Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 2. szám - 90 ÉVE KEZDŐDTEK A VIHARSARKI AGRÁRMOZGALMAK - Király István: A fejlődés irányzatai az agrárszocialista mozgalmakban

a mozgalom legigazibb tükrének kell tartani. Kifejezik a gondokkal és nélkülözésekkel elő parasztok politikai jajkiáltását. A hatóságok lázasan keresték ezeket a röplapokat, mintegy bizonyítékául annak, hogy a jámbor parasztok a lelketlen szocialista izgatóknak estek áldozatául. Az fel sem merült bennük, hogy tucatnyi parasztagitátor nem képes egy egész földrajzi vidéket a társadalmi forrongás állapotába hozni, ha ahhoz a társadalmi és a gazdasági feltételek nincsenek meg. Hogy az 1891-cs mozgalom vezetői kik voltak és honnan jöttek azt már Oláh György, Békés megye egykori főügyésze tudta, hiszen vizsgálatai során minduntalan kénytelen volt beleütközni a tényékbe: „Ha az 1891. évben lefolyt munkáskitörés vezetőinek névsorát összehasonlítjuk az úgy Orosházán, mint Csabán korábban történt kitörések vezéreinek, intézőinek névsorával, megtaláljuk a nevek ugyanazonosságában az összefüggést. Azon a téren mozogva találjuk elkeseredéssel, elégületlenséggel eltelve, igazságot, régi sérelmek orvoslását keresve a fiút, hol atyja küzdött." A szegénység mindennapos vendég volt a viharsarki agrárszocialista parasztok otthonában, az apa és az anya akaratlanul is elhintette az elkeseredés, a társadalmi rend iránti elégedetlenség magvát. A lázadó agrárszocialista parasztok elégedetlenségének éppen azért van mély történeti gyökere, mert a megoldatlanság következtében a parasztcsaládokban halmozódott mindaz, ami miatt harcba indultak. Az apák sérelmét átvették a irycrmckck és ennek nem egyszer tanúi vagyunk, mikor lapozzuk a paraszti követeléseket. Ha az 1891-cs mozgalmak néhány vezetőjének életútját csak néhány mozzanatában is követjük, akkor megvilágosodik, hogy ezek a mozgalmak miért sajátos magyar mozgalmak és miért ágyazódik be ez a mozgalom-sorozat oly mélyen az 1848 utáni agrártörténeti fejlődésbe. Ezért a vizsgálat csak az előzményekkel szoros összefüggésben végezhető el. Herrath András, a csorvási munkáskör elnöke, 1891-ben 48 éves volt. Foglalkozása: „fzolgálatból elbocsájtott cseléd". 1890. március 31-től nem volt munkája, azóta napszámos és részes zsellérként élt. Vagyona, háza nem volt. Orbán Pál házában lakott, akinél a lakbért úgy dolgozta le. Miután 1885-ben kiadott csclédkönyve szerint orosházi illetőségű volt, a mozgalmak időszakában, mint csavargót Eördögh főszolgabíró kitoloncoltatta Csorvásról. Horváth Andrásnak kilenc gyermekével kellett a teljes létbizonytalanságban az országútra lépnie. A békéscsabai munkáskör elnöke Pluhár György volt. O azok közé a régi vágású napszámos-zscllérek közé tartozott, akik nyomtatással keresték kenyerüket. 1891-ben is Medgyesbodzáson (Arad megye) nyomtatott. De ebben az évben már igen rövid volt a nyomtatás: augusztus 22-én befejezte a munkát, holott máskor, korábban karácsonyig, újévig tartott. A mezőgazdaság tőkés átalakítása lerövidítette a cséplés idejét azzal, hogy a nyomtatást felcserélte a gőzcséplésscl, sőt már korábban a lóvontatta cséplőgépekkel. Elképzelhető, hogy mennyi keserűség halmozódott fel Pluhár Györgyben, mikor fogyni látta a munkát. így hát nagyon is természetes volt, hogy a munkacsapatvezető nem csak önmagáért aggódott, de társaiért is. Társai nevében is feljogosítottnak érezte magát, hogy sorsukért tegyen valamit. Az is nagyon természetes volt, hogy ő kereste elsősorban azt, aki segíthet rajtuk. Járatta a Népszavát és néhányszor megfordult az SZDP központban. O is azon kevés számú egyén közé tartozik, akiken keresztül a szocialista mozgalom érintkezett a parasztmozgalommal. Rajta kívül legkorábban Gintner István, majd néhány orosházi agrárproletár volt kapcsolatban az SZDP központjával és ezzel le is zárul azoknak a köre, akiket az uralkodó osztályok oly lázasan kerestek és akiket szerettek volna börtöneikben tudni. Az 1891-es mozgalomnak nem egy vagy néhány vezére volt, hanem mindenegyes munkáskörnek megvolt a helyi vezetője. így volt ez Battonyán is, ahol nem előzte meg mun145