolonics Bertalan egri főkapitány Zeki Pál egri hadnagytól önkényileg elvette és másnak adta, — mi ellen ez a nevezett konvent előtt általános óvást tett. Nem sokkal ezelőtt, vagy a legnagyobb valószínűséggel 1566-ban — Gyula várának török kézre való jutása után — kerülhetett Békés is török uralom alá. Azonban a török félhold fénye nem sokáig ragyoghatott Békés városa felett, mert 30 óv sem telt'el, midőn 1595-ben, Rudolf király és Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem egyesült seregei a törököktől vissza vették, — s ez lón az ős régi várnak egyszersmind utolsó szereplése is, mert az — nehogy a törököknek továbbra is egyik fészke maradjon — ugyan ekkor széthányatott. Romjai, a mult század végén még láthatók voltak. Legyen itt még felemlítve, hogy az épen e korban, vagyis a 16-ik század folyamában, Erdélyhon történetében nagy szerepet játszott Kornyáthi Békési Gáspár ősei is innen vették eredetők — és nevöket. 1609-ben Bethlen Gábor erdélyi fejedelem adományozása mellett, Békés város felét, s abban egyébb jogokat Dobozi Veress Mihály birta. 1614-ben Békés város fele részét, Bethlen Gábor uj adományozás mellett Nádudvary János borosjenői várkapitány és Teleki Mihálynak ajándékozta hűséges szolgálataik jutalmául. 1626-ban egy régi okirat szerint — 50 gyalog és 50 lovas katona volt itt elszállásolva. 1649-ben Nádudvary János fiának Istvánnak magva szakadtával, Bornemissza Anna — Teleky Jánosné is birt bizonyos részt Békés városából, melyet Rákóczy György ezer magyar forintért zálogositott el neki. A török hatalom megdőlte s végleges kiüzetésök után, — mely 1694-ben következett be, — ismét sanyarú megpróbáltatások nehéz napjai következtek az egész megyével együtt liékés városára is. Ugyanis a kiűzött török-tatár seregek, de kivált a Kiba és Thököly ráczkapitányok alatt, kegyetlenkedő vadráczok 1649-tól 1703-ig az egész vármegyét, s igy Békés városát is - széltére-hosszára elpusztították. Ezen dúlások iszonyait jóformán ki som heverhette, ínég midőn nyugalmat és fejlődni kezdő jólétét ismét egy másik hasonló esett, az úgynevezett Péró-féle lázadás fenyegette és támadta ineg. (Folytatás.) Egy nap Békésen. (1877. jul. 29.) A békésmegyei régész- és miivelődéstörténei-egylet e napon ülte diadalát Békésen, és Mogyoróssy János bátyánk meg lehet elégedve az általa elvetett mustármaggal, mert az ma már érdekeltség tekintetében csakugyan terebélyes fává nőtte ki magát. Az idő reggeltől délig ijesztő arczczal tekintgetett reánk; de ugylátszik délre már „Idő" nénénket is jó ebéddel látták el a saját konyháján, a délutáni poharazás pedig már annyira fölviditotta, hogy délelőtti zsörtölődéséből egy kis szeles fergeteg elviharzása után tökéletesen kibékült velünk halandó emberekkel, sőt nemcsak a tüzes-szemü „Nap" ifjasszony, hanem a mélabús „Hold" anyókával is szövetséget kötött, hogy a tudós régészek ezer *) mértföldes bocskora elé gátló akadályokat ne gördítsenek. Ha a régieknél minden ut Rómába vezetett, a mai napon kivételesen, legalább a mi vidékünkről minden ut Békésre vezetett, még pedig oly mérvben, melyre a mi kedves békési atyánkfiai nem igen voltak elkészülve, különben csak nem zsúfolnak össze bennün et egy sziik teremnek falai közzé olyannyira, hogy a látogatók egy nagy része a terem ajtaján kivül szorult. A tudományszomjas emberek vizén és szárazon özönlöttek Békésre s mindvégig érdekkel kisérték a teljes három órán át tartott vándorgyűlés folyamát; különösen a nőnem meglepően szép számmal volt képviselve. Néhány perczczel 4 óra után nt. Hajnal Abel ur a békés-bánáti ref. egyházmegye lelkészeinek egyik érdemekben gazdag nesztora nyitotta meg a vándorgyűlést, szívélyesen üdvözölvén a nagy számmal egybegyűlt hallgatókat és a régészet derék vezérfórfiait; mire a békési dalárda a „Hyinnusz" több versszakát szép összhangzással énekló. Utána ngs. Göndöcs Benedek apát ur, mint az egylet törhetlen buzgahnu elnöke emelt szót, üdvözölve a jelenvoltakat, közelebb megejtett olaszországi útjából a Pompeji és Herculanumnál eszközölt ásatások folytán napvilágra h,zott régiségekről röviden értekezett ós bemutatá a sajátkezűleg fölvett s magával hozott egyes régészeti darabokat, melyekkel a békésmegyei muzeumot gyarapitá. Ezután áttért Békés város ismertetésere a legrégibb időtől vagyis őseink bejövetelétől kezdve a jele nkorig, idézvén több oly régi okmányt, melyek eddig közrebocsátva nincsenek. Az ujabb időből a báró Harukern s gróf Wenckheim rokoncsaládok gazdag adományainak bosszú sorozatát emlité fel a község, az egyh ázak és iskolák gyarapítása s fejlesztése érdekében. Erről tanuskodik a főiskolai teremben vagyis a mostani vándorgyűlés helyiségében kifüggesztett gróf Wenckheim József-Antalt és nejét ns. Klempay Regina-Rozáliát ábrázoló két olajbafestett arczkóp, melyet a békési ref. egyház presbyteriuma maradandó emlékül s hálából a mindenkor nagylelkű grófi család iránt és enuek engedelméből 1842-ben festetett a főiskola részére. A tárgysorozat folyamán következett dr. Hajnal István egyl. vál. tag felolvasása Békés város történeti adatairól 1714—1800-ig, összeállítva a megyei történelmi munkák, a közsó:, egyházak és iskolák meglevő jegyzőkönyvei s egyesek hiteles jegyzetei alapján. E munkálat rövid vonásokban élénk és hű képét tárja elénk Békés város összes, valamint a megye egyes vezérszereplőinek a közügyek terén a mult században és ezek között akadunk oly intézkedésekre, melyek még ma is kiállják a kritikát. Több oly adatok merültek fel, melyek általános derültséget keltettek a hallgatóság között, különösen Szikszay uramnak éles megjegyzései a községi elöljárókra nézve, akiknek sáfárkodását érdemök szerint, rövid és kíméletlen megjegyzésekkel kisérte. O kezdte meg az egyházi anyakönyvek vezetését, itt-ott jellemezvén az illető egyéneket is. Utána fölállt Haán Lajos egyl. alalnök ur egy, sokat hányatott, de törhetlen erélyű reformátor, Szegedi Kis István egykori gyulai ref. főiskolai tanár és később békési lelkész rövidre vont, mindazonáltal adatokban gazdag életrajzát olvasván fel, szomorú képét n mult század vallási villongásainak, melyet csak a zárszavakban elmon*) A megyei régészeti egylet egynémely tárgyainak lellielyére vonatkozólag. IJf íí ífgzííisi. Néhai Tomcsányi József békésmegyei főispán mint yerselö. Felolvastatott a békési vándorgyűlésen, julius 29-én. A dicsőült Tomcsányi József felejthetlen főispánunknak, egy hozzám szarvasi szolgabíró korában, az 1841-ik év szeptember 21-ón versekben irott eredeti levelét, melyet én mindezideig kegyeletes emlékül őriztem meg, van szerencsém a nagytekintetű régészeti és mivelődés történelmi egylet közgyűlésének, azon tekintetből, hogy azáltal az Istenben boldogult Tomcsányi József főispánt, mint egykor a költészetben is avatott férfiút megismertessem, és annak a muzeumi becses iratok közt, mint méltó helyen megőriztetése végett tisztelettel beuyujtani. Ezen distichonokban irt levél keletkezésének előzményéül meg kell említenem legelőbb is azon körülményt, hogy a boldogult főispánnál én, az 1826/

7-ik évben Gyulán, a megyénél együtt gyakornokoskodván, vagyis az elnevezés szerint kanczelláristáskodván, dicsekedve mondhatom, hogy ezen ifjúkori kollegiális viszonyunknál fogva vele bizalmasb barátságos viszonyban állottam : mely a mint ezen eredeti levélből kitűnik, évek múlva is, midőn már mindketten más hivatalos állásban működtünk, nemcsak nem lazult, de az ő, az élet színpadáról lett fájdalmas emlékezetű letűnéséig is fentartatott. A levél tulajdonképeni tartalmának megértése végett pedig, azon körülményt kell felemlítenem, hogy miután Mezö-Berényben, úgy az akkori, mint a jelenlegi időben is, — több jobbadán tótajku lakosok, különösen az őszi mezei-munkák bevégeztével gyékény — s úgynevezett siskából is készített fonatékból igen csinos vlő- és karosszékeket, kanapé-alakú lóczákat szoktak különféle ezikezakkos formákban befonni, illetőleg készíteni, a boldogult engemet ilyen ülőszékeknek készíttetésével bízott meg; s mivel az azoknak befonását elvállaló mester a munka elkészítésével kissé késedelmezett, ez szolgált tz ő ifjúkori Pegazusának költészeti felnyergelésére, s igért hálából — szerinte — több ily „ízetlen" (? !) — versekkel való szolgálás felajánlására. Részemről örülni fogok, ha a nagytekintetű közgyűlés feledhetlen főispánunk sokoldalú tudományos ismeretei s érdemeiből fűzött babérkoszorújához e parányi levélkét is oda tüzendi. Kelt Mező-Berényben julius 18-án 1877. Bonyhay Benjámin egyleti rendes tag. A költemény a következő : Ott, — hol fűzfa-galyak megalázva lehajlanak a bus Szőke Körözs' fölibe, — habjai fergetegét Nézem, baj! de minő bajjal V mert nincs mire ülnöm, Es az inak gyengék annyi kalandok után : Igy hát félrevetett tollam felmarkolom ismét És a lelkesedés isteni szózatival Síkra kelek panaszom felhangoztatni kegyedhez Régi barátomhoz; — kérve : segits, könyörülj! Szarvason, szeptember 27-én 1841. Tomcsányi. NB. A fentnevezett költő Pegazusa még arra is kéri régi barátját, hogy a már megrendelt 12 szalma széken kivül, két szintén szalmával font „a la Nóvák" karszéket is kandalló mellé valókat csináltatni ne sajnáljon, melyeken majdan a télen véghezviendő henye pipálása közben több ily ízetlen versekkel is szolgáland untató hálából.