Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1877-05-13 / 38. szám

IV. évfolyam. 1877. 34. szám. B.-Csaba, lpr.il 29-én.. GYEI KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. XlofíJolöiiiK hetenRént liétszer : vasárnap és ostitörtöls-öii. Előfizetési dij a „Szépirodalmi Lapok"-kal együtt : egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt. A „Szépirodalmi Lapok"-ra külön is előfizethetni, egész évre 2 frt, félévre 1 írtjával. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken minden postahivatalnál 5 kros postautal ványnyai. Békésvármagye gátrendszere. Ezen fontos, napi renden levő kérdésre nézve, melynek helyes megoldásától nagyrészt megyénk jövő boldogsága függ, az alábbi levelet vettük, mely Szeghő Attila kir. főmérnök úrhoz intéztetett és melyre nézve a főmérnök ur kimerítő szakértői válaszát szintén alkalmunk lesz közölni. Egyáltalán nem lesz az ügy hátrányára, ha sajtó utján is hozzá szólunk a reánk nézve életkérdést képező ügyhez. — Az érintett levél következőképen szól: „Tekintetes főmérnök ur ! Képzelheti minő aggodalmak között és érdeklődéssel kisértem a legközelebbi árvíznek befejezetlen gátrendszereink mellett lefolyását. Kevesen vannak, kik a hármas Körös és Berettyó-szabályozási ügynek minden részletét és nehézségeit alaposan ismerik és éppen ez okból felületesen és előítéletekkel teljesen szokták is megbírálni, és ebből kifolyólag ezen nevezetes kulturális vállalatnak szerencsés megoldását nehezítik meg, nemcsak, sőt többizbeni közbeszólásokkal meg is akadályozzák. Én ez ügyben nem követelek magamnak szakismeretet; de arról már fiatal koromban valék meggyőződve, hogy Békésmegyének azon része, mely évenként tavaszszal és igen gyakran májusban is, az erdélyi havasokról leörnlő árvizek által ideiglenesen elborittatik, s igy a földek értéktelenekké válnak, ezenkalamitástól megmenthető, s ekként a megmentett igen nagy terjedelmű földek becsesekké, használhatókká válhatnak. Ezen még ifjúkori meggyőződésemben megerősített boldogult édes atyámnak és másoknak működése, kik egyes ártereket szigetalaku gátrendszerek által az árvíztől megmentettek s ezáltal vagyonukat nevezetes mérvben értékesítették. Ily meggyőző tények után, azon közös vad állapotot közönynyel nem nézhetvén, sokat értekeztem megyénk értelmes mérnökeivel, és az ifjúságnak akadályt és nehézséget nem ismerő hevével s bizalmával felkaroltam a nagy eszmét, mely nemcsak saját birtokomnak, de hasonló érdekű más nagykiterjedésű birtokoknak használhatóvá és értékessé tételével kecsegtetett. Beszédes mérnök, az akkori kornak tekintélye volt az első, ki a hármas Körösnek szabályozását mintegy öszszefüggő egészet kontemplálva — megkezdte, Csongrád felé jelölte ki az irányt s ezen műveletet megyénk utján némileg végrehajtatta. A megyék azonban azt tökéletlenül s hézagosan eszközölték. Gróf Széchenyi azonban kijelölte az utat, melyen a szabályozás sikerre vezethető, t. i. a szabályozási ügyet magán-társulatok feladatául tűzte ki. Es igy az í848-as évben készült az első hármas Körös ós Berettyó-szabályozási terv, akkor alakultak a Körösök mentében a szabályozó-társulatok, melyeket az akkori abszolút kormány az érdekek közössége és az ügynek összetartozása szempontjából egy központi szervezetnek alakítására felszólította ugyan, de az akkori politikai helyzetnél fogva az nem sikerült. Ekként a magán-társulatok elszigetelve, a közös czél mellőzésével, saját bajaiktól szabadulni igyekezvén, összefüggés nélkül az egymásutánt tévesztve működtek, és gátrendszerüket felépítették. Ennek azonban az a következése lett, hogy némelyek u. m. a kákafoki , ivánfenéki, hosszufoki-társulatok, egészen a velük közlött terv szerint építették fel gátrendszerüket, és ezek örvendetes sikert is mutathattak fel. De az aradi és biharmegyei mederszabályozási és békésmegyei gátrendszerek működése miatt és az esős éveknek bekövetkeztével felmerült eljárásbóli hibák következményei után okulva, meggyőződtek a társulatok, hogy érdekeik közösségénél fogva egy központi igazgató - választmány alakítása elkerülhetlenül szükséges. Az ilyként alakult központi igazgatóválasztmány közreműködésének csakhamar azon örvendetes eredménye lett, hogy a hármas Körös átmetszéseinek lefeneklésére, szélesítésére, s igy a lényeges bajnak t. i. az árvíznek sebesebb lefolyhatására az országgyűléstől 600,000 frtot kieszközlött. Ennek következtében a terv szerinti működés, kölcsönös támogatás mellett a kitűzött nagy czélnak végrehajtását mozdította elő. (Vége köv.) Br. Wencklieiin László. A gyomai iparosok kérvénye (a. kűzigaig&tási hizoltsáfih^ ) Tekintetes közigazgatási bizottság! Alólirott gyomai testületek képviselői tisztelettel hivatkozunk a hazai ipar általános rosz körülményeire és azon küzdelmekre, melyekkel az iparosoknak viszonyaink között szembe kell szállani, ha az állam, társadalom és család iránti kötelezettségeiknek — habár szerényen, de becsülettel megfelelni óhajtanak. Es midőn az általnos pangás közepette föladataink teljesítését tőlünk szerte követelik, engedje meg a tek. közigazgatási bizottság, hogy érdekeink megvédése érdemében mi is sorompóba léphessünk és a tek. közigazgatási bizottságot, mint harmadfokú iparhatóságot, néhány élénken érzett bajaink orvoslásársa fölkérjük. Es pedig: A „Békésmegyei Közlöny" taraja. Két hét története. VIII. Török dolgok. A pápa is feltette a fezt. Ambrus János nazarénus próféta. Áradás, kedvetlen május s egyéb unalmasság Az elmúlt két hét bővelkedett az eseményekben. Nem ugyan nálunk — isten bocsá' a félreértésért — de Budapesten, Kisenaflben, Widdinben s egyebütt az al-Dunán. Ott magyar és ozmán csókok áradatába fullasztók századóves emlékeink félig meddig úgyis kihevert keservét s világ csodájára, champagner-battériák durrogása közepette jutottak eszünkbe a porrá égett Szigetvár süvöltő kartácsai és sirva omoltunk egymás karjai közé, midőn a vasúti kalauz a megválást jelző csönget.yüt harmadszor is megszólaltatta. Különös gondolat, hogy sirva-sirva fakadunk, midőn Kara Musztafa utódai itt hagynak bennünket a keresztény Európa dédelgető karjai között. Amott az orosz szabadító seregek vernek hidat, vájnak árkot s dekorálják az egyhangú síkságot szép karcsú akasztófákkal, melyre először is muszka került, a ki elég orosz volt ahoz, hogy ne soká tartsa titokban azon hajlamok kötelékét, mely a nemes cseh fajjal fűzi a kozákot atyafiúi viszonyba. A fekete tenger vörös tengerré lesz nem sokára. Vájjon kinek okoz tengeri betegséget ? ki iszsza meg a levét ? — Az bizonyos, hogy hátra van még a fekete leves. A hazában széltibe' hoszszába' csak egy érzelem dagasztja kebleinket s ez : az ozmán testvérek iránti ragaszkodás, egy remény: Abdul Kérim fegyvereinek ujabb diadala. Az a sok meghallgatott s megnem értett török-magyar toaszt ós dikczió a mit a mult héten követtünk el szép Hungária első hotelében a Hungáriában, az mind csak halvány viszhangja volt ez érzelmeknek. Sziveink puskapor-gyárak s a „csok jasát" olyan riadallal kiáltjuk mindenfelé, mintha csak Krupp-ágyuk bombái reszkettetnék meg a levegőt. Bárcsak szétrobbanthatnánk velük a muszka tábort. Csaba sem maradt közönyös a budapesti ünnepélyek emelése iránt. Küldöttséget nem menesztettünk ugyan — de néhány hirlap elég udvarias volt kivágni bennünket — s egy ügyvédi minőségű polg irtársunk személyesen képvisel te magát a vidéki bankettezők között. Nagyon fájlaljuk, hogy legalább egy törököt nem csípett meg hálójával, a ki nekünk is ,eldongta' volna nemzete üzenetét s mi elküldtük volna vele Stambulba a béke örökzöldgályát. Siettek haza; kell az ember otthon. Podgori czától Bagdadig mindenki érzi azt, hogy soha sem volt nagyobb szükség rá mint épen ma ; résen legyen most az elővigyázat a harcz szellemével. IX-ik Pius pápa is előhúzza gúzsba kötött villámait s megereszt néhányat. A legcsökönyösebb kálomista is kezd kibékülni az „egyházi átkokkal" s most sajnálja igazában, hogy nincs foganatjuk. Beh kár! Na de, ha ez nem, majd megárt a csepiihaju népboldogitónak az a sok szép turkistáui dinynyehaj, ha ugyan megengedi Alláh, hogy Dobrudzsába tegye lábát s eldúdolja ezt az uborka-szezónra hangszerelt nótát, hogy asszongya : Tökindáról tökindára, Fáj a szivem Zulejkára. A mire a refraint adja Isten, hogy rácséiditse, a szép Zulejka lovagja, a mi jó Kérim bátyánk. A pápai áldások is villámokról eszembe jut Loyola, páter Hyacint, Hatala, Torquemada meg Ambrus János a fürjesi mester. Ennek a szivarnak, a mely a fiumei dohánygyárból került elő, s melyet én vagyok szerencsés szini: egyátalán nincs tömjén-illata, nem csuda hát, hogy alig tudok beléfogni Ambrus János fürjesi mester viselt dolgainak megírásába. Nevezett János mester senki más, miut a csabai tanyákon levő úgynevezett fürjesi (furusi) tanító. Bibliás ember a ki valaha katona is lehetett, mert „gimnasztikumot" is tanit s a „tág-reportok" írása közben derekasan belejött a bötü-vetésbe. Nyáron elmegy napszámba s nem sokat válogat, vájjon kukoriczát vagy krumplit kell-e kapálnia, csak kijárjon a napszám? Télen aztán szegre akasztja tarisznyáját s bészegődik mesternek. Két éve növeli a fürjesi sarjádékokat, oktatva mindenre a mihez csak ért. Fizetésű 30 frt pengős 2 köböl búza, a melyért