Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1877-04-12 / 29. szám

„BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" ÍQII. 22. szÁM. nexionális, oroszbarát terveinek elfogadására birja. Tudjuk azt is, hogy Andrássynak a politikája s személye magunktatására törekvők áskálódásait, fáradozásait ellensúlyoznia sikerült; azért nem esünk kétségbe a követendő specziális orsztrák-magyar politika iránya fölött. Igaz, sok történt az utóbbi időben, a mi bizalmunkat az intéző körök bölcsesége iránt megingathatta: történt olyan is, a mi ellen a magyar hazafias meggyőződés hangosan tiltakozott, mégsem hiszszük, hogy a tényezők ne számitanának, hogy Ausztria-Magyarország eddigi mondhatjuk tapintatos politikája egy, reánk nézve végzetessé válható akczióba bocsátkozzék „de nobis, sine nobis." Andrássynak tagadhatlanul vannak érdemei. Hogy Magyarország a jelen körülmények között az ő működésében fontos állásának megtartásában látja érdekeinek legbiztosabb garancziáját, tudja mindaz, a ki a mai körülményekkel ismerős. Azért elvárjuk Andrássy hazafiságától, hogy az ellene küzdőkkel szemben fölveszi a kesztyűt, és vitális érdekeinket megóvandó, megküzd velük bátran, győzelmesen. Mert ha sikerül őket most, ezen — szerintünk s reájuk nézve — kedvező alkalommal ártalmatlanokká tenni, egyelőre alig lesz tőlük mit tartanunk. *) A kender termeszie'se. Bakay Nándortól. I. A kender, bár Ázsiából honositott növény, régmúlt időtől fogva az egész világon el van terjedve, s ugy a hideg, valamint a meleg égöv alatt tenyészik, és megfelelő gondos müvelés által szópp.n rliszlik E szerint téves azon állítás, hogy a jó kender csakis bizonyos égaljak alatt termelhető. A bécsi világtárlaton láttunk a hideg Ujselandból az olasz kenderrel vetélkedő, hosszú fehérszálu, erős, szép kendereket, még pedig arányos nagy mennyiségben felmutatva; Szibéria déli részeiből szintén tűrhető *) T. munkatársunktól ezen elmélkedés kiszedetése után a következő sorokat vettiik : „Most érkező hirek értelmében a német intéző köröknek sikerült a Bismarek-féle válságot olyatén kedvező megoldásra juttatni, hogy az államkanezellár állásában továbbra is megmarad; legfeljebb bizonyos időre szabadságot vesz." Szerk. minőségű kenderek voltak kiállítva, a melyek a délspanyolországiaknál csak szinre voltak silányabbak. A kender természetére nézve a szárazságot jobban kedveli, mint a tartós nedvességet; azonban mielőtt az 1 méter magasságot elérné, az aránylagos nedvességet szívesen eltűri. Szereli a keletről nyugotra futó barázdákat, hogy a déli nap a sorokat oldalba érje, s az éji harmat a reggeli szellővel gyökerére hasson. Egyébaránt ezt majd minden sűrű növény megköveteli. Habár a magtermelésről alább fogunk szólani, már itt is meg kell jegyeznünk : hogy a magtermelés, mint minden növénynél, ugy a kendernél is behatással van annak természetére; s mindamellett, hogy ez egy oly rostos növény, a melynél nem anynyira a magnyerésre, mint a rostok tökéletes képződhetesére kell tekintettel lennünk, épen a rostok mivoltára s természetére iá hatással van a mag faji minősége, úgyannyira hogy három fajta magot minden országban megkülönböztethetünk; ezek az u. n. termő-, magvas- és parlagi fajok. Az első aránylagos ritka vetés mellett is kevesebb magvas vagy durva szálakat hoz, a második ellenben túlságosan felmagvazik, a harmadik törpe csenevész termést hoz. Ezért a inagszerzés, a fajnemesség megtartására való tekintetből, mindig fontossággal bir. Yegybontások tudományos bizonylata szerint, de a legegyszerűbb gyakorlati tapasztalatok nyomán is, bizonyos tény az, hogy a kender aránylag a többi hason-növények között a legtöbb trágya-erőt meríti magához, és ezt könnyű kövér-földekben legsikeresebben szivja magába úgyannyira, hogy a föld zsírjával egyidejűleg annak mész- és egyéb ásványrészeit is kihúzhassa. A puszta trágyatalajon kiég, a silány talajon törpe, durva marad. Ezért röviden szólva : az aránylagosan jol trágyázott, könnyű kövér-földet szereti. II. A földkészités. A földkészités és a vetésforgás tekintetébül több igen fontos megjegyezni valónk van. Ha valamely növény, ugy a kender kiválólag megkívánja az egyenletes földmunkát ; mivel a föld egyenlő megmunkálása nagy befolyással van a termény egyenletes növésére; s itt, a hol a termel vény egész értékét az egyenletes minőség nagyban szabályozza s emeli, az egyenlő földmunkálás fáradsága bőven kiűzeti magát a gazdag eredményben, a mennyiben a rostos növényeknél — eltérőleg a magnövényektói — a szálak egyenlősége határozza meg az értéket. A földkészitést bár nagyrészben a trágyázás egészíti ki, tekintettel kell lennünk a talaj megmunkálására s megválasztására. Sokan nálunk azon hitben élnek, hogy a nehéz fekete agyagföldek volnának hivatva a kendertermelésre. Ez ellen a tévhit ellen fel kell szólalnunk. Egyátaljában meg kell támadnunk azon földmivelési rendszert, a mely szerint valamely növénynek az állíttatik kiváló talajául rendeltnek lenni, a melyben legkevesebb munkával, illetve kevés trágyával türhetőleg diszlik. A hazai kendertermés elcsenevészedésére semmi sem volt kártékonyabb hatással, mint azon körülmény, hogy nemcsak elhitettük magunkkal, hogy a kender csak bizonyos eredeti őserővel bővelkedő földekben tenyészthető, de azontúl elég botorul, némely határokban, sőt egész vidékeken úgynevezett „kenderföldek" jelöltettek meg, a melyek azután kevés gonddal folyton a kender által kínoztattak. Magától érthető, hogy ezen a vetésforgásra való tekintet nélküli gazdálkodási rendszer folytán, földjeink és kedereink tönkre silányodtak, mert a kender sok oly vegyanyagot merített ki a földből, a mely neki éltető eleme, s a mit a kezdetleges állati trágyák által soha nem pótolhatunk. Ezért maga a földben szűk olaszországi gazdaságok a kenderre nézve a következő rendszert követik : kender, kukoricza, buza, negyedik év ismét kender. Sőt ha annyi földdel birnak a gazdák, ínég egy évet valami egyéb növény által ejtenek közbe, s csak az ötödik évben térnek vissza a kenderre. Lehetséges, mert a szegényebb gazdaságban ott is megtörténik, hogy a kender és buza három évi változtassál kerül ugyanazon földbe, de ezen esetben a bőséges állati trágyán felül a vegyműtani trágyák is alkalmaztatnak; a fősz-, hamuzsir- és savakból. Azonban ezekről alább kell szólanunk. A föld megválasztására nézve, a mint mondtuk, a könnyű talaj előnynyel bir a nehéz fölött. Egy pillantás Olaszország kendertermő földjeire, bámulatot gerjeszthet bennünk, mily túlságos könnyű földeken, homokos, apró kavicsos tengerparti vidéken termeltetik a ténetekben sem hiányzanak a csaták mozgalmai közt feltünedező d' Arc Johannák, Eozgonyi Cziczellék. S ha a virág mint diszilmény a kujjundzsiki, ó-asszyr emlékeken, a görög oszlopok fején, a góth templomok tornyocskáinak oldalán és csúcsán épp ugy, mint ma a szoba és kelmefestésben, szőnyeghimzésben nagy előszeretettel használtatik, — a szocziális állapotok és családi események rajza is a nők szereplése nélkül elvesztené vonzó szépségét, költészetét. De nemcsak ez teszi őket fjntos tényezőkké — az erkölcsi világrend fentartása is nagy részben tőlük függ. A hol a nő tehetségei és jó tulajdonai kifejlesztésében nem gátoitatik, nyarga füvek, mérges növények a szép virulatra hivatott virágot elcsenevészedésre nem kényszeritik, a hol becsülik a nőt, mert megérdemli: ott orvosságá válhatik, mely nem türi környezetében a káros erkölcstelen elemeket, — mint a violagyökér, mák, chamómilla, hárs és bodzavirág, s annyi más gyógyfü, Petőfi szerint „a föld jóságának" képviselői a kóranyagokat a testben ártalmatlanná teszi. Az arabok aloét visznek haza Mekkából, hogy házuk küszöbét megvédelmezzék a gonosz szellemek befurakodásától; az a ház is melybe nő költözik, általa az erkölcsiségnek menedékhelyévé lesz, mert ö teszi értékessé s azért nemessé övéinek életét. A virág szervetlen testeket szervesekké változtat; a föld alkatrészeit, a sókat, a vizet, melyekben semmi fejlődési erő, felszijja a földből, s sejtet, levelet, virágot, gyümölcsöt készit belőlük. Ezen teljes mérvű áthasonlitásból következik aztán, hogy a legalkalmasabb növénytáplálékot is szolgáltathatja. Vajon nem ilyen-e a nő is? A kikkel szorosabb viszony állandó kölcsönhatásba hozza, azoknak gondolatait, tetteit jellemvonásait felveszi magába, de nem mint szemlélő, a kiben holt, értéktelen tőke maradnának; rokon és ellenszenvének ereje érzelmeibe olvasztja azokat, át változtatja élő erővé, lelkéből való lélekké. A család tagjai tudják, hogy velük együtt gondolkozik, érez, hogy mindannyinak ugy szólva egyesíti magában lelkét, életét, melyet azért többre is becsülnek azok, mert jobban szoktunk vigyázni arra, szebbé, nemesebbé igyekszünk tenni azt, a mi a másé is már

) nem pusztán a mienk. S nemcsak erre az üdvös erkölcsi presszióra képesiti a nőt emiitett vonása, hanem arra is, hogy inint a család tagjai törekvésének letéteményese nézeteit, meggyőződéseit könynyen övéinek lelkébe szivárogtassa s azoknak a legalkalmasabb lelki táplálékot adja. S mint a virág a halott sírdombján annak porából gyűjt erőt uj életre, a nő az, a ki szeretteit holtuk után is fentartja emlékezetében, hol uj életre kelnek a vallásos kegyelet éltető melegének hatása alatt. Valóban a ház üdvös lelke a nő, maga az erény, már csak azért is, mert ő, kinek erkölcsi missziója a legnagyobb, ösztönszerűleg érzi, hogy annak kell lennie. S a befolyás, melyet mint az erény, a szivjóság képviselő érzelmeinkre gyakorolnak, mennyire hasonlít, ismét a virágokéhoz. Halljuk erre nézve Petőfit. Szeresd a virágot Ét ne féltsd szivedet; Mort ki ezt szereti Rosz ember nem lehet. A virág s az erény Ivét atyafi gyermek Egy szivben egymással Nem ellenkezhetnek. Van abban valami isteni, fönséges, hogy a nő általában is, de különösen az erkölcsi világrendben mint fentartó szerepel. Ez lehet oka. hogy a klaszszikus kor vallásos kedélye istennők tiszteletében, a középkoré pedig a Mariakultuszban volt legmelegebb érzelmektől áthatott, legbensőbb. S ki gondolná, hogy ugyanaz a vallásos kedély, mely a nőt az apotheozis magaslatara emeli, a virágokhoz is éppen ugy vonzódik. A középkori festők nagyon szerették Máriát rózsabokorban ülve ábrázolni. Shegers Dávidot, kinek legtöbb érdeme van a virágfestészet megteremtésében, a vallásos felemelkedésre hangolt kedély vezette a művészi feldolgozásra méltó egy addig elhanyagolt tárgyához. * * * Hogy van bizonyos rokonság nők ós virágok között, az a sok név is mutatja, melyet egymástól kölcsönöznek. Rózsa, Viola, Hortensia, Hajnalka,