Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám
1877-06-21 / 49. szám
IV. évfolyam. 1877. 02. szám. B.-Csaba, augusztus 5-én. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik, hetenként kéts?er : vasárnap és osütörtölcön. Előfizetési dij a „Szépirodalmi Lapok"-kal együtt : egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt. A „Szépirodalmi Lapok"-ra külön is előfizethetni, egész évre 2 frt, félévre 1 frtjával. Szerkesztőség és kiadó -h i v a t a 1 : Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken minden postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. Békésmegye árvízveszélye. Méltóságos báró Wenckheim László Körös-berettyószabályozási közp. igazgató választmányi elnök úrhoz. (Folytatás.) Ily alkalmakkal a legmagasabb földgerinczeket keresték, hogy azokon a töltést mielőob felépíthessék, a helyes vonalozásról vagy fogalmuk sem volt, vagy annak kellő fontosságot nem tulajdonítottak, vagy pedig az akkori viszonyok között, a szabályos vonalon való építkezésnek vizteknők ós mocsárok állották útját; ezáltal a töltés alapja meg lévén vetve csakhogy a czél, a töltés egybekötése mielőbb el legyen érve, később az építkezés azon alapon és nyomon folytattatott. Igy származott a töltés helytelen és szabályellenes vonalozása, mi által a lefolyási szelvény sok helyen majd túlságosan összeszorittatik, majd pedig a kívánatosnál szélesebbre kibővül és ezáltal rendetlen vízés jógmozgás idéztetik elő. E bajon most már, midőn rendszeres társulati működés van folyamatban, s midőn az érdekeltség a legsürgősebb teendőkön tul van, segitni kell, s a töltéseket a szabályos vonalra kell visszahelyezni. — Szerencsére ilyen szabálytalanság nem sok van, nevezetesebbek : Aradmegyében a Fehér-Körösnél, Dohányosnál ós Kis-Jenőnél; a Fekete-Körösnél pedig a vadászt határban az átmetszések kanyarainál; Békésmegyében a Fekete-Körösnél vári és gyulai határban, a melyek kiigazítása azonban már most munkában van; a m.-berényi határban a 47. sz. átmetszésnél, mint szintén a mező-berényi kompjáráshoz vezető keresztgát által okozott szorulat. E két utóbbi különös figyelmet érdemel s az itteni segítség Békés városánál levő vizemelkedés mérséklése szempontjából is felettébb sürgős és kívánatos. Szükséges és kívánatos, hogy a társulatok most már, midőn töltéseik közel befejezése küszöbén állanak, magára a folyóra nagyobb gondot fordítsanak, azokból a tömérdek fatörzsöket kitisztítsák, a hiányos átmetszés képződését elősegítsék és a szüknyilásu és alacsony hidak eltávolítására, átalakítására a lehetőt elkövessék. Az átmetszések által, a folyók tetemesen megrövidíttetnek, s pedig a Fehér-Körös 3/io-ed, a Fekete-Körös 4/ l 0-ed, a Sebes-Körös és Berettyó 5/xo-ed, az egyesült Körös pedig e/ l 0-ed résszel lesz rövidebb, mint a szabályozás előtt. Ez a folyókban igen nagy, de előnyös változást idéz elő, s minthogy az egyes, tehát épen a társulati kezelés alatt levő folyókon már a/, átmetszések nemcsak megásattak, hanem íiehátíy kivételével ki is képződtek; igen szükséges, hogy a társulatok a mostani állapotot felméressék, hogy ezáltal az előhaladás, vagy egyes helyek netalán visszamaradása vagy elfajulása ützetesen felismerhető, s ideje korán orvosolható legyen. Nagy hiány, hogy a társulatok a vízmennyiség megmérésére épen semmi intézkedést nem tettek, pedig ha ez miden árvízkor megtörténnék, akkor egész alaposan bírálhatnánk meg az egyes helyeken mutatkozó vizduzzadásokat, e nélkül találgatunk. A vizmérczék nincsenek mindenütt kellőkép felállítva, kezelésük rendkívül hézagos, összeállítva pedig sehol sincsenek. Arviiz mércze minden 100. ölön állítandó volna, hogy a duzzadás kezdetét és végpontját tökéletesen felismerhessük. Mindezek oly szükségesek, hogy ezek nélkül a szakközegek felelősségre sem vonhatók, mert ha tőlük felelősséget kívánunk, adjuk meg a módot is, hogy szakmájuk követelményei szerint működhessenek. (Folyt, köv.) Ki építse a gyomai őrtornyot ? (Gyoma, jun. 18-án.) A kitört keleti háború alkalmából, mely aligha múlik el a nélkül, hogy meg ne érintse hazánkat is, könnyen arra a gondolatra jöhetne a tisztelt olvasó, hogy városunk talán erősiti magát a muszka ellen. De ezt mi nem tesszük a világért sem. „Erös várunk nekünk az isten, és fegyverünk ellenség ellen /" ezt mondjuk Lutherrel, és ez nekünk elég — a mi kezeinkkel épített őrtorony nélkül is. A mi kérdéses őrtornyunkban, nem az ágyuk bömbölnek, tüzet szórva szét, csak a mélabús harangok, hol örömet, hol bánatot, hol pedig tűzveszélyt jelezve. Es e toronynak rosz a teteje, megrozsdásodott és sok helyen keresztül is lyukadt. Követelőleg kérdi a magasból : „gyomai hívek, mit akartok velem ?" Mi pedig e kérdésre elszomorodunk, mert fájdalmas emlékek borulnak szivünkre. Oh 1848 ! Szép kora voltál az eszményiség szent kultuszá nak, midőn csodákat művelt s honszeretet és igaz lelkesedés, s a romokból uj életet keltett. Előttünk is emlékezetes vagy örökre, és — kettős értelemben. A tűz itt ütött ki éppen, a hol most ezen sorokat irom, s innen terjedt tovább, mígnem több magán és középületet elhamvasztott, köztük az egyik ref. paplakot, központi iskolát, és a város méltó büszkeségét, a nagy és szép templomot. De a A Jkfaugjn Közlöny" tárnája. A sors és én. *) A sors és én igen jól ismerjük egymást, De jó barátok azért még mi nem vagyunk; S habár néha-néha megbékülünk kissé, Békét egymásnak soká nem igen hagyunk. Réges-régen mikor még én gyermek voltara, Egy szép osendes kis hajlékban találkoztunk, S ezt súgta fülembe : fiu, jöjj el velem, Meglásd, boldogságra dicsőségre jutunk! És én elindultam, mit tudtam én hová ! A sors szegődtetett barátjának engem, Es hogy ne csiiggeljek, eltöltötte vágygyal, Hiu reményekkel könnyen hivő lelkem .... Aztán jártunk együtt nehéz, zord utakon, Ahol engem a sors reményben ringatott; S midőn kértem végre : mutassa meg jövőm, Csalogatva hosszan, mélyen elaltatott. *| Mutatvány a szerző sajtó alatt levő összes müvei b ő 1, melyekre még folyvást lehet előfizetni, Aigner Lajosnál ; ára a 3 kötetnek arczképpel 4 frt, diszkötéssel 6 frt. S i e x k. Es álmodtam. Oh mily boldog jövendőről : Nagy hir, nagy dicsőség ragyogott fölöttem. Hű leányka, mint egy szelid mentő angyal, Boldog arczczal, vigan lebegett előttem! Majd álmodtam sötét, ijesztő álmokat: ínség, nyomor lettek legjobb barátaim, Az emberek reám megvetéssel néztek, S kaczagtak a szegény koldusnak kínjain ! Felébredtem, eltúne az álom messze, Én jó barátomat kerestem: a sorsot, S midőn hivtam, oh, hogy segítsen kínomon, Nem volt sehol; elment, és engem elhagyott! Hejh, azóta már sok,"sok év maradt hátra, A melyekből csak a szenvedés maradt fenn ; S az én tors barátom, az a fényes 'nagy ur, Néha hívatlanul mögöttem megjelen. Es megkerget, nem tudom azt sem, hogy miért, S miért lett oly heves esküdt ellenségem ?! Holott inkább nekem volna rá panaszom, Mert benne volt hitem, s minden reménységem. No, de aztán mégis szembe szállok vele, És én gyenge, vele sokszor megbirkózóm, S ha már végre nagyon, nagyon elfáradtam, Biztatóul csupán egy-egy kis bort iszom ! (Szatmár.j Tóth Ede. Az őrült grófnő. Beszély. — Irta : Egy tébolyda-orvos. Fordította: Obrliitó MlUia. (Folytatás.) Natalia félájultan követé férjét az erkélyre, s kezeit forró homlokára tapasztá. —• Nem igy! mondá a gróf körülölelve neje derekát; különben azt kell hinnem, hogy nem bocsájtottál meg ! Nézz körül, a fák sötét árnyai mint remegnek a gyenge fuvalomban ; mint övez körül bennünket a hold halvány fényével ós fejed köré fénykoronát v arázsol. Oh! ha szép és fiatal volnék, e pillanatban Rómeónak képzelném magamat, ki csendes éjjelen gyenge hágcsón Júliához megy, hogy szerelmet valljon neki. Natalia közel volt a megőrüléshez. Visszaemlékezett a mult éjre, midőn a dobogó keblén nyugvó férfinak ezt súgta fülébe ! légy boldog Romto ! Borzadás futott végig tagjain. Fél t férjének e hirteleni változásától ; órzé, hogy már minden késő ! Tette volna ezt mig nem szeretett sohasem feledkezett volna meg kötelességéről ! 0 érzé ezt, sajátságos szédülés fogta el, a vér fejébe tódult, és hogy támaszt nyerjen, férje karjaiba dőlt. Lapunk mai számához féliv melléklet, előfizetési felhívásunk és a „Franklin-társulat kiadásában megjelenő l»pi>kra vonat közé előfizetési Mhivás van csatolva.
