Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1877-05-03 / 35. szám

IV. évfolyam. 1877. 35. szám. il-Csaba, május 3-án. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenilt hetenként kétszer : vasárnap és csütörtökön. Előfizetési dij a „Szépirodalmi Lapok"-kal együtt : egj évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Xyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. A „Szépirodalmi Lapok"-ra külön is előfizethetni egész évre 2 frt, félévre 1 írtjával. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken minden postahivatalnál 5 kros postautalvány nyal. A magyar sajtó. (Budapest, apr. 30.; —a— Ha igaz a régi közmondás : voi populi vox Dei, ugy e közmondásnak a magyar sajtóra való alkalmazása — a- menynyiben az a nemzet érzületének és meggyőződésének hű tükre, — azon örvendetes tudatra vezet, hogy a nemzet helyesen fogta fel a viszonyok kedvezőtlen alakulása által veszélyeztetett érdekeit. Es e helyes felfogásban osztozik az egész nemzet, midőn megragad minden alkalmat, hogy a követendő politika egyedül helyes irányába térítse, öszpontositsa az intéző körök nagyfontosságú működését. Mert a nép, mely országokat alkot, késziti a politikát. Politikusok, diplomaták, miniszterek és államférfiak csak arra hivatvák, hogy a nép az ország által jónak és helyesnek ismert és vallott belügyi és nemzetközi intézkedéseket az állam jól felfogott érdekeinek megfelelöleg végrehajtsák ' A magyar nemzet, mely létjogát az európai kontingensen a világtörténelem évszázados lapjainak tanúsága szerint, már számtalanszor bebizonyította, szava és akarata fontosságának teljes tudatában mint egy ember hangsúlyozza azon politikát, melyet az orosz hódítási törekvések által létérdekeiben veszélyeztetett Ausztria-Magyarországnak — hacsak öngyilkos nem akar lenni, — követnie kell. Ezt hangoztatja a nemzet, annak szája, az összes magyar sajtó, melynek kebelében nincs, de csak egy lap is, mely társainak helyes felfogásában a keleti kérdést, vagy az orosz-török háborút illetőleg ne osztoznék. Ez pedig jelentékeny tényező! Oly tényező, melylyel az intéző köröknek minden körülmények közt és minden esetben s z ámolniok kell. Ki kell ezúttal terjeszkednünk a hazai német sajtóra is, mely alapjában és majdnem kivétel nélkiil ugyanazon szint vallja, mint mi és a melynek a németajkú honpolgárok felvilágositása, tájékoztatása körül, továbbá a közérzület hű visszaadásában elvitathatlan érdemei vannak. Hazafias és helyes irányú sajtónknak köszönhetjük, hogy a külföld, mely megszokta a monarchia politikáját néhány nagyképű osztrák befolyásolt lap handabandája után megitélni, tudomást — mondhatjuk örvendetes tudomást vesz a specziális magyar politikáról, melyet a mi viszonyaink közt siet is helyesnek elismerni. Már pedig mint fentebb emiitők — a népek készítik a politikát. Valamint tehát nincs kabinet, mely népét oly háborúba vihetné, melyet az perhorreskál; ugy rendes viszonyok közt parliamentáris állámban a nép meggyőződése, szilárd akarata kell, hogy irányadó legyen az ország sorsára és jövőjére kiszámithatlan befolyással bíró intézkedéseknél. Mindaddig tehát, mig hazafias sajtónk hivatásának megfelelni törekszik; mig oly érdekkel, buzgalommal igyekszik a nemzet akaratát kifejezni, és azt érvényre emelni, addig nyugodtak lehetünk s azon meggyőződésben hajthatjuk pihenésre fejünket, hogy érdekeink megóva, jövőnk, békés fejlődésünk biztosítva lesz. A felolvasás. — Horváth Jánostól. — (Folytatás.) Közérdekű, meg közhasznú, az két igen külöböző dolog. Például a cholera vagy árvíz mindnyájunkat erősen érdekel, sőt egyeseknek használhatnak is ; de h>gy egyszersmind közhasznúak k •olnának, azt bajos volna állítani. Sok embernek együtt mindig több tapasztalása van, mint egynek. Megeshetik, hogy egy embernek még nincs tapasztalása például arról, hogy mit ér a vallás és igy ezen egy, e részben tapasztalatlan ember könnyen csatlakozhatik azon uj iskolához, a mely szerint a vallás csupa csalás; és igy a vallás ellen támadt gondolatait nyilvánságosan ki is mondja, kimondja azon becsületes meggyőződésben, hogy gondolatai helyesek, épületesek, hogy közlésökkel az igazságnak szolgálatot tesz. Mi történik ekkor? A sok embernek eszébe juttatja a sok tapasztalás, hogy a vallás vigasztalója, reménye, támogatója millió meg millió hivő léleknek ; hogy főleg a műveletlen embernek annál nagyobb szüksége van a vallásában megszabott cselekvési korlátokra, minél nagyobb a polgári szabadság, vagy minél hiányosabbak a büntető törvények, vagy minél lazább az igazságszolgáltatás. Mihelyt a hallgatók nagyobb részében ezen tapasztalás megszólamlik, ama tapasztalatlanságon alapult gondolatok maradhatnak ugyan közérdekűek, de közhasznúságukat már maga az a körülmény is lehetetlenné teszi, hogy ugy vagyunk velők, minta tükör-darabbal, melylyel vásott fiuk bevettetik ablakunkon a napsugarakat : sért a csillogás, elfordulunk tőle E szerint a közönség a gondolatok Közhasznúságának is birája. Jelenleg Amsterdam a gyémánt-köszörülés hazája. Ezen iparág nagyszerűségének jelzésére megemlítem, hogy van ott egy gyár a többek között, a melyben 95 lóerejü gép, 488 köszörű és 925 munkás dolgozik s hogy egyetlenegy nagyobb gyémántnak a kiköszörülése, mint például az ujabb időben híressé vált,Kohinoré,belekerül egy4 lóerejü gépnek 4—500 órájába s a birtokosnak 3—4000 aranyába. S mit tesz gyémántot köszörülni? Egyfelől elveszíteni nevezetes részét s ezen veszteségre még busásan rá is fizetni; más felől ellátni bizonyos számú és aiaku lapokkal s igy képesíteni arra, hogy a ráeső sugarakat minél különbözőbb irányban és színben verje vissza, azaz, minél szebben ragyogjon. Ezen példa azt akarja mondani, tisztelt olvasók, hogy előttüuk az alak, a forma, igen fontos dolog, elannyira fontos, hogy szükség esetén szívesebben engedünk a lényegből, mint az alakból, a színből. A kifejezett gondolatnak is megvan lényege mellett, a maga alakja is, szine is: alakját adja a nyelvbeli szabatosság, színét a hangulat. A kifejezett gondolat felöltözött ember : először is külseje vonz vagy taszít. Igen ám, de öltözetének megítélésében ismét erősen különbözünk egymástól, különbözünk egyéniségünk, nemünk, sőt korunk szerint is. Következőleg a mi egyéni ízlésünk könynyen elüthet másokétól ós pedig annál könynyebben, minél kevésbé kopott el eredetiségünk. Növeli az izlés különféleségét az a csodálatos, de egyszersmind igen helyes dolog, hogy a gondolatok ruhájával is csak ugy vagyunk, mint testünk ruhájával: válogatósabbak vagyunk nyilvános helyen, mint odahaza, mintha lelkileg is igaz volna, hogy világosabb van az utczán, mint a szobában. Ebből következik, hogy ugyanazon pongyola modortól, mely otthon netalán még mulattat is bennünket, nyilvános helyen elfordulunk. Melyik alak már az a melytől nyilvános helyen sem fordulunk el, a mely a közízlésbe nem ütközik ? arra maga az illető közönség tanít meg bennünket; mondhatni tehát, hogy a közönség a közízlésnek is birája. Ha már a közönség a gondolatoknak mind közérdekűségére, mind közhasznúságára, mind ruhájuknak ízléses voltára nézve bíró : akkor a felolvasásra szánt munka kézitése előtt óp ugy mértéket kell vennünk a közönség ítéletéről, mint a hogy a szabó mértéket vesz munkaadójáról; különben kárt teszünk vagy legalább nem használunk. De hátha épen az nem igaz, hogy mértéket kell vennünk a közönség ítéletéről ; hátha épen az helyes a haladás szempontjából, hogy a felolvasó gondolatai teljes szabadsággal röpködhessenek ? Ne feledjük, hogy a felolvasások meginaitásával nem azt tűzzük ki czélul, hogy valamely tudományt előbbre vigyünk, hanem azt, hogy a közönség mulatva tanuljon, azaz, ismereteit kellemetes módon gyarapítsa. Már pedig a mulatság fogalma kizár minden kellemetlen hatást, mely a felolvasó részéről jöhet; a tanulás fogalma meg kizárja mindazon eszméket, gondolatokat, a melyek ma még nem kétségtelen értékűek. Más a tudomány, más az ismeret. A tudomány nap, mely tekintet nélkül a. mi szükségeinkre, csupán saját természete szerint szórja sugarait, nem törődve azzal, elperzseli-e vetéseinket avagy megnöveli; az ismeret gyertya, mely egyéni szükségeinkre, a közelünkbe eső tárgyak megvilágosítására szolgál. Ennél fogva a tudományt sem nemzeti hagyományok, sem kegyeletes érzelmek, sem egyéni vágyak nem korlátozzák , ő függetlenül megy a maga utján igazságaival, feltevéseivel, kétségeivel ; — ellenben aí ismeretterjesztésnek számolnia kell mindazon akadálylyal, a