Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1877-05-20 / 40. szám

IV. évfolyam. 1877. 34. szám. B.-Csaba, lpr.il 29-én.. BEKESMEGYE1 KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. VlepJeleniK hetenként Ivétszer- : vasárnap és cstitörtölcön. Előfizetési dij a „Szépirodalmi Lapok"-kal együtt : egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt. A „Szépirodalmi Lapok"-ra külön is előfizethetni, egész évre 2 frt, félévre 1 írtjával. Szerkesztőség és U i a <1 ó - l i i v a t a 1 : Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Xyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken minden postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. Békésmegye árvízveszélye. Méltóságos báró YVenckheim László líörös-berettyószabályozási központi igazgató választmányi elnök úrhoz. *) A „Békési Lapok" és „Békésmegyei Közlöny" utján felhívni méltóztatott: ismertessem a rendszert, mely a Körösszabályozásnál alkalmaztatik, ismertessem a szabályozás előhaládási fokát, adjam elő, mi történt eddig, mi a teendő még és világosítsam fel és győzzem meg az érdekeltséget a szabályozás helyességéről, hogy ezáltal a csüggedés helyett bizalmat és reményt merítve, kettőzött szorgalommal folytassa munkálatát és a megkezdett nagy művet a biztos siker tudatában hatványozott odaadással mielőbb befejezni törekedjék. Tisztemben álló lett volna ezt felhívás nélkül is tenni, s ez eszmével foglalkoztam is, de visszatartott a gondolat, melyszerint lehetetlenségnek tartottam szóval többet mondani, mint beszélnélc a tények,"*" melyeket minden elfogulatlan szemlélő saját szemeivel észlelhet; lehetetlennek tartottam többet mondani annál, mit a lefolyt vizből évek alatt történtek felmutattak, hogy az összes Körös-Berettyó-völgy 800 ezer hold árteréből, a rendkívüli nagy árvizek daczára egy-egy évben alig öntetett el több 30—40 ezer holdnál, az áprilisi pedig, midőn öt hónap alatt három árviz követte egymást, s ezek közül egyike a legmagasabbnak, sehol ki nem tört, bár gátrendszereink koránt sincsenek tökéletesen kiépítve, és átmetszéseink egyrésze még nincs lemólyitve, annál kevésbbé kiképződve. Nem tartottam szükségesnek a felszólalást még azért sem, mert tagja vagyok a magyar nemzetnek, s igy ismerem tulajdonait. Egyik a többek közül: hogy mi mindnyájan csalhatatlan politikusok, jó orvosok és kitűnő vizépitészek vagyunk, — de kü lönösen ilyenek azok, kik e tanulmányokat nem tanulták ; másik főtulajdonunk az érdemet agyonhallgatni, a létezőt ócsárolni, s ha meg is vagyunk győződve valamely do log helyességéről, azt a közönség előtt szóba világért sem hoznánk, annál kevésbbé méltányoljuk ; de nagy hajlamunk van lármát ütni oly hibákért, melyek csak képzelő désükben élnek, kivált ha ezzel saját emberünket ránthatjuk le; mit különösen igazol a szabályozási ügyben ugy a napi sajtóban, mint magán-társaságokban és nyilvános közhelyeken történt felszólamlások modora, melyekért azok, kik egész életöket a vizek rendezésére, s ezáltal hazánk anyagi érdekei felvirágozásának előmozdítására szente*) A májusi árviz jelen értekezésem befejezte után következvén be, arról unnék végén sznlandok. SzegUö. lik — épen nem érezhetik magukat lekötelezve. Nem tartottam a felszólamlást ez idő szerint szükségesnek főképen azért, mert az országos nagy lapokban, szakközlönyökben a nálunk követett szabályozási rendszer most legközelebb nemcsak kimerítően megvitattatott, hanem szakférfiak által is megtámadtatván, a vizek megosztása és a vizforgók elméletével összehasonlítva alaposan tárgyaltatott; azt liivém tehát, hogy a kik ezen közhasznú, de nagy munkát, nagy áldozatot igénylő kulturális müvelet iránt vaódi érdekkel viseltetnek, maguknak azon tárgyalásokból sokkal helyesebb tájékozást szerezhettek, mint szerezhetnek az én halvány felszólamlásomból. Nem szólamlottam fel tehát, mert nem reméltem legkisebbb sikert, mert magyar s nem idegen vagyok, sőt azt gondoltam ártani fogok; mi magyarok rosz néven veszszük, ha kedvenez eszo:ánket lerontják, pedig hogy a Körösszabályozás rosz, ez régi kedveii.cz eszméje vagy jó paripája sokaknak népszerűség hajhászára. szegheö Attila (Folyt, köv.) Az endrődi gyógyszertár ügye. A folyó hó 16-án tartatott megyei gyűésen ez az ügy valósággal figyelemre méltó, s egész vámegyénket közelről érdeklő volt, miután az ezen ügy körül tanúsított magaviselete Kovács István megyei főorvos urnák, valóságos botrányt képezett. Endrőd községe ugyanis, bírván a törvénykivánt^ ingképességgel, egy önálló gyógyszertár felállithatásáért folyamodott. Igen természetes hogy első sorban a megyei főorvos véleményes jelentése szükségeltetett, mit ő azután becsülettel el is végzett, erős és megyőző érvekkel támogatván, hogy mennyire szükséges dolog csakugyan Endrődön e,gy önálló gyógyszertár állítása. Es ugyanily értelemben szólt Jancsovics alispán ur, illetőleg a megye felterjesztése is. Történt azonban, hogy közbelépett a gyomai gyógyszertár tulajdonosnője is, a ki meg ellenkérvényt nyuj tott be, mely esetleg a íőorvos úrra oly erőteljes behatást gyakorolt, (?) hogy első felterjesztésével szemben egészen ellentétes, és azt lerontó második felterjesztéssel is megkeresse a minisztériumot. Es a minisztérium zavarba jött, nem birván felfogni és megérteni a csodálatos változás indokait. Oly felhívással küldettek tehát vissza az ügyiratok, hogy nyilatkozzék és fejtse meg a megye maga : mi lehet az oka annak, hogy a főorvosi utolsó beterjesztés, az elsővel homlokegyenest ellenkezik? Es mielőtt a megyei közgyűlés hozzászólott volna, az egészség ügyi bizottságnak adatott ki, mely bizottság — leven neki maga a főorvos ur irányadó egyénisége — igen természetesen Kovács ur második álláspontját tette magáévá s azon nditványnyal lépett fel, hogy leghelyesebbnek látná, ha oly közvetítő megoldást nyerhetne az ügy, hogy Endrőd is kielégíttetnék ós a gyomai gyógyszertár tulajdonosnője is megkapná a magáét. Állna pedig ez azután abból, hogy : a gyomai gyógyszertár tulajdonosnője utasitassék, egy oly fiókgyógyszertárt felállítani Endrődön, a melybe általa egy okleveles egyéniség alkalmaztastassék. S habár ez indítvány ellen, mely az alispáni beterjesztésnek valóságos arczulcsapása, erős felszólalások történtek is : egy szótöbbséggel sikerült mégis a főorvos urnák oda igazgatni a dolgot, hogy a megye méltóságát arczulcsapó s Endrődre oly sérelmes véleményes beterjesztés elfogadtatott - igen természetesen már a gyűlés harmadik napján, midőn a vidék már alig volt néhány személylyel képviselve. Kívántuk ez ügyet annyival is inkább registrálni, mert ebből világosan meglátható, mennyire viseli szivén a megyei főorvos ur a Közönségnek azon érdekeit, melyeknek pedig hivatalánál fogva részrehajlatlan őre lenni ő tartoznék éppen legelső sorban. Valóban jellemző és nagyon sajnosait az ilyen viszonyok, midőn — mig a művelt külföldön, a két vagy háromezer lakossal biró városkák is gyógyszertárak felállítására köteleztetnek, addig Magyarországon a békésmegyei főorvos, nemcsak egy éppen magára a megyére nézve megszégyenítő végzést mesterkedhet keresztül, le egy kilenczezer lelket számláló vagyonos, s igy nemcsak a törvény követelte létszám, de ez alapon is önállóságra hivatott község logos igényeit is lábbal tiporja, holott pedig Endrőd törvényes és korszerű kivánata nemcsak támogatás, de dicséretre is érdemes. Es mért tesz igy a tisztelt főorvos ? Nyilt titok, hogy atyafiságos egyetértés és érdek dolgozik, miután testvéröccse Kovács Kálmán az a bizonyos okleveles egyéniség, aki ki van szemelve az endrődi fiókgyógyszertárba, azért, mert a jelen konkurrensek között homályba kezdett borulni a kilátás, hogy önálló gyógyszertár állítása esetében — habár Kálmán ur is a sorompóba lépett — endrődi gyógyszerészül megválasztassék, mig ez uton, egy kis pénzes feleség lehetővé fogja majd tenni kétségkívül, hogy az endrődi fiókgyógyszertár igen rövid idő alatt mint önálló gyógyszertár is életképesnek bizonyuljon be, s részint okszerű érdemei, részint a méltányosság alapján az ideiglenes fiók-egyéniség is állandósittassék. Ez íme a rejtegetett terv, do a melynek zsákjából a szeg hegye kiütötte magát, bármiképen iparkodott a főorvos ur kaputrokkja szélével betakarni azt. Csak arra vagyunk már most kíváncsiak: élni fog-e Endrőd azon törvényadia fellebbezési jogával, hogy önállóságát ily következetlenségek és atyafiságos érdekek által gunytárgyává tenni és eltiportatni ne engedje, s észre fogja-e venni — amit különben előre is erősen hiszünk — a nagyméltóságú minisztérium, hogy Kovács István békésmegyei főorvos ur, nemcsak a megye, de a magas minisztérium szemei közé is port igyekszik hinteni? *