Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1877-05-31 / 43. szám

IV. évfolyam. 1877. 34. szám. B.-Csaba, lpr.il 29-én.. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik. hetenként kétszer : vasárnap és osíltörtök.Ön. Előfizetési dij a „Szépirodalmi Lapok"-kal együtt : egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt. A „Szépirodalmi Lapok"-ra külön is előfizethetni, egész évre 2 frt, félévre 1 írtjával. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken minden postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. Békésmegye árvízveszélye. Méltóságos báró Wenekheim László Körös-berettyószabályozási közp. igazgató választmányi elnök úrhoz. (Folytatás.) Ezen képződési proczeszus alatt midőn t. i. néhány egymásután következő átmetszés már kiképződött, mások képződés alatt vagy még munkában voltak, vagy éppen a jó szerencsét várták, mikor kerül reájok is a sor; hogy a szabályozás átmeneti stádiumában a folyónak előbbi nyugalmas mozgása megzavartatott s ezáltal hol itt, hol ott vizduzzadások származtak: ez elkerülhetlen volt, ezen keresztül kellett esnünk éppen ugy, mint minden gyermeknek az orrabukáson midőn járni tanul. És még sem találkozott oly majom-szeretettel biró ember, ki gyermekét járni ne tanitotta volna mert eleshet, vagy oly elfogult gazda, ki földjót be ne vetette volna, mert a varjú a szemet megeheti, a terményt a fagy, o, jég, etszályuNság megsemmisítheti. Hasonlóképpen igen nagy hiba lett volna a millió ós millió hasznot igérő szabályozást elejteni csak azért, mert a fejlődés alatt bizonyos kalamitásoknak lehetünk kitéve. Amint a gyermek később talpra áll és ember lesz belőle ugy átmetszéseink is kiképződnek és válnak eleven egészséges folyókká, és hogy ilyenek lesznek mutatja már az eddigi főképpen pedig az idei áprilisi eredmény, midőn folyóink legmagasabb árvize kártétel nélkül futott le eredeti befogadójába a Tiszába; sőt hogy ezen kedvező eredménynek, okvetlen be kellett következni, azt biztosan lehetett várni, de csak is a most követett szabályozási rendszer mellett, melynek elve semmit sem tenni a természet törvényei ellen, ellenben mindent elkövetni annak gyámolitására. Ezek ellenében mintha hallanám, az apostolok két észrevételt tesznek : 1. Hogy ezen fejlődési proczeszus már oly hosszú, hogy alatta anyagilag kimerülünk, tönkre megyünk, elveszünk, és 2. Hogy a folyók természetes állapotban 800,000 holdat futottak be s illetőleg öntöttek meg; ezt tőle elrabolni nem hogy természetes cselekmény volna, hanem vakmerő merénylet. Az elsőre azt felelem, hogy foglalkoztunk és dolgoztunk volna szakadatlanul és nagyobb erélylyel, s azok kik avatatlan közbe szólásaik által a működést időközönként megakaszták s bizalmokat megingatták ; hatottak volna ugyanannyi jó akarattal a szabályozás előmenetelére bizonyosan sokkal előbb volnánk, ós mit elértünk az idén áprilisban, elértük volna már évtizedek előtt. A második ellenvetésre megjegyzem, hogy a 800,000 holdnak elöntése nem természetes működése a folyónak, hanem ellenkezőleg ez volt romlásának fő és egyedüli oka, ugyanis amint a folyó a hegyek közzül kiért egy nagy terjedelmű síkot találván maga előtt, azon széltire elterült, ez által folyási sebességét vesztve megfosztatott erejétől, melyre nagyon is szüksége lett volna hogy magának medret készíthessen; a helyett tehát, hogy magának medret vájt volna, még az egyes mélyebb fekvésű teknőket is eliszapolta, elzátonyositotta, s igy egyik baj szülte a másikat, mint okozza a gyomorbaj a főfájást. A föld felületének s illetőleg a folyó völgyének eme kedvezőtlen alakulása, leküzdötte a folyó természetes működési erejét s ezért volt szükséges, hogy a szabályozás segélyére jöjjön, hogy vissza kölcsönözze neki az erőt és képessé tegye saját medrét kitisztítani és továbbra tisztán fenntartani. (Folyt, köv.) Szegheő Attila. Felhívás a hazai közönse'ghez. Az 1878. évi párisi közkiállitásra vonatkozó összes ügyek központi vezetése a földm. ipar- és keresk. m. kir. minisztérium által az alolirt orsz. központi bizottságra ruháztatott. E megbízatásunk kötelességünkké teszi, hogy Magyarország nagy közönségének s különösen művészeti, gazdasági és iparos köreinek figyelmét felhívjuk a küszöbön álló kiállításra. Bár a világesemények jelen pillanatban nem mutatkoznak alkalmasaknak, az emberiség nemes küzdelmét az ipar s művészet terén elősegíteni, de a franczia kormány a kiállítási előmunkálatokat szakadatlan erélylyel folytatván, mi is azt hisszük, czélszerüen járunk el, midőn minden szükséges intézkedést megteszünk arra, hogy a jövő évben a világkiállításon megjelenhessünk. Hazánknak nem szabad elmaradnia a A 3 61 a ára a. Az őrült grófnő. Beszély. — Irta : Egy tébolyda-orvos. Fordította: Chrlsztó ^liklós. (Folytatás.) — Ej ! mily féltékeny ön a nők becsületére, noha éppen ön feledkezteti el őket arról ! — Gróf ur! én még nem vallottam meg semmit, hogy engem itt talál, joga van bűnösnek tartani; de nem .... — Az én nőm nem az az ártatlan asszony, aki önnek a kötélnágcsót az erkélyről levetné; nem az a szerelmes feleség, ki önt csendes éjjel fogadná, nem az az elegáns nő, ki önnek karjai közzé vetné magát! 1 ! Viktor elhalványult, a mint észrevette, hogy a gróf mindent tud. — Láttam önt jönni, láttam elválni. Gondolhatja mily kinokat állottam ki, mig önök csókolóztak ! Kiég ideig vártam, mig becsületem megsértéséért végre elégtételt vehetek. Most egy pillanatig sem várok tovább ! — Gróí ur ! — Húzzon kardot, — mondá Sesso fogait csikorgatva, — ha azt nem akarja, hogy gyávának tartsam ! Viktor elhalványult. Elvévé a kardot, melyet a gróf kabátja alatt tartott. — Végre! — mondá vad örömmel, mint ha teher esett volna le szivéről. Össze-mérék kardjaikat. Mindkettő jó vivó volt és sokáig nem lehetett egyebet hallani a kardok pengésénél. Viktor villámgyorsan intézett egy csapást a gróf mellére, mit ez kikerült és oly meresz vágással feleit, milyet csak egy vivó-mestertől lehet várni. Viktor ügyessége eltávolitá a csapást ; ismét összecsaptak. E pillanatban ajiold megvilágitá a küzdőket, vágás vágást ért, mindég gyorsabb- és gyorsabban. Nem lehetett egyebet hallani, mint a kardok csattogását és a küzdők nebéz lélegzését, a gróf mindég változtatta helyét mig végre a hold árnyába jutott, Viktort pedig egészen megvilágította. A kardok csillogása megzavarta Viktort ; ellenének mozdulatait nem tudta többé követni ; vágásai bizonytalanok lettek s a grófnak egy merész csele által beleszaladt annak kardjába. Meliéből patakként folyt a vér, kiejtette kezéből kardját és térdre rogyott. Kezét sebére tapasztá, hogy a vér folyását megakadályozza. — Gróf ur 1 mondá Viktor minden erejét öszeszedva, — ön megboszulta magát ! elégedjék meg egy áldozattal és kímélje Natáliát. — Őt — viszonzá a gróf, — nem fogom megölni! Viktor leereszté kezét sebéről. Halvány ajkai utoljára is kedvese nevét rebegek. Aztán feje hátra esett, tagjai megmeredtek és Romeo megszűnt élni. Sesso gróf a szánalom legkisebb jele nélkül emelé föl áldozatát, kinek fénytelen félig kinyílt szemei az eget látszanak boszura felhívni. — El kell láb alól tennem — mondá a gróf magában. — Az a sürü bokor jól el fogja rejteni s az árok, mit számára készítettem, fogja rideg sirját képezni. Oh ! csak holnap fogom magamat igazán megbőszülni! — Ölébe vette Viktort s a ; közeli cserjésbe vitte. Már a kijelölt sir mellett állott, midőn háta megett gyenge nevetést hallott. Földre ejté a hullát és hátra tekintett. Szemei Malepierit pillantották meg. — Helyesen cselekedett gróf ur ! — mondá az olasz. — Valóban csodálatos harcz volt ! Mily gyorsan szúrta keresztül, midőn annak szemét a holdvilág elvakította! — haha! — valóban mestervágás volt! Sesso elhalványult. (Folyt, köv.)