Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1877-05-10 / 37. szám

IV. évfolyam. 1877. 37. szám. B.-Csaba, márczius 18-án. 8EKE8MEGYES KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. \lop;j©leiiiU. heten Ként kets/or : vasárnap ©s esíltöi'töl^ön. Előfizetési díj a „Szépirodalmi Lapok"-kal együtt: egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt. A „Szépirodalmi Lapok"-ra külön is előfizethetni, egész évre 2 frt, félévre 1 írtjával. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken minden postahivatalnál 5 kros postautalványny al. A kultura gyilkosai. Világgá bocsájtották óriási hazugságukat és vakmerő ürügy alatt indult útnak a minden oroszok czárja. Maga után vezeti hordáit, a barbarizmus e neveletlen tömegét és viszi őket a szabadalmazott öldöklés mezejére, a melyen csak gyalázatot és megvetést aratnak utált fegyvereikkel. A világ ma a háborút a békében keresi. Békés fegyvereivel viv egymás ellen harczot, a kultura, az ipar, a tudomány téréin és a nemzetgazdaság fejlesztésével emelkedik vagy hanyatlik egyik nép a másk mellett. A békét nem zavarja a hatalom és birtoklás vágya; szerény hajlékában, békés határai között él, dolgozik, virágzik és sok czikkével uralja a világot a Svajcz. A nemzeti gazdálkodás áldozatait nem fecsérli a müveit állam az embertelen gyilkolás költségeire. A nemzeti politika nem követeli az idegen népek millióínak elnyomatásán, leigázásán és járombahajtásán való emelkedést. És a békés fegyverek e modern béketusájában magára vonja a közmegvetést egy félbarbár nemzet, mely kulturája tekintetében dolgozhatna emelkedésén, melynek területe már ma is több az elégnél — és a hóditás vágyától vakon elragadtatva bagariát von orczájára és azután meri csak kikiáltani: hogy az elnyomott keleti keresztények érdekeinek megvédésére harczra kel egy csak imént kifárasztott hatalommal, egy néppel, mely alig indult meg a kor&zakalkotó reformok létesítésére czélzott irányában, mely a czivilizáczió napjának jótévő sugarait csak most kezdi érezni, mely belépett a művelt állomok sorába és kelet felé való kulturmiszsziójához csak most fogott hozzá. Tehát a kancsuka; hazája az idegen országban levő elnyomott (!?) keresztények érdekeit hazudja szivén fekvőnek! Hanem azért ólombányáiban százezer keresztény megtörve, szabadságától és jobb jövőjének reményétől, boldogságtól megfosztva tengeti nyomorult életét. A kancsuka hazája tehát a „hű alattvalók áldozatát ós vérét," mely — mint vakmerően állítja — „mindig drága volt előtte," követeli, hogy a keresztyének sorsán javítson, és népének milliója barbár tudatlanságban, műveletlenségben az erőszakos rém-uralom igája alatt nyög, nem vévén észre a zsarnok hatalom bitang abszurdumait, nem törődve a czivilizáczió kellékeivel, csupán a mértéktelen ital élvezésébe fojtva elkeseredését és műveletlenségének sajnos következményeit. — A kancsuka hazája tehát csak a Balkán félsziget keresztyéneibe szerelmes. hanem azért zsarnok ural kod ó-vezetői vérfördőt csináltak a leigázott lengyel nemzet terein, lemészárolták e nép ép férfiat és megfosztották e nemzetet legszentebb kincsétől: szabadságától. Tehát a kancsuka hazája misziónárus szerepet vállalt — és hadat visel a portával. A kancsuka hazája, mely barbarizmusában — még alig három évtized előtt a mi hazánkat is földig sújtotta, kannibáljaival most keresztyén testvéreinek védelmére kél és a hadüzenetben még imádkozni mer, nem átalván — a gonosz tervek és ravasz czélzatok özönére az isten áldását kérni. Istenkisértés! Ma már vérben fürdik a leáldozó nap. A termő földek rónáin vad harczi mének dobogása járja, ágyu-golyók zaja tölti be az égnek alját, özvegyek, árvák égbekiáltó jajja kíséri az aczélpengék irtóztató gyilkolását. Ember ember ellen elkeseredett halálos tusát viv, mert néhány zsarnok kénye igy akarja. Vad, féktelen harczi moraj futja be Törökország határait és ezer meg ezer munkás, épkezü ember azon szándékkal vesztegeti a nép izzadságán beszerzett nemzeti közvagyont, hogy vagy meghal az óriási hazugságért, vagy megöli a keze alá eső embereket. . . Fölháborodással és megvetéssel nézzük a kancsuka hazájának e^en legújabb keletű barbarizmusát. Ha tudni akarja, hogy mikép vélekedünk felőle, ha számitott reánk — nélkülünk — őrjöngő gyilkolása közben : vessen egy tekintetet a török nemzet ifjúságára, mely körünkben időzött, nézze az elragadtatást, melylyel a nemzet rajtok csügg, nézze a testvéri szeretet és rokonszenv hihetetlen nyilatkozatait, melylye

l a_ küldöttség a nemzet szivében ós azontúl mindén magyar városban találkozott, tekintse kölcsönös barátságunknak uton-utfólón nyilvánuló ezer jeleit: és tudja meg, hogy ha harezba kell szállanunk, nem vele, hanem ellene megyünk. Kozák-hordáinak nyomai, emlékei még megvannak hazánk vidékein. Majd emlékeztetni fogjuk rája, hogy a magyar nem szokott felejteni. Kardot küldött ifjuságunk az ottomán hadsereg fővezérének és e kardon isten áldása lesz. E karddal viszik csatába lelkesedésünket, e kard győzelmén fogunk ujjongani, e kard csorbulását ki fogjuk köszörülni. E kard vezetőinek kiván a magyar A „Békésmegyei Közlöny" tárczája. A mézről. (Felolvastatott a méhész-pavillon megnyitásakor, máj. 4-dikén Gyulán.) A természet örök könyvét forgatni ne szűnjél, Benne az Istennek képe leirva vagyon, Vörösmarty. A teremtményeket jellemző nagyszerűségek egyik kiváló tárgyát kétségkívül a méhek képezik. Csodás álmélkodásra ragadja a gondolkodót azon ösztön, mely az igénytelen rovarkák sajátja. Rendkívül érdekes család-szervezetük, — a családtagok egymás közti viszonya, — munkájuk, maguktartása, szóval minden életmozzanatuk hangosan dicsőitik alkatójukat. A jelzett nagyszerűséghez méltó munkásságuk eredménye — a méz. A természet a virágok kelyheibe egy oly anyagot rejtett, mely az embernek nem csak kedves, de arra egyszersmind tiditőleg ható — tápszere is. Mikép lenne azonban ez élvezhető, ha egyi(i.-üleg nem gondoskodott volna arról is, hogy az összegyűjthető legyen ? E feladat a méheknek jutott osztályrészül — ezeknek köszönhetjük, hogy a természet ezen adóin ánya nem tűnik el nyomtalanul. Mielőtt azonban a méhek által gyűjtött (már Virgil által az „ég adományának" nevezett) anyagról tüzetesebben szólnánk, ismerjük meg a méheknek a gyűjtés körül követett eljárását, s azon szerveket, melyek segedelmével azt gyűjtik. Noha a méhek ebbeli munkájukat közvetve összes szerveikkel támogatják, de mivel ezeknek részletezése messzire vezetne, szoritkozzuuk csak a szipés mézgyomorra, mely szervek kizárólag e czélra szolgálnak. Az öt részletből alkotott szipnak középső részlete a többinél hoszszabb s tetszés szerint majd lenyújtható, majd felhúzható s ecsetszerü rostokban végződik. A másik négy részlet az előbbit környezi, s a körül mintegy csövet képezvén, benne a középső szabadon mozoghat. Mézhordáskor a méhek szipjuknak szabadon mozogható, pamacscsal ellátott részletével a virágok édes nedveit mintegy felnyalják, s annak visszahuzása által a nedv a szájüregben levő csatornán át a mézgyomorba jut. A mézgyomor az igy felnyalt édes nedveknek behordására szolgál (inert saját testük táplálása czéljából más gyomorral birnak) a méz-gyomor tartalmát azután a méhek a szájon keresztül a sejtekbe ürítik. Hogy azonban az igy meggyújtott édes nedvek anyagja-e a méznek, s hogy a méhek testében, mézgyomruk és nyálmirigyeik nedvének behatása következtében változik, vagy pedig azt lényegében a virágok kelyheiben már készen találják-e a méhek ? — ellenkező nézetekkel találkozunk. A gyakorlati tekintélyek ugyanis az előbbinek hódolnak, s feltevésüket azzal érvelik, hogy a sejtekben levő méz tetemesen sűrűbb, mint a virágok nedvei, — ellenben utóbbi állítást támogatják a tudomány irányadóinak e tekintetben eszközölt számtalan vegyi elemzései, melyek szerint a virágkely_ hekben levő nektár, az azokból újonnan behordott mézzel alkatrészeinek minőségére nézve tökéletesen azonos — a mézet jellemző sűrűség pedig onnan Lapunk mai számához féliv melléklet van csatolva.