Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1877-01-04 / 1. szám

IV. évfolyam. 1877. 3. szám. B,-Csaba, januárlió 1-én. JVXegjelenili. hetenként Is-étszer*: vasárnap és csiitörtöltőn. Előfizetési dij a „Szépirodalmi Lapok"-kal egyiitt : egy évre 8 írt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt. A „Szépirodalmi Lapok'-ra külön is előfizethetni, egész évre 2 frt, félévre 1 írtjával. Szerkesztőség: Gyulai-ut, Reök-ház. Kiadó-hivatal: Vasut-uteza, közbirtokossági épület. E?yes száin ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. ur­nái és a nyomdában, vidéken minden postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. Előfizetési felhívás JS&ésmegyei Közlöny" czimü politikai, társadalmi, közgazdászati ós vegyes tartalmú lap 1877-ik évi folyamára. Megjelenik hetenként kétszer : vasárnapon és csütörtökön. WF Újévtől kezdve minden hó elején és közepén egy rendes „Szépirodalmi Lapok" czimü belletrisztikus melléklet adatik, mely mulattató s oktató tartalmánál fogva, me­gyénk hölgyeinek ajánltatik szíves figyelmébe. Előfizetési dijak : helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve a ,Szépirodalmi Lapok "-kai együtt : Egy évre . : . . . 8 frt Félévre . . . —.- \ ­T— Évnegyedre . . . . . 2 „ A „Szépirodalmi Lapok"-ra külön elő­fizethetni egy évre 2 frttal, félévre 1 frttal. Helyben B.-Csabán a kiadóhivatalban (vasut-utcza, közbirtokossági épület) és Bie­ner B. ur főtőzsdéjében, vidéken minden postahivatalnál vétetnek fel előfizetések, ez utóbbiak legczólszerübben 5 kros postautal­ványnyal eszközölhetők. B.-Csaba, január-hóban. A í. olvasókhoz. Az uj esztendő mindenkinek nevezetes; nekünk annál nevezetesebb, mert szerkesz­tői minőségben, Önök tisztelt körébe, a „Közlöny" ez idei első számával ma lépünk először. Őszintén bevalljuk, hogy ezt nem kis elfogultsággal tesszük, mert erőnk fogyaté­kos voltát s azzal szemben a felelősséggel járó fontos feladatot, melyre körülményektől utalva vállalkoztunk, mélyen átérezzük. Midőn programmunkat, részben enye­legve közrebocsátottuk, bár magunkkal szá­mot vetettünk, a kezdettől távolabb, a dol­got mégis könyebben vettük. De mind közelebb járt az idő, a kez­det ideje, s a mily mértékben közeledett, el­fogultságunk oly mértékben növekedett, mig végre az első szám megszületett. Mint gondos anya leánygyermekét, mi­dőn őt a világnak bemutatá, ugy vettük szemle alá mi is ezen első számot, mert va­lamint az anva, ugy mi is tudjuk, az első benyomás gyakran mennyire határozó. A szemle eredménye reánk nézve tá­volról se volt oly megnyugtató mint a tisz­telt mamáé, mégis m első számot útnak eresztjük abban bízva, hogy ha azt a inér­tó.Ken alóhnaic találják is, velünk szemben kiváró politikát kövefendnek t. olvasóink, a mi ez idő szerint divit is, s ítéletüket fel­függesztik azon időig.' midőn annak kimon­dására több alappal íognak rendelkezui. Biztosítunk, hogy-programmunkat most is, midőn működésűn íet tényleg megkezd­jük, kémolyan s nem ugy vészük, mint párt­vezérek nem egyszer, miután a bársony-szé­ket elfoglalták. Ily szándék s mnónynyel látunk mun­kához, magunkat s a lapot kegyeikbe ajánl­juk s kívánunk boldog ujesztendőt! A szerkesztő. Csaba, anuár I. A karácsony kedves zaja elnémult, az uj esztendő kezdetén vagyunk, mely a nyu­godt megfontolás ideje ; mult évi számadá­sunkat lezárjuk, s készitjük az uj előirány­zatot. A mérleg a mult évnek tükre, mely mutatja, miként, mily eredménynyel sáfár­kodtunk ; megtartottuk-e szigorúan az elő­irányzatot, voltunk-e eléggé takarékosak, mint polgárok tanusitottunk-e érzéket a köz­ügyek támogatásánál, voltunk-e könyörülete­sek a szegények, az ügyefogyottak iránt? S van az üzleti, háztartási könyven kivül egy másik, melyhez a tételeket több­nyire mi szolgáltatjuk, de azoknak feljegy­zését láthatlan kéz eszközli. Jó és rosz cse­lekedeteink, mulasztásaink, örömünk, bána­tunk, sorsunk kedvezései és ránk mért csa­pásai vannak e könyvben feljegyezve. Bol­dogok, kik önvád nélkül lapozhatnak benne, kiknek kebelét, olvasva, öröm rezgi át. E sorskegyeltek, s kik a gyarlóság követelőd­zéseit akaratuk erejével ellensúlyozni bírták, nyugodtan nézhetnek jövőjük elé, melynek gyökérszálai a múltból táplálkoznak. E két könyvben lapozgatni, azokból a tanulságot levonni, azt szivünkbe, elménkbe fogadni, az uj év legalkalmasabb idő. S elmélkedve múlton és jövőn, ki fe­ledne el a hazát, mely szenved a sebektől, melyeket rajta magunk ütöttünk és szenved a veszélyek mián, melyektől kívülről fenye­getve van. Sebeit, a kik ütöttük, szeretettel behe­gesztenünk, a sürü sorscsapásoktól hitünk szerint elvégre megkímélné az ég s minden jobbra fordulhatna. Ámde ott. az egyik szomszéd, kinek jobb belátását a vastag önzés elhomályo­sítja és folytatni akarja ádáz gazdálkodását, melyet rovásunkra űzött századokon át és az a másik, a ki hazug szájában szent sza­vakkal, népjog és szabadságtipró tömegeit határainkig tolja elő. Jogaiuk kétségtelenek, van fegyver ke­zünkben, melylyel a jogosulatlan követelé­seket visszautasítsuk, és van haderőnk, mely­lyel a zsarnok hóditót útjában feltartóztas­suk, de hiába van erős jogunk és hiába fegyveres erőnk, dermenetszerü mozdulat­lanságra látszunk kárhoztatva lenni, s félő, nehogy az égető kérdések közgazdászati ér­dekeink érzékeny vereségével emitt, ott, lé­tünket veszélyeztető módon oldassanak meg. A helyzet válságos, kétséges a jövő, de esüggednünk nem szabad. Nyugtató, hogy kaján szomszédainkkal abban legalább egyet­értünk, hogy muszka-érdekeket szolgálni nem akar ink, hanem akarjuk Törökország integritását és népeinek alkotmányos fejlő­dését. És lehetetlen, hogy a népek elvégre fel ne lázadjanak ama pokoli merényletek ellen, melyeknek útját feldúlt népek romjai jelölik s melyek Európa békéjét állandóan fenyegetik ; lehetetlen, hogy az orosz nép maga, mely a hódító zsarnokságnak eddig­elé csak eszközül szolgált, saját érdekeit be ne lássa, és tovább akarja folytatni amtv po­litikát, mely erejét fogyasztja, fejlődését aka­dályozza. A történelem maga arra enged követ­keztetni, hogy miként elődei, az orosz biro­dalom is saját terhe alatt fog összeroskadni. Meghódított népek congeriese sem abszolu­tizmussal, melynek kora lejárt, sem a'ikot­mánynyal fenn nem tartható. S csakis, ha e szertelen birodalom né­pei önmaguknak vissza adva lesznek, ha a lengyel nemzet önállóságát viszanyeri, válik majd az átalános lefegyverzés — addig utópia — lehetségessé s lesz annyi veszteglő, elfecsé­relt anyagi szellemi erő a békés fejlődés, a cziviliazczio érdekeinek előmozdítására fordít­ható s szűnik meg a mi veszedelmünk, melytől ez idő szerint fenyegettetünk. Adja isten, hogy ezen esemény­terhes éven ál, oly révpartra vergődnünk sükerüljön, melyről hazánk jövőjébe több megnyugvással tekinthessünk mint most. MEGYEI KÖZÜGYEK. Árv aü g y. Bizonyos pécskai árvaügy alkalmából, felebbe­zés utján, a belügyminiszter 56933. 1875. sz. a. az igazságügy miniszterrel egyetértve akként intézke­dett, hogy 1) a közjegyzők által felülvizsgálat végett az árvaszékhez beterjesztett ügyiratok, ez által nem a járásbírósághoz, hanem a beterjesztő közjegyzöhez küldessenek vissza. 2) hogy oly hagyatéki ügyekben, melyekben a hagyatékot csupán ingóság képezi, azt nem a bí­róság, hanem a tárgyaló közjegyző adja át. Csodálni való, hogy e rendelet az érdekelt hi­vatalokkal nem közöltetett. A mi az első pontot illeti, ez a dolog termé­szetéből foly, mert a közjegyző az egyességeket s azokkal a kimutatást illefékezés végett esni; az ár­vaszék helybenhagyása után terje-ztheti be, a hely­benhagyásról tehát hivatalosan kell értesülnie, a.

Next

/
Thumbnails
Contents