Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1877-06-24 / 50. szám

IV. évfolyam. 1877. 50. szím. B.-Csaba, junius 24-én. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. VI o^joloni K hetenként hétszer : vasárnap és osii tör*tölt_Ön. Szerkesztőség Előfizetési dij a „Szépirodalmi Lapok"-kal együtt : egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt. A „Szépirodalmi Lapok"-ra külön is előfizethetni, egész évre 2 frt, félévre 1 írtjával. kiadó-hivatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. ur, vidéken minden i postautalványnyal nál és a nyomdában, vidéken minden postahivatalnál 5 kros • ' nl. Békésmegye árvízveszélye. Méltóságos báró Wenckheim László Körös-berettyószabályozási közp. igazgató választmányi elnök úrhoz. (Folytatás.) Az igazság érdekében itt meg kell jegyeznem, hogy ha a Körösszabályozást nem „more patrio" akarjuk kezelni, hanem a műszaki szabályoknak is eleget kívánunk tenni, s ezek alapján elég biztosau eljárni ; akkor egy társulatnál, melynek 60—80 ezer f. öl töltése van, egy mérnök nem elégséges. Mindenekelőtti és legfőbb teendője azonban a társulatoknak, még alacsony ós gyenge gátjaik hova előbbi megmagasitása és megerősítése. Az áprilisi és eddig a legnagyobbak közé tartozó árviz alkalmával tényleg babizonyult, hogy kópessk vagyunk töltéseink között az összesített víztömeget leveretni anélkül, hogy az valami rendkívüli költségbe vagy megerőltetésbe kerülne, mert zaklatás, kapkodás, lótás-futás csak ott volt, hol a gátak alacsonyak voltak , hol ezek a nagy vizet csak egy lábbal is felülmúlták, ott a védelem egyszerű őrködésre szorítkozott. Látjuk és tapasztaljuk, hogy fejlődés alatt levő szabályozási műveletünk mellett is az árvizek alig 3—4 napig tartanak, — 6 nap a ritkaságok közzé tartozik; ilyen rövid idő alatt töltéseink át nem ázhatnak, ha te tejöket a viz meg nem hághatja, biztosítva érezhetjük magunkat. — S most már, midőn az összes vizet kiömlések nélkül leeresztettük, eléggé ismerjük mennyi a duzzadás, meddig kell építkeznünk. Ezeknélfogva, hogy elvégre a nyugalom ós biztosság érzete válthassa fei az eddigi lázas állapotot, mint leglényegesebb és legsürgősebb munkát ajánlom a töltések felemelését és ezzel kapcsolatban az árvédelmi személyzetnek éá a védelem módjának az 1871-óvi 40. t. cz. értelmében berendezését. Az árvédelemről szólva nem hallgathatom el azon előzékeny és szívélyes közreműködést, melyet Bókésmegye közigazgatási tisztviselősóge az utóbbi árvizek alkalmával tanúsított, midőn nem tekintve formaságot, nem várva felhívást, az árvédelmet a társulati közegekkel együttesen, a legnagyobb odaadással helyesiték. Ezen öszhangzó lelkes működésben, melynek gátrendszereink mellett egyedül köszönhetjük, hogy áprilisból is kár nélkül megmenekültünk, nem lehet fel nem ismernünk ő méltóságának, megyénk főispánjának a közügyek iránti meleg érdeklődósét és fáradhatian tevékenységét. Nem érzem magam hivatva mindezeken köszönetet kifejezni, meglelik jutalmukat polgártársaid elismerésében; azonban ezen örvendetes körülményt úgy méltoságos központi választmányi elnök urnák mint a nagy közönség tádotnására hozni kötelességemnek ismertem. A szabályozás keretében még sokat lehetne mondani, nagy és tágas tér ez az értekezésre; szólanom lehetne még a vizosztási elméletről, a vizfogó rendszerről s a t. azonban értekezésem már is túl hosszura terjedvén, ez irányban utalok nálamnál jelesebb szakférfiak müvére, s ajánlom Bodoky Lajos középitészeti felügyelő urnák, a magyar mérnök-egylet közlönye 1875. évi V. VI ós VII. füzetében megjelent kimerítő értekezését. Két tárgyat mégsem hagyhatok érintetlen, minthogy azok a mostani szabályozás keretében az illető társulatokat mélyen érintik. (Vége. köv.) Munkálkodjunk ! Észszel felruházott, rendeltetését eszmélő s szabadon valósító lénynek élte folytában, koronkint magába kell szállania, hogy lelki állapotját s helyzete viszonyait éretten fontolva véve, magát rendeltetése, kora, s hazája követelései szerint gondolkodva s cselekvőleg eligazíthassa. Ily önszemle nélkülözhetlen föltétele minden tökéletesedésnek, s erkölcsi neinesülésre már a régi bölcsektől, különösen Pythagorástól ajánltatott. Ki gondolja meg, hogy ezen szép tehetségek, melyekkel az emberi lélek bir, pillanatig sem szűnnek meg a magukkal vagy anyagi világgal foglakozni. Hiszen az jinberi élet csak ugy éri czélját, ha tetteknek szenteltetik. Hazát, nemzetet s igy önmagunkat is boldogítani tartozunk, s e ezóiramunkálás kötelessége alól nem vétetik ki más, mint a természettől tehetség nélkül hanyatott szegény. „Az ember, ha értelme s érzelme körét gondosan nem szélesíti, keskeny s mindig keskenyeoo határok közé szorul," azt mondja Kölcsey. Ha bámulatos müve" írni, fontos ütközetet nyerni, phidiási szolt.- t . otni nem mindenkitől telik is: elveit s érzését mégis mindenki megtisztíthatja, hasznos ismeretedet mindenki gyűjthet, s napjait czélirányos tettekben mindenki eltöltheti. Ne is éljen senki azon balhiedelemben, mintha a terhektől és kötelességektől, melyeket tőle a társaság megkíván, s mik reá természetesen háramlanak, magát fölmenthetné. PuháUodás, restség, indulat és szenvedély sugalatit meggyőzni nehéz ugyan, de nem lehetetlen ; munkálkodni természetes óhajtás, s ezen óhajtást minél gyakrabban változtatjuk gyors tetté: annál nagyobb leend akaratunk hatalma. Tudományt a munkás élettel egybekötni, ez a lét feladata. Az ismeretek mezeje oly dus virágokban, oly lelket emelő termékeiben, oly változatos szépségeiben, miü JK 01 a ÁrczÁiíL Két hét története. XI. (Utazó ügynökök viselt dolgai. Tüzjáték. Gyermekszinház. Vakáczió.) Szegény Magyarország, te a türelem a lovagiasság, a vendéglátás mártyrja, ugyan hány parazytát dédelgetsz édes-tejű emlőiden, hogy teleszopva magát ez éhes faj kebledet marja meg ! ? Hol érdemelted te ki a hálátlan göröngyeit ? Szégyenpír futja végig arezunkat s a megvetés érzelme alatt ajkunkban harapunk e sorok írása közben. Nem lesz abban uj semmi, meglepő sem. Fájdalom egy régi, jól ismert tény előttünk lefolyt jelenetéről irunk, mely azt igazolja, hogy az a sok jött-ment, a ki itt a nyakunkon él, itt. gazdagodik meg : a bécsi nevelés kötelékeiből annyira sem tud kiszokni, hogy lajthántuli Mekkája mán való együgyű sovárgását ne kisérné uton-utfelen azzal a tolakodó hanggal, mélyből tulajdouképeni hazája számára csak a kicsinylés marad. Nem epedünk ez elemek ragaszkodása után, bókjaik nem fognak boldoggá tenni bennünket, de megkívánjuk tőlük legalább a tisztességet, ha már közénk jöttek; vagy pedig szedjék össze sátorfájukat s menjenek „szivük sugalata" szerint akárhova, mi megnetn siratjuk. Azt ugyan nem teszik. Maradnak, — hisz olyan jól sehol sem él, csak egyike se, — de akár száz esztendeig élősködnének közöttünk, mégsem tudnák levetkőzni azt a szint, mely megkiilömb >zteti tőlünk. Egy ilyen speczies fordult meg mult napokegyikén a „Fiume vendéglő" egyik kerti asztala meilett. Helybeli uri közönség foglalt ott helyet s ebédelőtti órát töltötte együtt. A mellék asztal mel lett néhány idegen — utazó ügynök — adta n hangon az urat. Commis voyageur ! Hogy is szélhettek volna máskép mint ékes laulspraché már t. i. a magukén. Azt csak nem kívánhatjuk tőlük, hogy ha velünk kötnek üzletet czégeik javára magyarul is tudjanak? Isten ments. Ennyi arroganczia magyar embertől ki nem telt soha. De az még kevésbbé, hogy egy budapesti „Brüder Siegelstein" czég vezetőjétől ép észszel annyi intelligencziát követeljünk, hogy még nyelvünket is megtanulta légyen. Egy Siegelsteinnak egy nyelv untig elég, melylyel szive érzelmeit kiöntse azon nemzet ós haza iránt, melynek üzleteit, pénzét köszöni. Egyebet igaz, nem is köszönhet neki! Mert hogy a műveltséget és a tisztességes modor halvány árnyát sem foghatná rá még az ellensége sem, arról meggyőződött mindenki a ki végig hallgatta a t. cz. ur esztelen handabandáit, melyet azon théma körűi fejtett ki, • ogy a szásznak a kelet ez egyetlen művelt fajának óg az orosz kancsuka alatt is több kilátása nyilek arra, hogy misszióját teljesítse, mint a magyar intézmények zsarnok kötelékei között; továbbá, hogy íz, ivakult magyar patriotizmus, mely kíméletlenül űzte ki a német nyelvű hivatalnokodat (s nem adott .. iimat nekik aira, hogy b ieilleszkedjenek az ujabb viszonyokba ?), holott ennek az elemnek műveltsége és loyalitása képviselte azt a garaneziát, mely minden haladásunk koadiezíd színe qaa-non^a.