Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1877-06-21 / 49. szám

„BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" 1877. 48. szÁM. romok itt is felépültek — a buzgóság megfeszítő minden erejét. Sőt még több is történt. Építtetett egyházunk azóta egy 24 változata disses orgonát, két iskolát, 5 éve vásárolt egy paplakot, s most készül egy a törvény követelményeinek minden tekintetben megfelelő uj iskola is stb. stb. Ezek mellett

; rendezte belügyeit, szaporította tanerőit. Es mégis sok a végzendők száma 1 Egyik legégetőbb szükség azonban mégis, a toronytető megcsináltatása, mert lever az eső és ázik az óragépezet. De hát : miből fedezzük a költséget ? ez a kérdések kérdése . . . A régi torony sugármagas volt, mely az egész vidéket méltóságos fénynyel ragyogta keresztül; a mostani csak egy zsandárcsákó forma, alacsony és meglehetős mértékben ízléstelen. Es ime mégis megette a rozsda, holott pedig a mit nem szeret az ember, nagyon sokáig nem szokott elicopni . . . De felmerült egy

r másik kérdés is Ez : „hogyan építsünk ?" Es e kérdés körül, az érdeklődők, két pártra oszlottak. Az egyik párt igy szól: „Sugártoronyról zeng a nóta is ; minő lehetne hát másforma, mint ismét hegyes, hogy ragyogó csillaga a fellegekbe érjen." A másik párt pedig, melynek tagjait már az élet, egy kissé a rendelkezesére álló erővel számot vetni is megtanította, ekképen beszél : „Kövessük a czélszerüség elvét, és igy Mező-Tur példáját, miután az ily torony felel meg korunk Kívánalmainak, nem pedig a fellegekbe nyúló hegyes tető, melynek már csaü az időkénti javitása is, sok pénzt felemészt." Vájjon, melyik párt nézete valósuland ? majd a jövő fogja eldönteni, Jelenleg a : miből fedezzük a költséget ? az első és főkérdés, melyre felelnünk kell. Előre kell bocsátanom, hogy a ref. egyház ezen tornya, egyszersmind a városi őrtorony. Nemkülönben az is megjegyzendő, hogy a jelenlegi őrszoba, teljesen alkalmatlan arra, hogy belőle éber vigyázatot lehessen gyakorolni. Három lyukablakkal ellátott valami ez, melyeken csak ugy képes szétnézni a toronyőr, ha felnyitja és derékig kibúvik, mely műtét főleg viharos időben szörnyű alkalmatlan lehet. A józan okosság tehát azt diktálja, hogy a toronytető ujra-épitésével, kapcsolatba hozassék az őrszoba átalakítása is. Ez esetben azután a mezőtúri épitésmodor mutatkozik igen czélszerünek, mely szerint t. i. az óra felett, a fal tetejére jönne egy öntöttvas körrostély, ennek közepébe pedig egy őrszoba, s erre a megfelelő Ízletes kis tető. Es ez lenne azután, a mostani torony falára teendő őrtorony. De hát miből fedezzük a költséget, hogy czélszerüen és a szükségnek megfelelőleg építhessünk? „Maga az egyház ezt alig fogja bírni : sőt az egyháziak talán őrtoronyra nincsen is szüksége." Ijy szól nem egy ember. És mi ? Tény, h«gy az egyháznak a toronytetőt meg kell (sináltatni, előbb vagy később minden bizonyiyal ; és tény — továbbá — az is, hogi ha csak tető épül, s a fal nem emeltetil, épségben marad a mostani őrszoba. Bátiak vagyunk azonban kérdezni : nem áll-e a ''egkomolyabb érdekében a városnak is, megragalni a kedvező alkalmat, hogy csekély költséggel, 1gy minden tekintetben czélszerü őr szobát és séláiyt segítsen előállítani ? Megjegyzendő, hogy a ref. egyház létszáma, 9000-ren felül áll, s csak a tizedik ezeret képezik a többi felekejetek. Es már ezen körülmény is nagyban elősegíti a kérdés megoldását. Csakhogy itt azutáa már, azon nehézség merül fel : járulhat-e a város, egy ily őrtorony építéséhez, illctfleg megengedné-e ezt neki a felettes hatóság ? Nem egészen érdektelen kérdés, főkép korunkban, midőn az egyház és állam között, csaknem naponkáit emelkedik a válaszfal. Vajha hozzászolanának a hivatottak, hogy igy majd azután, tudhatnók magunkat mihez tartani a,inak idejében. Kijelentem végre, hogy a tulajdonjog, továbbra is az egyházé maradna, s ez egyszer kérnök csak a segedelmet, a városra háramolható minden további kötelezettség nélkiil. 7.1.17.23.14 Ismét és utoljára az endrőji gyógyszertár ügyében. E lapok 44-dik számábau megjelent czikkére Kovács István megyei főorvos urnák, következőkben adjuk észrevételeinket : Feltűnő mindenekelőtt az erőltetett higgadtság, mely czikkén, bárha nem elegendő szerencsével is, keresztülvonul, és mulatságos az is, hogy midőn a megyei sajtót törekszik kárpálni, egészen véletlenül saját irodaimi •níuitja felett tori el a pálczát. „Névtelen czikkirót, nem követem azon térre, melyre lépett, nem pedig először azért, mert ugy hiszem a journalisztika több kímélettel tartozik a nagy közönség finomabb érzése iránt, mint a mily kíméletet a czikk tanúsít" — írja a főorvos ur, melyhez mi még csak e pár sort csatoljuk : és a minőt épen maga a főorvos ur tanúsított éveken keresztül, sőt ranusit jelen úgynevezett higgadt czikkóben is, mely mig egyrészről feljajdul a miatt, hogy az, „ki soro'tipóba lépni jogosult, előre is a metsző gúny nyilaival lövöldöztetik:" nddig másrészről nemcsak testvére képzelt ellenlábosának megy neki cinizmussal, de egy becsületben megőszült és köztiszteletben álló atyát is Dünanán apónak nevez el, ismét azon hiedelemben, hogy a gúnynév felett mosolyogni fog az olvasóközönség. „Turpe est doctori, quum culpa redarguit ipsum." Majd a csoportok szolgálatában álló sajtóról is beszél a főorvos ur, mely „a tehetetlen ambicz

:ók vergődésének nyomasztó hatása alatt oda törpii't ... a hova törpülve látjuk épen magát a gyulai lapot, mindaddig, mig a főorvosi tehetetlen ambicziók vergődésének nyomasztó hatása alatt" nyögött ós a hol látjuk ma, mert nem eminczipálhatja magát a clíqueuralom alól. Most lássuk az ellenérveket. „A nevezett czikk engemet" —igy ír a főorvos ur —„első sorban azzul vádol, hogy az endrődi gyógyszertár ügyében egymással homlokegyenest ellentétes két véleményt adtam." Figyelmet kérünk! Vádunk ez a főorvos ur szerint is : „egymással homlokegyenest ellentétes két véleményt." Es ime mégis, hogy leüthessen egyet legalább a %*-ból, azt dobja utána : „Na mát én nem tu dom, hogy az ellentétekrőli fogalmait hol szerezte czikkiró, ki azt meri állítani (pedig hát dehogy állította !) hogy a fiókgyógyszertár ellentéte az anyagyógyszertárnak.

1' A vád alanya : a vélemény, mint mindenki láthatja. Es a főorvos ur, mert két vélemény említtetik, azon hiedelemben van, hogy az egyik vélemény az anyapatika, a másik pedig a fiók patika. Mi kérdezzük tehát, hogy hol tanulta főorvos ur az önkéntes alanycsere ezen tudományát? A bírói ítélet példája igen helyes. De nem igy már a mit a főorvos ur ezen szavakban mond : „Mindaddig, mig előttem Endrőd község kérvénye állt, nem tartoztam tudomást venni a gyomai gyógytár tulajdonosának jogairól" sat. Nem tartoztam ! ez aztán már csakugyan valami. Szíveskedjék cs ík visszaemlékezni a megyei gyűlésen mondott saját szavaira, hol igy szolt többek között: „Már méltóztassanak nekein megbocsátani, ha mondom, hogy már csak hivatalomnál fog>a, sőt egyéb tekintetben is, biztosabb tudomással biro«c arról rég idő óta már, hogy a gyomai gyógyszertárnak '/

3-d jövedelmét Endrőd adja, mely körülmény teszi épen leh tsegessé, hogy a gyomai gyógytár existáljou" sat. Hogy értsük tehát most már a dolgot? Regi idő óta méltóztatott tudni, hogy Gyoma Endrőd nélkül meg nem élhet, s midőn még csak EnJrőd kérvénye állt szemei előtt, mégis nem tartozott tudomást venni a gyomai gyógytár tulajdonosának jogairól. Ugyan hogy a macskába tud már a főorvos ur ilyen savanyu beszédeket mondani? Hiszen ez éppen olyan, mintha azt mondaná valaki: „Nem tartoztam tudni, hogy az anyjuk feleségem ! Következnek a jogok és az igazak. Hát nem tudná csakugyan a főorvos ur, hogy mig a jog absolut erő és hatalom: addig a joggal szembeállittatni szokott igazak, csakis relatív kérdésecskék f Tiszteletes Garzó Gyula ur is, kétségkívül igy értette ezeket, midőn felszólalt főorvos ur érvelése ellen a megyei gyűlésen. „Az ezen ügy körül tanúsított magaviselete Kovács István megyei főorvos urnák, valóságos botrányt képezett." Ezt állította *.,.*. Es errá nem lehet találni kadencziát. A gyűlésen nyilvánosan történt pártszerzés, fiilbesugdosást, sürgést-forgást nem Folytatás a mellékleten. — Mi bajod Natali ? kérdé a gróf aggodalmasan. — Az éji lég árt neked ! — menjünk a terembe. Bevezette nejét és azon nyugágyra helvezó, hol tegnap nyugodolt. Bezárá az erkélyajtót, az ablakokat lefüggönyözé, zsámolyt tett neje lábai elé s leereszkedett arra. Nataliáuak ugy tetszett, mintha kisértet űlt volna lábainál. Viktorra gondolt s fájdalmas sóhaj tört elő kebléből. A gróf ugy tett, mintha semmit sem látna. Ajka édes szavakat rebegett, szemei neje arczára voltak szegezve. 0 jól látta, hogy nejének arczán verejték gyöngyözik ; jól latta a mint levegő után kapkodott, amint kezét keblére emelé, s amint szemeinek fénye mind inkább elhalványul. Itt az idő 1 — gondolá, -— s nejéhez fordulva igy szólt : — Kimagyarázom magamat változásom felől. Oka egy kis történet, mit a nemesek kaszinójában hallottam elbeszólni. Egy barátom, ép oly bájos nővel birt, mint te vagy ; de nem tudta megbecsülni. Azt hitte, eleget tett, ha büszke nevet adott neki; s ha minden támadások ellen védelmezi. Teljes szabadságot adott neki, vélvén, hogy nem fog bizalmával visszaélni. Remélte, hogy kötelességérzete meg fogja óvni minden tévedéstől. Csalódott. Egy csinos külsejű fiatal ember meg tudta nyerni a nő szivét, s a nyár elérkeztével, midőn a nö nyárilakába költözött, hol a férj csak ritkán látogatta meg — engedett egy vétkes szerelem hevének ! Natalia minden tagjában remegett. — Nemde téged is meglep kedvesem ? Natalia fel akart emelkedni ; de tagjai megtagadták a szolgálatot. Látva ezt a gróf, felkelt. — Engem is meglepett e tortenet, — folytatá gúnyos hangon, — s nekem is félnem kellene nevem meggyalázásától, ha ezután is oly hideg s közönyös leendek szép nőm irányában. A szerencsétlen nő iszonyúan küzdött ; fel akart emelkedni, de nem tudott; kiáltani akart, de hang nem hagyá el ajkát. Most már észrevette, hogy férje mindent tud. Sesso gróf még tovább alakoskodott. — Én épen ugy tettem volna, mint az a bizonyos íérfi. Várakozott becsülete megrablójára, míg kibontakozott kedvese karjai közzül. S midőn el akart távozni, útját állotta. Mint halványult el, midőn a boszulót meglátta. Keresztbe tevék kardjaikat a pengék fénylettek a holdvilágban; de a bűnös karja gyönge volt és a megsértett férj a nevén ejtett foltot a rabló vérével mosta le. A grófné e szavakra fájdalmas kiáltással ugrott föl : — Viktor ! ! — léhát ismered e történetet Y — mondá a gróf fogcsikorgatva. — Tehát ismered a hűtlen nőt és a csalót'? ki már halott. Nézd, — miközben kihuzá kardját, — látod e pecsétet ? ez az ő vére !.. A grófné behunyá szemeit, egy mély sóhaj szállt föl kebléből, tagjai megmeredtek és halotthoz hasonlóan feküdt. — Az ital használt, — monda az eszméletlenen megvetően végig tekintve; aztán tokjába dugá kardját, neje nyakába egy kendőt dobott, a mellék szobába sietett és csengetett. (Folyt, köv.)