Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1877-06-07 / 45. szám

BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" ISN. 45. sz. közbátorság jelentékenyebb módon meg nem zavaztatott. III. M áj u s i árvi z. A körösparti községeket és árterületeket majdnem folytonos ostromállapotban tartó árviz történetéhez uj adatokat vagyok kénytelen elősorolni. A mult hó folyamata alatt az árvízveszély két izben jelentkezett ós mind akót ízben az eddigieknél sokkal fenyegetőbb mérvben és alakban. Jelesen a május 10-kén kezdődő árviz 12-én tetőpontját érve, s a Fekete-Körös balparti töltésein átesapongva a gyulai határban levő úgynevezett „Torrná zug"-i vonalon a legerélyesebb védekezés daczára 20 méternyi szélességben kitört és a gy.-vári területet é.s az Olálirétet nagy kiterjedésben elborította. — Ugyanezen időben az aradmegyei Körös jobb és balpartján is kiszakadások történvén, nahogy a szókudvari erdőben kitört árviz a Csohoson keresztül az ólővucsatornába vonuljon, s ez által megyénket veszélyeztesse, Szegheö Attila m. kir. főmérnök ur műszaki javaslata alapján elodázhatlan kötelességemnek ismertem Gyulaváros polgármesterét, mint az élővizvezető-csatorna-társulat elnökét felszólítani, hogy a Csohos rögtönös elzárásához megkívántató pénz és munkaerőt Szegheő főmérnök ur rendelkezésére bocsátani ne késsék, mely kir. főmérnök a Csohos elzáratásával a nagyméltóságú közmunka s közlekedési miniszter ur által megbízatván, s e vizvédművelet végrehajtási költségeire szükséges pénzösszeggel elláttatván, e müvelet gyors és helyes végrehajtása által az árvíznek az élövizvezetö-csaíornába való beszakadását meggátolta, s a megyénket veszélyesen fenyegetett elemi csapás elhárítása körül oly érdemet vívott ki, melyért őt az elismerés méltán megilleti. — S a vészfelleg alig vonult el fejünk felett, már is egy ujabb kezdett tornyosulni, mert a Körösök május 18-án ismét oly rohamos áradásnak indultak, hogy ha az árviz, május 21- és 22-ke közt Aradmegyében mind a két parton ki nem szakadt vala, az előbbinél még sokkal nagyobb csapás érte volna megyénk területét, mely egyébiránt más oldalról lett megtámadva az —"által;—

Hogy az araamegyei Kiszakadásokon kitört árviz a Csohosba liuzódván, azt az élővizvezető csatoruáoa való betöréstől csak a legnagyobb ós legorólyesebb vódintózkedések által sikerűit meggátolni, mely intézkedések körül Gyula város pol gármestere elismerésre méltó példás tevékenységet és erólyt fejtett ki, a mit a tek. közigazgatási bizottság tudomására hozni el nem mulaszthatok. Ezen árviz idején főispán ur ő méltósága által fel hivatván arra, hogy miután az élőviz-vezető-csatorna vize Csabán a Csohos elzáratása daczára emelkedik, ennek ukát kipuhatolhassam: az e végből megbízott gyulai polgármester okul a békési zsilipet hozta lel, mely zárva lévén, a viz lefolyását megakasztja. Minthogy azonban én a viz emelke' désének jelentékenyebb tényezöjeül tekintettem azt, hogy az élőviz-vezető-csatorna kútfej a zsilippel ellátva nem lévén, a viz a csatornába akkor is nyomul, midőn azt a békési zsilipen kiereszteni a Fehér-Körös-csatorna magossága iniattt lehetetlen; s minthogy a viz további növekedésének meggátlását különösen Csaba és Békés városok érdekében állónak találtam : a nagyméltóságú közmunka s közlekedési m. kir. miniszter urat a butyini virasztó bezárásának elrendelésére kértem fel; mely kérésemet a miniszter ur készseggel teljesítvén, a csatorna vizének emelkedése ekkép megakadályoztatott. — A helyzet ezúttal legválságosabbnak tűnt fel K.-Tárcsán ós Vésztőn, mely első helyre tek. Hódy Lajos áliamópitészeti mérnök urat oly megbízással küldöttem ki, hogy K.-Tarcsa helyzetét a járási szolgabíró közbenjöttével megvizsgálva, annak az árvizveszélytőli megmentése érdemében műszaki javaslatot szerkeszteni szíveskedjék. Tudva van, hogy ezen község szabályszerű védtöltésekkel övezve nem lévén, a Körös árja ellen egyedül körsánczok által védelmeztetik, mely körsánczok hosszú vonala ,t népesség számához viszonyítva oly kiterjedt, hogy fentartására, melytől a község jövendője fíígg, a lakosság anyagi ereje nem elegendő, a miért e község jövendőjének biztosítása oly nagy fontosságú kérdést képez, melynek megoldását messzire elodázni nem tanácsos. Vésztő község szorongatott helyzete onnan ered, mert a Sebes-Körös jobb partjának kiépítésével párhuzamosan nem történvén, a jobbpart szabályozási munkálata jóval előre haladt, minek következtében a folyó árja a balpartra nehezedvén, Vésztő felé szorittatik. Meg kell egyébiránt jegyeznem, miszerint a járási szolgabíró a szabályozási vállalkozó egyik mérnökétől azon kecsegtető ígéretet nyerte, hogy a balparti védmunkálatok is egy hét leforgása alatt foganatba vétetnek, s jövőre nézve a község hasonló veszélytől mentve leend. Megjegyzendőnek tartom még, hogy mig a Körösök árvize hova tovább magasabb fokig emelkedik, mi a vódtöltósek folytonos emelését ós szilárdítását tévén szükségessé, a védtársulatok és községek védmunkaerejét kimerültséggel fenyegeti: addig a megrongált gyenge alkotású védgátakon átszivárgó fakadó vizek nem csak az alantabb fekvésű beltelki épületeket nagy számban megsemmi sitik ; nem csak az árterület lapályosabb helyeit elárasztják, — de a közegészségi viszonyokra is ártalmas befolyást gyakorolnak, mely szomorú tapasztalás méltán felköltheti a kormány figyelmét is, és ezt nagyobb szabású gyökeresebb védintézkedések tótelére ösztönözheti. (Vége köv.) LEYELEZES. Mező-Bercny. junius 4-én. Tekintetes szerkesztő ur ! A mult májushó 31-diki és pedig a 43-dik számú „Békésmegyei Közlöny--ben, a megyei hirek során, a m.-berényi referensnek főtisztelendő S z eberónyi Gusztáv bányáké: ületi ágost. hitv. evang. püspök ur egyházi föpásztori látogatásáról irt közleménye alkalmából, nem tartom helyén kívülinek, az 1836-iki évben a néhai nagytudomanyu Helmeczy Mihály által szerkesztett „Jelenkor" czimű hírlapnak, szeptember 3-ról kelt 71. számából, a boldogemlékezetü Szeberényi János, az időbeli evang. püspök ur, hasonló kanonika vizitácziójára vonatkozólag, következő czikkecskét a „Közlöny" tisztelt olvasóival megismertetni. ,Bánságban az ágost val. evang. egyházak megtekintését, s vizsgálatát, mely már 18 év óta maradt volt el, mult julius közepette táján végezte be ioaaót a bánya melletti .szuperintendens Szeberényi János ur. — Az egyhazak mindenütt vetélkedve buzogtak fogadásán, melyek közt különösen kitűntek, Temesvár, Nagy-Becskerek, SzentMiklós és Pancsova. Ezen utóbbi helyen, a Szabadkatonai község főtisztikara, egész, testületben járult udvarlására.' Ugyan azon évi „Társaik<•<!'<" julius 27-diki 60-dik számában, szintén ide vonatkozólag e sorok olvashatók. „Nag y-B ecskerek junius 27-én — — — — Ezután, az ujdon nevezett táblabírák névkoszoruját olvasák fel. — Felzenge, a magyar esküszabály után ömledező hanga tömött teremben, s ki ne örülne, midőn ama sok müveit lelkű uj biró között stb. a bányavárosi evang. szuperintendens Szeberényi János stb. neveit hallá, nyilvános tanujeléül annak, hogy az uj helytartó, a tudományok, s szép ismereteknek, szivében állita templomot." Ezeket mint adatokat, azért kívántain közleni, hogy habár a rég mult időkre tett visszapillantásnál, a referensnek, az említés alatti eljárásokat illetőleg átalánosságban teljesen igaza van, mindazáltal a vallási felekezetességen felül emelkedett hatósági férfiak, a protestánsok főpapjaik iránt, a régibb időkben is, számosan tanúsították tiszteletüket, ós valamint e megye jelenlegi, két utóbbi hivatali elődjeinek ily nemben is példája szerint felvilágosodott lelkű főispánja, a közleményben felhozott intézkedése által, korszerüleg bebizonyította azt, hogy nidőn a protestáns vallás felekezeti püspök megtisztelését közegeinél elrendelte, akkor a megyének túlnyomó számú mind két egyházbeli protestáns derék és hazafias érzelmű polgárainak, mint bármely keresztény felekezetnek, isteni vallását, de ön magát is megtisztelte — azon régibb múltban élt, — és élő derék férfiak is ily nemes honfiúi elvek által vezéreltettek vala. Bouyhay Benjámin. M.-Bcrény, junius 2. Oh Flóra, igéző rózsa-királynő ! add nekem kerted legszebb virágszálait, — oh Phoebus, fényes napisten ! adj egy kéve hajnali napsugárt, — hogy hiven lerajzolhassam azt a kellemet, azt a fényt, mely szemeimet kápráztatá akkor este ! Hasztalan imádkozám, — ti kegyetlenek vagytok! Meg kell hát elégednem azzal, hogy gyenge tollam tehetsége szerint irjam meg a felejthetetlen jerczek memorandumát. A m.-berényi kisdedóvoda javára f. évi máj. 31-én rendezett tánczvigalomról emlékezem meg. Memóriám elém vará7solja az akkor látott kedves csoportot, a gyönyörű virágoskertet, melynek számtalan virága körül boldog önfeledtségben veri le hímporát a röpke pillangó-sereg. Kik voltak e virágok ? íme a névsor : Egy pompás thearózsa, egy hó-fehér centifolia, madame de Rivers-rózsa egy nefelejcs (mély gyászban), egy pár Békésen nőtt liliomszál, továbbá kaméliák, rezedák, gyöngyvirágok, ibolykák. Ennyi szép között, melyik a legszebb ? Hallgatom az elágazó véleményeket, s eszembe jut Bókésvármegye tekintetes karai és rendeinek egykori vitája, mely a felett folyt : Gyula vagy M.Berény legyen-e a megye székhelye. Most arról volt szó, hol lakik a bálkirálynő ? Akkor Berény volt a legyőzött fél, — most ? — Isten a megmondhatója ! Előttem illatoz egy gyöngéd thearózsa bimbó, hervatag emléke a kedves perczeknek, — s azt susogja : legszebb volt a ki őt viselte — én Berényre szavazok ! Sajnálattal emlékezem meg a közönség néhány férfi-tagjáról is ; — arról a három turkophil ilju úrról, kik fejőkön felejték tánczközben is a vörös fezt ; mit akartak azzal elérni ? azt nem tudom, de hogy csak botránkozást s gúnyt találtak, az bizonyos. Vajh kik ők, és merre van hazájok? Arról a két szál czigánylegényröl, kiket magukkal hoztak mutatónak, majd gyulaiaknak néztük őket, de valószínűleg sokkal messzibbről jöttek, oly helyről, kol nincsenek illemszabályok, melyek leparancsolják ily helyen a föveget, legyen az turi kucsma, klack vagy fez. Az idő kedvezett a mulatóknak, csak néhány eső-cseppet küldött le a felhők örök kormányzója, mintegy annak jeléül, hogy áldása lesz a/,on az intézményen, melynek alapját oly köztiszteletben álló egyének tették le, s melyet a közönség oly erélyesen pártfogol. Muudi Öcsöd, jun. l-jén. Tek. szerkesztő ur ! Beeses lapja vezetésében tanúsított igazságszeretete ós minden pártok feletti állása ott, hol megyénk területén nyilatkozó szép és nemes tettek előmozdításáról van szó, de azon körülmény is, hogy ép oly nyíltan megróvja az intolerancziát ós rosz akaratot bárhol ós bárkin jelentkezzék is az : fölbátorít engem a következő soroknak becses lapjábani közlésére. Községünkben, a melyben az egész lakosság tiszta magyar nemzetiségű, a református és izr. hittelekezet között, mely utóbbi itt csak körülbelül 28—30 családból áll, minden tekintetben a legszebb egyetertés uralkodik s épen ez ösztönözte a helybeli izr. hitközségi elöljáróságot, — mely hitközségnek több óv óta fönállott kót pártja fölséges királyunk jelszavát „viribus uuitis" követve önkénytesen egyesült — a midőn most imaházuk építéséhez fogtak, a helybeli községi árvapónztárból egy ötszáz forintnyi kölcsön kérelmezésére, magától értetődvén, a törvényesen előirt kellő biztosíték nyújtása mellett. Községünk derék és köztiszteletben álló közgyámja, Szabó János ur, ki már számos évek óta ugy mint esküdt ós biró, valamint jelenleg mint közgyám községi tanácsunk valóságos disze, a kiküldött izr. közs. deputácziót a legnagyobb előzékenységgel fogadta és megígérte a kért kölcsönt s egyszersmind őszinte, szive mélyéből fakadó örömét nyilatkoztatá ki a fölött, hogy ez által egy oly szép czél előmozdításához hozzájárulhat. Mily nagy vala tehát a meglepetés, midőn közs. birót Szabó Andrást, derék közgyámunk méltatlan testvérbátyját a föntebbi kölcsön utalványozására fölkérték s ő azt minden okadatolás nélkül megtagadta s midőn tisztelt jegyzőnk, Győri Imre ur, egy tanácsgyülés alkalmával e tárgyat ismét fölhozta és biró urnák ez ügybeni helytelen eljárását érvekkel kimutatá és az izr. hitközség kérelmét szép szónoki tehetségének egész erejével a közs. tanács elfogadására ajánlja, a biró egész dühhel felkiált : ,Nem utalványozom ekölcsönt, mert zsidóknak általában nem adunk kölcsönt a községi árva pénztárból." De ennél még jobban kimutatta zsidófaló bíránk foga fehérét mult hó 30-kán d. e.; Csekő Lukács helybeli lakos a kávéházban garázdálkodván, Kohn Károly öcsödi regálebérlő és fogadós kereskedelmi tanfolyamot végzett fia a község házához segélyért futott. Ez késedelmezvén, a fontemlitett Mokány Bérezi ifj. Kohnra botjával akart ütni, melyet ez utóbbi kezéből kirántott s avval védelmezte magát ellene. Mindenki tudja, hogy Mokány Berczi-Csekő volt a kezdeményező, mindannak daczára a biró Kohn Károlyt idéztette maga elé, s midőn ez belépett a tanácsterembe, tegezve megszólitá és istentelen, valóságos betyárhoz illő káromkodással fogadta és rövid kihallgatás után minden vizsgálat és tanuhallgatás nélkül azonnal t ö mlöczbe záratta, ós vasra ver ette (a jobb kezét a bal lábához bilincseitette) s midőn én alulirt, Kohn Károly atyja távollétében, anyai megbízás folytán a bíróhoz bemenvén és helytelen.