Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1877-07-12 / 55. szám

IV. évfolyam. 1877. 02. szám. B.-Csaba, augusztus 5-én. BEKESMEGYEI KOZL Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Mogjeleniit Hetenként kétszer : vasárnap ©s o^ii töi'tö Ivön. Előfizetési dij a „Szépirodalmi Lapok"-kal együtt : egy évre 6 írt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. A „Szépirodalmi Lapok'-ra külön is előfizethetni, egész évre 2 frt, félévre 1 írtjával. Szerkesztőség és lt i a d ó - li i v t a 1 : Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes száin ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Jíyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéke, minden postahivatalnál 5 kros nostaui Iványnyal. A diplomacziai légyott. Budapest, jul. 9-én. —a— Daczára a félhivatalos den lentiknek és az egymást követő sugalmazott csítitgatásoknak, feszült figyelemmel fordul a liirlapolvasó közönség ő felségének királyunknak és a német császárnak tervezett találkozása felé, elég tapasztalással és jóérzekkel birván anaak megértésére, hogy az ily szenzáczionális politikai esemény a jelen viliaros időszakban nem fog egyszerű udvarias formalitásokra szorítkozni. Ezen elvitathatlan fontosságú mozzanatnak konstatálása alkalmával lehetetlen hogy egyidejűleg eszünkbe ne jusson azon a „Pesti Napló" által nem rég leleplezett diplomacziaí akczió is, melyet a hírneves német állainkanczellár Andrássynak egy igen fontos ajánlat alakjában tett, de a mely ajánlat — miként tudjuk — Bécsben az udvari körökben kedvezőtlen fogadtatásra talált. Ha még megfontoljuk továbbá azt, hogy. Németországnak sehogy sem állhat érdekében, az orosz hatalmi törekvések előmozdítása, de sikere legkevésbé, ha végre figyelembe vesszük Németországnak azon — ünnepélyes alkalmakkor már számtalanszor ismételt nyitatkozatát, hogy Auszíria-Magyarország területi épségét a saját érdekeivel megegyeztetőleg minden körülmények közt föntartandónak véli : nem lesz nehéz azon eredményre jutnunk, hogy itt egy, — habár nem is detaillirozó — de bizonyos eshetőségek bekövetkezésével állunk szemben, melyek iránt a viszonyok jelen alakulásai közt nincs okunk bizalmatlansággal viseltetni. Hogy az ily komolyabb természetű és esetleg nagyhorderejű eszmecsere ép' a jelen időre van tervezve, igen természetes. Avagy a minden oroszok czárja a bolgárokhoz intézett proklamácziójában nem-e csak a legutóbbi napokban árulta el, hogy kedvező siker esetén akcziója végeredményeiben mégis csak eltér azoktól az idealisztikus követelésektől, melyeket a háború kezdetén zászlajára tűzött. Sőt szerintünk a két császár szóban forgó találkozásának ideje épen a hareztér eseményeivel van szoros összefüggésben. Az ideiglenes elnapolás ez idő szerint csak azt jelenti, hogy illetékes körök várják az időt, gyűjtik az adatokat a támadó ellen, hogyaz „A brechnung" pillanatában vagy talán valamivel előbb is összehasonlíthassák azt a hirdetett czélok és követelések igénytelen számával s a hódítási törekvéseket ha keil, erélyesen is mérsékletre intsék. Ily czólra a megállapodásokat mi lelkesen üdvözölnők, mig másrészről azt is megjegyezzük, hogy azok még nem jelentenék a megállapodó felek mindkettejének akczióját. Az érdekeltebb a kettő közül természetesen kardhoz nyúlva, a másik azonban beérné azzal, hogy elvtársát bizonyos eshetőségekkel szemben fedezze, biztosítsa. E megállapodások létrejöttén csudálkozni még az előzmények után sem lehetne. Avagy nem utasitunk-e vissza az életben egyet-ní.st, a mihez utóbb a viszonyok változtával két Rézzel kapkodunk ? A körülmények uralkoduak az életben egyesen ugy mint az országokon s adnak irányt az ember szabad elhatározási képességéig. { Sokat beszélnek utóbbi időben azon közeledésről is, mely Angii i és Ausztria-Magyarország külpolitikájában észlelhető. Alapja e mindenesetre kedvező jelenségnek van, habár nincs is az eddig határozott alakba öntve. De ki tudja, nem czéloz-e tárgyuk informácziók elnyerésére a szomszédban azon esetre, ha a rég óhajtott szövetség Anglia és monarchiánk közt létrejönne. Ezen eshetőséggel szemben jó lesz Németországgal, mint jelentékeny tényezővel, mint a hármas császárszövetség egyik tagjával jó eleve tisztába jönni, annál is inkább, mert — szerintünk — nem az eddigi hármas szövetség van hivatva a keleti kérdés gyökeres megoldására. Az — hogy ugy mondjuk — psychologiai lehetetlenség. Egy hármas szövetség Anglia, Németország ós Ausztria-Magyarország közt az európai politikai egyensúlyt legjobban biztosítaná. — Az oroszok tömeges megrendeléseket tettek Kruppnál, mivel az ő 1872. évben gyártott brouezágyuik a törökök ágyúival nem versenyezhetnek. — A szkupstina átnyújtotta a fejedelemnek a válaszfeliratot, melyben mondatik, hogy a fejedelem Szerbia kívánságának és föladatának megfelelt, midőn mult évben a népet fegyverbe szólította. A szkupstina meleg köszönetet mond a fejedelemnek, hogy Szerbia érzelmeit és háláját kifejezte Sándor czár előtt, a fejedolem tanácsaiuak igazat ad, hogy a jeleu körülmények közt egyetértésre és ovatosságra van szükség, krtlöuben a fejedelemnek hazafias gondoskodására hagyatkozik, a kormány iránt kimondja bizalmát ós a minzetnek részvételét fejezi ki áz örömben, a trónörökös születése alkalmából. — Konstantinápolyból nyugtalanító dolgokat táviratoznak az „Ellenőrnek." A rancune, a fejetlenség és a tehetetlenség versenyez ott egymással, hogy a bajt veszélylyel tetérze. A szultán idegessége és némely tanácsosának roszhiszemüsége könnyen oly zavart idézhet elő mely a török fővezérletet a tudatlanság játszó lapdájává teheti. Tanácsosai "lebeszélték s maga helyett a tudatlan roszlelkü Redif pasát küldte a táborba, kit ugy jellemeznek, hogy még senki nem rágalmazta azzal, hogy becsületes ember. — A magyar országgyűlés elnapoltatott. — Az osztrák utolsó nuntium a regnikolaris küldöttség működését megzsibbasztja, mert oly pontokat, melyek iránt más egyzség jött létre ismét kérdés tárgyára tenni. Öcsöd, a „kis falucska." Békésmegye, Öcsöd, julius 7-én. A „Békési Lapok" 26-ik számában megjelent, polgári körünket és községünket érdeklő újdonságra megjegyzésemet azon szives kéréssel vagyok bátor a t. szerk. úrhoz beküldeni — hogy mivel a nevezett lap nekünk nem jár — legyen szíves azt becses lapjában közleni. Egyszersmind A Jkmm Közlöny" tárczáa. Két hét története. XII. Csabai vásár. Nyári szinház. Bucsu egy kis időre. Mult héten vásár volt Csabán. Vagy mit is beszélek, nem vásár, csak „jármok." A ki megütődik a Janesovics tót-magyar szótárában szépen megférő két szó jármok ós vásár közt rejlő különbségen, melynek felderítése féligmeddig az én érdemein : annak szívesen analyzálom alvilági laboratoriumomban azon elemeket, melyek a vásárt vásárra, a jarmokot jármokká teszik. Miskolczon varrják a legparasztabb parasztcsizmát, — tudja mindenki; adebreczeni kiteremtettézett szűr pedig túltesz valamennyin dunáninnen s dunán'ul, vagyis világosabban, mindennek megvan a maga helye a hol virul a hol kelete van. A ki vásárt akar látni : nem mondom, hogy Nizsnij-Nowgorodra menjen, épen egy kissé messze küldeném hires vásárt látni, a hol még az a malőr i* könnyen megeshetnék rajta mostanában, hogy a szibiriai szép bőrök között az övé is piaezra kerül; de menjen valamelyik ősmagyar alföldi fészekbe s fogalmat nyer arról, milyennek kell egy vásárnak lenni, ha igényt formál arra, hogy ne jarmoknak nézzék. A nagy por s a feneketlen sár, az a legszokottabb talaj, melyen egy vásári hühő a mi vidékünkön lezajlik, hogy mért? az aradi meg a komáromi kaleudáriom a megmondhatója. Annyi azonban bizonyos, hogy ez ötgarasos orákulumok jóslatai, melyek midőn záport és égiháborut helyeznek kilátásba, ha egyébkor nem is, vásárkor mindenfelé knapp beteljesednek. Ez a körülmény az, a mi a vásárt és jarmokot atyafiúi viszonyba helyezi egymással azon jelentékeny különbségek daczára is, melyeket leirni óhajtok. Ha benézünk egy magyar faluba vásár idején, a mi leginkább érdekelni fog, azaz a mulató jó kedv, mely fékét vesztve tombol ntczárul-utczára, csárdárui-csárdára, szüreti deriit fest a falu hegedűseinek kormos arczára, a kik ennek a bölcseleti elvnek népszerű ápolói, hogy „egyszer él az ember" — Kerekibe is csak egyszer van egy évbe vásár, mért ne lenne dinom-dánom. Húzzák is minden laczikonyhában ; vonyit a hegedű szurtos ujjaik közt, hajnal hasadtára pedig ugy fiireked az a négy bur, mint az áldomásozó legíny, a ki beissza a lovát aztán a szürit s a sok nyomorúság boldog felejtése közben csak arra tud már rárikkantani hogy : Huzd rá czigánv, csak azért is, Ha miudjárt az iingömért is ; s a csörrenő ablaküveg, a mit a sunyi korcsmáros dupla krétával ró fel az ivó deszkájára, olyan jól illik abba a keserves vályogvető czigányinuzsikába, hogy kedve kerekedik az ivónak s pohár után üveg röpiil a falnak, a melynek széthullt cserepein pompásan rakja a csárdást egy gazda-legény a sok vásározásba virult útszéli rózsával, a kinek még mindig akad egy-egy gavallérja, a ki meatejére tűzi virágostul-levelestül. Utczahosszat muzsikáltatja magát egy bus legény s vad áriákban kesergi csalfa szeretője hűtlenségét s a ki elébe kerül, különösen ha zsidó, olyat lök rajta a könyökivei, hogy megemlegeti. Vagy ha arra való legénykét kap, dolgozik a fokos nyele s járja a virtuskodás egészen a hűvösig, a falu háza valamelyik sarkában.