Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1877-06-07 / 45. szám

IV, évfolyam. 1877. 46. szám. R.-Csaba, junius 10-én. BEKESMEGYE! KÖZLÖNY, Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként kétszer : vasárnap és csütörtökön. Előfizetési dij a „Szépirodalmi Lapok"-kal együtt: egy évre 8 írt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt. A „Szépirodalmi Lapok"-ra külön is előfizethetni, egész évre 2 frt, félévre 1 írtjával. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Ejycs szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „>*yilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken minden postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. Békésmegye árvízveszélye. Méltóságos báró Wenekheim László Körös-berettyószabályozási közp. igazgató választmányi elnök úrhoz. (Folytatás.) A mely társulat saját érdekét helyesen felfogta s szerencséjére rajta kivül álló kevesebb jóakarókkal birt; az ilyen társulat töltését gyorsabban bevégezte, a kártételektől hamarébb megszabadult. Ellenben ott hol a társulat élen született vizépitész állott, vagy a külről jövő ezerféle jó tanácsok folytán reményében, hitében megingatva csak jajveszékelt ós nem dolgozott: hogy viszont az ilyen társulatokban a kártételek évrőlévre ismétlődtek, hogy a tagok által befizetett pénzeket a károk helyreállítása felemésztette, s hogy előhaladás és javulás be nem következhetett: ez természetes következménye volt a rendszertelen, fej nélküli működésnek, jobban mondva vajúdásnak. Igy történt, hogy az 1876-iki árviz alkalmával az összes Körös-berettyó-völgyi töltéseken szenvedett 85,300 frtra menő töltés-kárból, az alsó fehér-körösi társulatra esett 62,300 frt, tehát az utóbbi társulat 44 ezer f. öl töltés vonalára 62 ezer frt; ellenben a többi társulatok 310 ezer f. öl töltés vonalain csak is 23,300 frt értékű kár tétetett; vagy az utóbbiak egy folyó ölön nem is egészen 8 kr; mig ellenben az alsó fehér-körösi társulat minden f. öl töltésén 1 frt 41 krnyi kárt szenvedett. Dolgozzunk tehát, ópitsük fel gátrendszerünket, gondoskodjunk azok védelméről egyformán, s bizonyára a kártételektől is mindnyájan egyformán megmenekülünk ezt bizonyítja az idei áprilisi tapasztalat. Az idei tapasztalatra sokszor hivatkozván, hogy abból az érdekeltség is behatóbb következtetést vonhasson le magának, szükségesnek tartom a legnagyobb árvizek magasságait közölni, megjegyezvén, hogy hoszszadalmasság kerülése végett, csak a legnagyobb vizeket sorolom fel, s szorítkozom azon íolyam-szakaszokra, a hol eddig a legtöbb baj s annak következtében a legtöbb panasz történt; valamint megjegyzem, hogy az 1840-es években készült szabályozási tervek készítése alkalmával, az 1855-ik évi árvizszin vétetett alapul. A Fekete-Körösön a remetei hídnál volt a nagy víz 1855-ben . . 477 méter 1874-ben . . 4-12 „ 1876-ban . . 5-20 „ februárhóban 1877-ben . . 5.37 „ és aprilhóban 1877-ben . . 5 37 tehát a vizszin emelkedése a Fekete-Körösön Remeténél 60 ctm. Igaz, hogy itt a 77-iki két vizet kivéve folytonos vizszin emelkedés mutatkozik, de ez az ottani helyviszonyokban rejlik; azon vonalon az átmetszések nincsenek kiképződve, sőt egynémelyik nemcsak behullott fatörzsek és gyökerekkel, hanem élő fákkal van tele; ott vannak a szüknyilásu és alacsony hidak, a remetei és gyepmenti; több helyen a védtöltés közvetlen a foly«5 partjára van helyezve, miáltal a lefolyási tér, vagyis a két töltés köze sűrű erdő és cserjével van benőve annyira, hogy ott a képződésről szó sem lehet. Ennyi hiány mellett nem lehet csudálni, hogy ott a vizszin emelkedett, de éppen annálfogva, mert a hiányok nagyon is szembeszökők, nagy tévedés lenne állítani, miszerint ott a vizemelkedés jövőre is fokozatos leend. Ellenkezőleg azon határozott nézetben vagyok, hogy a legrosszabb állapot most van, mely rosz állapot az oda szorított vizerő által már magában is javulni fog, ha pedig segélyére leszünk, s a hiányokat ha nem is egyszerre — hanem erőnk és pénzünkhöz képest egyiket a másik után eltávolítjuk, annál hamarébb jutunk a javult és könnyebb helyzet élvezetéhez. Szegheő Attila. (Folyt, köv.) A háború. (Budapest, junius 4-én.) — a— Nem táplálván magunkban vérmes reményeket az orosz részről ismét szélnek eresztett béke-galambok iránt s azon meggyőződésben, hogy az ily ismert diplo* macziai fogásnak a tapasztalatokban gazdag bécsi külügyi hivatalban egy könnyen fölülni nem fognak — szólunk a háborúról, mely a jelen bonyodalmas nemzetközi viszonyok közt egyedül látszik hivatva lenni az annyira óhajtott normális helyzet és a kívánatos politikai egyensúly helyreállítására. Ily sajnos helyzetben nem ignorálhatjuk az eseményeket, de sőt igyekeznünk kell az érdeklődő magyar nemzetet a történtekről azon — lehetőleg részrehajlatlan adatok segélyével, melyekkel rendelkezünk, informálni. Nem mondhatjuk, hogy az oroszok ál tal megindított eme hódító háború a jognak, az igazságnak még csak látszatával is bir, mégis attól, illetőleg annak befejeztétől várjuk a normális állapotok s a politikai egyensúly bekövetkezését. Mert föltérve, hogy az orosz hadaknak kedvez a szerencse, még mindig kétséges vájjon nem embereli-e meg magát az európai diplomaczia, s nem fog-e érdekeinek fölismerésében helyes érzéket tanúsítva mérséklőleg föllépni ? Tétlenül fogjae megengedni, hogy az orosz lábát a Dunán megvesse; mely mozzanat egyszerre három nagy. hatalmaság érdekeit érintené ? ! Mert saját érdekeinek rayonjában mindenki azt mondja: Persona príma sum ego! s a mely állam nem képes érdekeit megvédeni, az nem is méltó arra, hogy érdekei respektáltassanak. Egy ily kedvező fordulatban bizva tekintünk a háború fejlődése elé s egyelőre beérjük az események szigorú ellenőrzésével. Tudjuk azt, hogy a román hadsereg ez ideig tétlenségre volt kárhoztatva; harczias föllépésében tehát csak az ügybuzgóság az, a mi elismerést érdemelhet. Ide vonatkozólag junius 3-ról jelentik az „Ellenőr"-nek, hogy a román összpontosítása Kis-Oláhországban be van fejezve. Az orosz fölvonulásra pedig, hogy a 9-ik hadtest teljesen egyesült Szlatinánál. Kalafátnál uj erődítéseket emelnek a török ágyúzás által eddig tönkre tettek helyére. Az orosz jobbszárny Krajovánál a Zsil folyóra támaszkodik s a 9-ik hadtestből áll. A vezérkar Szlatinán van. A czentrumot a 12. hadtest Bukaresttől délnyugatra s a 8. attól délkeletre fekve képezi. Utánuk következik a 11. hadtest a 32. hadosztálylyal Olteuiczán s a 11. hadosztály Brailában. A 7. hadtestből álló balszárny Gralacz, Reni s Izmailnál a 9. hadtest mögött a második vonalban ; a 14. hadtest a IS. a, 8. iilOgö-tt; a 18. a 11. ée 7. mö gött ; a 4. hadtest valamint a 18. és 15. hadtestek hallomás szerint Odessa mellett állíttatnak föl. E dunai hadseregnek a hadizenei óta lefolyt hosszú idő alatt szerzett egyedüli érdeme a fölvonulás, a mi hogy hány áldozatába került, csak Nikoláj nagyherczeg tudná megmondani. Hozzá vethetjük még, hogy a hadsereg élelmezése és a szállítások a járhatlan utak s az árviz miatt fönnakadt; továbbá, hogy a táborban az egészségtelen időjárás következtében ragályos betegség ütött ki. Az ázsiai hadállások a következők: Az orosz jobbszárny Nessi—Penekben áll; a központ előőrsei már Vezin—Vaiszanig hatoltak előre; mig a balszárny, mely most csak 6000 emberből áll Uts-Kalissában van, Toprakkaléig előre tolt előőrsökkel. A török balszárny zöme Oltiban állomásoz; a derékhad a főhadiszállással Szoghanlidagban, a jobbszárny végre fokozatosan fölállítva Garfantól a gullentapi uton Delebabaig. A folyvást szakadó eső 31-ig minden mozdulatot lehetetlenné tett. MEGYEI KÖZÜGYEK. Alispáni jelentés májushóról. (Felolvastatott a közig, bizottság jun. 4-én tartott gyűlésén.) „Méltóságos főispán ur! Tekintetes közigazgatást bizottság! A saját hatáskörömhöz tartozó közigazgatási ág állapotáról szóló havi jelentésemet a következőkben terjesztem elő. I. Közegészség. A közegészségi viszonyok, ugy az emberekre, mint a hasznos házi állatokra nézve átalában véve kielégítőknek mondhatók. II. K ö z b á t o r s á g. A Gyula-Vári községházánál folyó évi május 18-án történt betöréses tolvajlás esetét kivéve, á mely bűnténynek elkövetője a biróság elé állíttatott, a.