Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1877-06-03 / 44. szám

„BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" 1877. 36. SZÁM. czikkirót nem követein azon térre, melyre lépett, nem pedig először azért, mert ugy hiszem a journalistika több kímélettel tartozik a nagy közönség finomabb érzése iránt, mint a mily kíméletet a czikk tanúsít, másodszor nem azért, mert az ily modor mint a gyengeség jele nem hasonmodorral megtorlást legfeljebb csak szánalmat érdemel, s bárki is, ki higgadtan ítél, valóban kétségbeesettnek fogja találni azon ügyet, melynek ily modorú érveléssel kell segélyére jönni. A nevezett czikk engemet első sorban azzal vádol, hogy az endrődi gyógytár ügyében egymással homlokegyenest ellentétes két véleményt adtam. Na már ón nem tudom, hogy az ellentótekrőli fogalmait hol szerezie czikkiró, ki azt meri állítani, hogy a fiókgyógytár ellentéte az anyagyógytárnak. Igenis ha első véleményem gyógy tár-állítás, második véleményem pedig gyógytár nemállitás mellett szól vala, lett volna helyén az idézett szemrehányás. Miután azonban a dolog nem igy áll s miután a fiókgyógytár nem oly allentéte az anyagyógytárnak, mint a létei a nemléteinek, az érdemes czikkiró hogy a lehető legártatlanabb kifejezéssel éljek — irói hevében elszólta magát, a czélon tul lőtt, igy aztán persze nem is talált. De hát hogy eshetik az meg, hogy a szakértő első véleményében önálló, második véleményében pedig már fiókgyógytár felállítása mellett nyilatkozik? méltán kérdheti bárki is. Ugyhiszein jól tudja czikkiró, hogy vannak esetek, midőn a biró valakit in contumacziam hozott ítélettel elmarasztal. P. 0. Péter azt mondja a birónak: nekem törvényekben gyökerező jogaimnál fogva vannak bizonyos igényeim, a biró mert senki részéről ellenigények nem támasztatnak. Péter javára dönt s az Ítélet helyes, helyes mindaddig, mig elő nem áll Pál, s azt nem mondja, hogy miután Péter kérelme az ón épen ugy törvényekben gyökerező jogaimba ütközik, kérem érveimet megfigyelni, az ítéletet feloldani s az ügyet más Ítélettel látni el. El lehet, kérdem, kárhoztatni a bírót, ki első Ítéletét megváltoztatva, mindkettőnek törvényekben gyökeiező igényeit oly Ítélettel igyekszik megóvni, melybe mindkét fél belenyughatik ? Ugy hiszem nem! — Ilyen volt, lássa czikkiró ur az én helyzetem. — Mindaddig, mig előttem pusztán Endrőd községe kérvénye állt, nem tartoztam tudomást venni a gyomai gyógytár tulajdonosának jogairól, de miután az illető a jogokat érvényesíteni törekedett, tudomást nem venni róla annyi lett volna, mint az ügyet minden jogos ellenérvek meghallgatása nélk'il egyoldalulag az egyiknek javára dönteni el a másiknak valódi hátrányára sőt kárára. — Ha jól emlékezem, az endrődi önálló gyógytár mellett felszólalt megyei bizottsági tag tiszteletes Garzó Gyula ur érvelésében következőket mondotta: Endrödnek jogai, a gyomaigyógytár tulajdonosánakigazai vannak. Tökéletesen ugy áll, de ha egyszer aztán ugy áll, miután jogai csak annak lehetnek, kinek igázni vannak, megfordítva igaza csak annak lehet, kinek joga van, nem azt parancsolta-e épen ezen elvből kifolyólag az igazság, méltányosság sőt a jelen esetben egyedül döntő okszerűség: ugy intézni el az ügyet, hogy meg legyenek védve a jogok, épségben maradjanak az igazak. Es ha valaki ezen elv épségben maradása mellett lándzsát tör — mint lándzsát törtem én — mi joggal nevezhető eljárása botránynak? — Ily botrányt jövőben is bármikor szívesen inscenirozok s ily botrányra mindig büszke leszek. — A botrány tehát előbb azoknak részén van, kik az igazakat lel akarták minden áron áldozni a jogoknak. A czikk azzal is érvel, hogy külföldön már 3000 lélekkel biró községnek is van gyógytára, miért ne lehetne tehát 9000 lélek mellett Endrödnek ? -- Megvallom óhjtanám látni azon külföldi községet s ha tudnám hol esik, elutaznám oda, hogy kórtani tanulmányokat tegyek lakosain. Mert hogy az a 3000 lélek egy gyógytárt kellőleg foglalkodtathasson s annak tisztességes megelhetést biztosítani képes legyen, megkívántatnék, hogy egy harmada legalább is folyton bizonyos üdült betegségben sinlődjék, másik harmada pedig évenként legalább egyszer beteg legyen a gyógytár kedvéért. Ha pedig mégis egészséges lakossággal bir az a község, ugy azt hiszem, hogy forgalmának legnagyobb részét a deini-monde számára árult parfümé, bécsi rongy vagy princzessenvasszer képezheti. Sajnos, hogy ez az illatszer-szatócsság hazánkban is kezd lábra kapni a gyógytárakban, épen azok tulszáma miatt, sőt a titkos szerekkel űzött humbug is nagyon honossá vált. Budapestnek tudtommal van körülbelül 300 ezer lakosa, idáig volt 29 gyógytár, jelenleg emelkedik a harminczadik, Budapesten esik tehát minden tízezer lélekre egy gyógytár; Békésmegyónek van 212 ezer lakosa, idáig van 18 gyógytára. esik tehát minden 12 ezer lakosra egy. De hol állunk mi ? kérdem Budapesttől kulturális tekintetben, nem nevezhető-e nálunk a gyógyszerészet valósággal tultengettnek ? Igenis a szó" teljes értelmében tultengettnek mondható s e tultengéses állapot kezdi magát az illetőkön nálunk is megbőszülni, s hogy mi orvosok e tultengésnek egyáltalán nem örülünk, azt jó lélekkel mondhatom, s hogy az illető orvosok nem szegültek ellene elég eréíylyel e vállalkozási szédelgésnek, oka ott rejlett, mert a nagy közönség maga is együtt szédelgett, Áttérek a czikk azon részére, mely az én ós testvérem személyét illeti, sajnálato nat fejezve ki egyelőre is azon cynismus felett, melylyel a czikk idevonatkozó része tartva van, mely cynismus egyál alán nem illik a higgadt tárgyilagosság azon méltóságához, melylyel a közügyek felett eszmét cserélnünk kell. A czikk e része engemet azzal vádol, hogy az endrődi gyógytár ügyében azért nyilatkoztam a fiók-gyógytár mellett, hogy okleveles gyógyszerész testvéremet először oda felügyelővé, majd a gyógytár önállósítása esetén gyógytártulajdonossá eskamotirozzam. E vád a törvény idevonatkozó intézkedésének nemtudásán alapszik. A közegészségügyi törvény 135-ik §-a ugyanis azt mondja: fiók- és házigyógytárak a szükséghez képest a törvényhatóság meghallgatásával a belügyminisztérium által engedélyezhető:; s a szükség elenyósztével vagy anyagyógytárak ottan felállításával megszüntetendők; a 133-ik §. pedig azt mondja: hogy reáljogu gyógytár jövőre nem adományozható. A törvénynek a 135-ik §-ban rejlő intézkedéséből eként folyik, hogy a gyomai gyógytár járulékát képező fiókgyógytárnak Endrődön leendő felállítása után is fen marad a községnek azon joga, hogy a mint igényeit a fiókgyógytár többé ki nem elégíthetné, önálló gyógytárért folyainodha-ssék, a mikor aztán természetesen a fiókgyógytár bevonatik, vagyis a mint a törvény mondja megszüntetendő, s e megszüntetés annál inkább eszközölhető, mert fiókgyógytár nem lévén reál-jogu, e jog a megszüntetésnek útjában nem álland. Igy aztán a kérdés az önálló gyógytárnak pályázat utján leendő adományozás stádiumán lép vissza. — Már most azt kérdem, nem volna-e bolondnak nevezhető azon fiatal ember, ki jövőjét ily uton akarja biztosítani s ha azon reményben ülne le az endrő.ii fiókgyógytárba felügyelőnek, hogy ott egy szép reggelen önálló gyógytártulajdonossá hízzék s épithet-e ily praecarius alapokon magának légvárakat? Hiszen ha az insinualt vádnak csak legkisebb alapja volna, be kellett volna czikkirónak látnia azt, hogy a nekem tulajdonított czéloknak az önálló gyógytár elve felelt volna ineg. — És itt kijelentem, hogy testvérem nézeteit illetőleg ugy van meggyőződve, hogy az endrődi fiókgyógytárba kötözve sem volna felügyelőnek elvihető, ha ugyan emberen ily erőszak lenető. A másik mozzanat, melylyel czikkiró neui számított, ismét a törvényekben gyökerezik. — Azt mondja ugyanis, hogy most homályba kezde.tt borulni a kilátás, hogy önálló gyógytár esetén — habár Kálmán ur is a sorompóba lépett — endrődi gyógyszerészül megválasztassék: kellett a fiókgyógytár mellett nyilatkoznom. Czikkiró ur ismét azt nem tudta, hogy jövőre a gyógyszerészek többé nem választatnak a község által, hanem a 134. §. intézkedéséhez képest a község meghallgatásával ugyan, de a közigazgatási bizottság határoz az adományozás felett. Pedig ugy hiszem, hogy a k. 1. bizottság még sem oly talajt alkot, hol nem az érdem, hanem a kortes-ügyessóg döntene. A homályba borult kilátásokra vau most már megjegyzésein. A komoly irányú független sajtónak nem lehet feladata bárkit is, ki sorompóba lépni jogosult, — előre is a metsző gúny nyilaival lődözni. Hanem igenis feladata- számadóra vonni a kilátásokat, elhomályosítani törekvő tényezőket is és ha e tényezők netn jogosultak, azokat a kellő korlátok közé összeszorítani. Az endrődi gyógytár birtok-jogáért a mozgalom megindulta óta kitűnő képzettségre mutató okmányokkal ellátott egyének fordultak hozzám pártfogásomat kérni s kényttlen vagyok bevallani, hogy ha azon egyén mellett, kinek érdekében oly erős agitaczió folyik P]ndrődön — nem említem sem Duuan in apó sem fia Patroclus nevét — az önálló gyógytár fölállítása esetén, bármelyik is a jelentkezeitek közül elesnék, csak az idők szomorú jelenségének' tudnám tekinteni, mert a tapasztaltság, képzettség ós érdemeknek háttérbe szorulni, mig egyoldalt leverő és elszomorító, addig más oldalt megbélyegző azon társadalomra, mely ezt tűrni képes. Es a sajtónak legnemesebb feladata épen abban állana: meggátolni ily eshetőségeket. Sajnos, hogy megjei sajtónk a tehetetlen ambicziók vergődésének nyomasztó hatása alatt oda törpült, hogy a közvéleménynek irányt adni kénytelen, sajnos, hogy az elem'k oly szerencsétlenül csoportosultak, hogy a csoportok szolgálatában álló sajtó nem a közvéleményt, hanem a mérkőző csoportok érdekeit képviseli s a győzelmi chanee-ok attól függenek, melyeknek sikerült maga köré az érdekek erősebb phalanxát tömöríteni. — Ily anoinal helyzet mellett eshetik aztán az meg, hogy oly furcsaságokat éltünk meg s hogy oly czikkeket vagyunkkénytelenek olvasni, mint a milyen a czikkiró uró is. Hogy azonban hosszadalmas ne legyek, itt ünnepélyesen kijelentem, hogy sem ón, sem a gyomai gyógytárban jelenleg provizori minőségben működő testvérem, sem közvetlenül sem közvetve sem a megyei közigazgatási bizottság e tekintetben döntő tagjai, sem Endrőd községe polgárai közül, de csak egyetlenegyet is fel nem szólítottunk aziránt, hogy Endrődön önálló gyógytár felállítása esetén Kálmán ur érdekében szavazatát vagy befolyását érvényesítse. Igy tehát Kálmán ur sorompóba sem lépett. Minélfogva kénytelen vagyok kijelenteni, hogy czikkirónak nyilt titka fórfiatlan pletyka, azon állítása pedig, hogy a fiókgyógytárra vonatkozó véleményem bárminemű érdekeltség kifolyása volna: a mily együgyű, épen olyan otromba rágalom. — Na már a kis gazdag féleséget illetőleg csak annyit kérdek czikkiró úrtól, mikor csapott íel a szószátyár kávénónikék czéhébe, hogy azok pikantériáival fűszerezve a gyomai chroniques scandaleuse-öket. Végül azt mondja, hogy port hintek a miniszter szemébe. Váljon az a belügyminiszter, kinek reszortjába az egészségügy is tartozik s ki a keleti válság diplomacziai furfangjainak chaoszában hazánk sorsát intózui hivatva van, oly gyarló ember, hogy szemébe csekély egyéniségem is képe^ port hinteni? — Szegény miniszter, de még szegényebb Magyarország, mely sorsodat ily emberre biztad ; s talán még megérjük, hogy az endrődi gyógytár ügye miniszterkriszist csinál. Uram, uram * * * uram ! Ott hol közügyekről beszélünk, minél kevesebb szenvedély, de annál több higgadtság és tárgyilagosság! Gyula, máj. 21. 1877. Dr. Kovács István, megyei főorvos. LEVELEZÉS. M.-Berény, május 31-én. Mező-Beréuyben az ágostai hitvallású evang. szláv és német egyházaknak, a folyó évi május 26. 27. 28. 29. ós 30-ik napjai emlékezet- s ünnepek valának, a mely napokon ugyanis tartotta meg a bányakerületi ágostai hitvallású evang. egyházkerület püspöke főtisztelendő Szeberényi Gusztáv ur ó nagysága, a már 41 év óta elmaradt főpásztori kanonika-vizsgálatot. A főpásztor a mult szombaton, azaz folyó hó 26-án a vaspályán érkezvén meg — Kemény M i h á 1 y egyházmegyei világi felügyelő ur kíséretében Csabaról, őtet a mező-berényi pályaudvarim, minden lelekezet és osztálybeli, igen nagy számú közönség, a vonatról leszálltakor harsány éljenzéssel, — az egyházmegye részéről nagytiszt. Sárkány János esperes, a szláv egyház részéről tisztelendő ifjabb J e s z_e n s^z k y Károly, a német egyház részéről pédig" nagytiszt. Petz Gyula lelkész urak üdvözölték. Bevonulása a városba, zászló elővitele ós díszes bandériu 11 ugy számos kocsik illetőleg tisztelgők kíséretében, a minden felekezetbeliek harangjainak zúgása mellett impozáns volt, s midőn a szláv egyház paplakához megérkezett, az iskolák sort formáló több százra menő növendékei, a tömérdek nép éljen kiáltásai csendesültével, a helybeli egyház első lelkésze nagytiszt, idősb Jeszenszky Károly ur által, a preszbyterium élén megható lelkes beszéddel fogadtatott, mely után, fejérben díszesen öltözött felnőttebb leánykák szép virágcsokor átnyújtása mellett, mondták el ártatlan üdvözletüket — az örömtől meghatott főpásztornak. Ezek után a helybeli református egyházhoz tartozó híveknek, nagyt. T u r y Dániel lelkész ur által, melegen tolmácsolt, — valamint a kaszinó, és más testületek, másnapon pedig — a bevonulás határidejének megírásában törtónt tollhiba miatt, megyei alispán ő nagysága, és ajárásbeli szolgabiró urak tisztelgéseit fogadta, — melyekre püspökur igen hatásos, és nagy elismerést kifejező köszönettel válaszolt. Ezek után a föpásztori kanonika-vizsgálatok lettek folyamatba véve, melyek közben mindkét egyházaknál iitünő vendógszeretet-füszerezte megvendéglések rendeztettek. Innét Gyomára f. hó 30-án a délutáni vonattal, áldás-kivánatok között egész kíséretével távozott ei püspök ő nagysága. B. POLITIKAI HÍREK. * Szt. -Pétervár, máj. 31. Mint hirlik, a hivatalos Oroszország vissza fogja utasítani a csehek feliratát. * Plojesti, máj. 31. A czár személyes jelenlétében jun. 9-én lesz az átkelés a Dunán. A ezár ma is át akar menni Bulgáriába a hadsereggel. * Kalafat, máj. 31. A napokban történő átkelés miatt 70,000 tőayi oláh katonaság van összevonva. * Konstantinápoly, máj. 31. Hivatalosan megerősítteti i, hogy a török csapatok Ardanant visszafoglalták. — Az olasz követet a szultán magánkihallgatáson fogadta. * Athén, máj. 31. Az uj kabinet következőleg alakult meg : Elnök és külügyér Kommonduros, bel-