Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1877-06-14 / 47. szám

IV, évfolyam. 1877

. 47. szám. ll.-CsaDa, junius 14-én. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Mo^joloiií Jv lioLon ként kétszer : vasárnap és csütörtökön. Elöllzetési dij a „Szépirodalmi Lapok"-kal együtt : egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt. A „Szépirodalmi Lapok"-ra külön is előfizethetni, egész évre 2 frt, félévre 1 írtjával. Szerkesztőség és kiadó-hiyatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken minden postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. Budapest, junius 12-én. — a— A magyar képviselőháznak a pünkösdi szünidők utáni első érdemleges ülése f. hó 9-én tartatott meg. Az uj ülésszakra fontos teendők várnak, melyek a honatyák hazafiságát, tevékenységét és jó akaratát nagy mértékben igénybe fogják venni. Ezt igazolja nemcsak a végzetes nemzetközi helyzet, mely mind bonyolultabbnak Ígérkezik; de financziális és gazdászati ügyeink rendezésének és javitásának égető szükségessége is. A magyar kormány ugyanis határozottan sürgeti, hogy a kiegyezés még a nyár folyamában létrejöjjön, s az uj bank már augusztus havában életbe lépjem Eme értesülésünket a „Deutsche Zeitung" tegnapi száma is megerősíti. A kiegyezés tárgyalása e szerint nem fog magára már soká váratni, s lesz alkalmunk azt a legapróbb részletebig megismerve lapunk keretének megfelelőleg olvasóinkkal közölni. Hogy e kiegyezés közgazdasági állapotainkra mily enormis befolyással bir, már jeleztük, s meg vagyunk győződve arról is, hogy képviselőink annak tárgyalásakor minden melléktekinteteket háttérbe szorítva egyedül tiszta meggyőződésüket igyekeznek érvényre juttatni. Herbat a bizonysága, hogy osztrák feleink a Lajthán tul mily érdekkel csüngnek a kiegyezési kérdés mikénti megoldásán, s hogy képesek annak a megfelelő súlyt tulajdonítani. Mi legyünk tán a könnyelmüebbek ? Mi föláldozzuk érdekeinket tíz hosszú évre, tehát legalább mindent keresztül kell vinni a mit csak lehet. Pártérdekek, egyéni ainbicziók, gyengéd baráti viszonyok a magyar képviselőház falain belül a tárgyalások alatt ugyancsak próbára lesznek téve! De legalább meglátjuk, ki lesz elég erélyes, elég bátor magát az élet közönséges kötelékeiből kiragadva tisztán a meggyőződés — a józan ész szavára ós hazafisága sugallatára hallgatni — ós a lehetségesből mitsem engedni. Mi részünkről soha sem volnánk hajlandók beleegyezésünket, szavazatunkat adni oly kiegyezés megkötésére, mely a nyomorral küzdő nemzetet kormányunk vívmányain alul odavetné az osztrák önző gazdasági politika telhette n zsarolásainak. Helyeseljük azon okokat, melyek Békésmegye politikusait arra bírták, hogy a pestmegyei föliratot egyszerűen tudomásul vegyék, ámde ama magasabb szempontok ignorálását véteknek tartanok, mert hisz csak azért nem kiváltunk többet, mert most többet elérni nem lehet, de legalább a külügyi politika a keleti kérdésben olyan legyen, hogy a nemzet nagy áldozatát — megérdemelje. Ép azért jónak láttuk most a tárgyafások küszöbén szót emelni ez ügyben s véleményünket hangsúlyozni, hogy megmutassuk, miszerint nem akarunk azok közé tartartozni, kik semmi rekompenzácziót nem akarnak, s csak későn veszik észre, hogy két szék közt a földre ültek. Nem ringatjuk ugyan magunkat illúzióban a tárgyalások eredménye iránt, de hazafias kötelességet vélünk teljesíteni, midőn mint a magyar sajtó egyik igénytelen tagja, meggyőződésünknek ily országos fontosságú dologban kifejezést adunk. A veszprémi iparosgyűlés, máj. 21-én. (Reminiszezenozia saját tudósítónktól.) (Vége.) A délutáni gyűlésen a leghiggadtabb eszmecsere után következő határozatok hozattak : IV. A verseny előnyeinek idejekorán való fölismerésére, a szorgalom és tehetség buzdítására és ösztönzésére koronkint munkakiállitások ós pályaversenyek rendezendők. V. Az iparos ifjúság érdekeinek előmozdítására, a szakkérdések tárgyalására és esetleg elintézésére, nem különben az iparos ifjúságot közvetlenül érdeklő ügyek tárgyalására és megbeszélésére, valamint a szakegyletek kölcsönös számadására ezen szakegyletek koronkint vándorgyűléseket tartanak, valamely iparos ifjúsági egylet székhelyén. VI. A munkanélküli segédek elhelyezése, és a munkásokat kereső iparosok érdekében minden egylet a saját kebelében munkaközvetítési intézeteket szervezni köteles és a segédek elhelyezése tárgyában a szakegyletek kölcsönös összeköttetésbe lépnek. VII. A vándorló utasok részére minden egylet saját kebelében tisztességes utasfogadót állit föl, melyben az utazó segédek 10 krnyi dij mellett éjjelenkint és fejenkint elhelyeztetnek. VIII. A szakképzett és tehetséges segédeknek időnként külföldre, az ottani iparviszonyok tanulmányozása és ezen viszonyoknak hazánkban való alkalmazhatása tárgyában való kiküldetésére nézve az iparos ifjúsági egyletek az orsz. magyar iparegyesület utján a kormány illető szakközegeit meg fogják keresni. IX. Az iparos-segédek közötti általános rend szervezése érdekében az ifjúság elkerülhetlenül szükségesnek tartja a munkakönyvek behozatalát ós e czélból megkeresi az orsz. magyar iparegyesületet, hogy az iparos segédek ezen kívánságára az iparlieszély. — Irta : Egy tébolyda-orvos. Fordította: Olxrisztó Miki ós. (Folytatás.) — Mit akar ön itt ? — Ej ! m«g akartam győződni, hogy mindent ugy talál-e mint mondtam ? Nos igazam volt-e gróf ur ? — Én azt hiszem, hogy nem egyedül ez ok inditotta öné az idejövetelre. — Az igazat megvallva, nem; látni akartam, mihez fog ön kezdeni. Mit itt láttam, nem voltam reá elkészülve. Én ugy gondolkoztam, hogy először meg fog győződni a valóról és csak akkor fog eszközökről gondoskodni, hogy mi módon tegye el a bárót a láb alól. On helyesen cselekedett. Báró Meineck Viktort senki sem fogja keresni, mivel kevéssel ezelőtt kéjutazásra ment, anélkül, hogy tudatta volna — hová. Ez itt — mondá lábával a szerencsétlen Meinecket megrúgva — uióg mindég útjában vau önnek. Mit fog vele kezdeni ? — Holnap éjjelig e bokorban akarom elrejtfeni s aztán eltemetem, a kertnek e részét senki sem látogatja. — Munkára tehát gróf ur ! ón is segítek. Megfogták a hullát ós egy bokorba elrejtették. Aztán visszatértek a vivóhelyre, s a Viktor szivéből kiömlött vért eltaposták. Midőn a vér utolsó nyoma is eltűnt, Malepieri levevé kalapját, s letörlé homlokáról a verejtéket. — Ez már nagy munka volt gróf ur I s mégis csak 10,000 írtért. — Jöjjön el holnap, a pénzt megkapja. — Ön nagylelkű. Tehát a kialkudott 10,000 frttal együtt husz . . . — Jlegálljon uram ! titkát 10,000 frtért megvetten, e pénzt megkapja ; de többet nem. — Ez csak az első titok ára ; ma már egy másiknak vagyok birtokában, mi szintén annyit ér. Ha kikidtom, hogy ön gyilkos, mit gondol, grófi koronájí bir-e valami értékkel Ferenez császár igazságossága előtt ? Mit gondol : nem jár-e ugy mint Martinovics ? fesso egy pillanatig gondolkozott. — Jó, a kivánt összeget megkapja ; de egy föltétel mellett. — S az ? — Mihelyt pénze kezei közt lesz, hagyja el Bécset örökre. — ígérem. Annyi pénzzel kicsi nekem Bécs, megyek Párisba. — Ahova akar, csak el innen. Természetesen, ha valaha találkoznánk, nem fogjuk egymást ismerni. — Jól van I Holnap tíz órakor önnél leszek. — Köszönt b eltávozott. Tiz perczczel később a gróf is elindult. Másnap Malepieri megjelent a grófnál s pénzét megkapta. Midőn Sessó ismét magára maradt, démoni gunykaczajban tört ki. — Most kegyeden a sor asszonyom ! ön élni fog, mit kedvesének is megígértem ; de egy oly jövőt készítek számára, mihezképest a halál boldog megszabadító 1 . . . . (Eolyt. köv.)