Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 4. szám - SZEMLE

századvégi agrárszocialista mozgalmak részleteivel ismertet meg, azok nemzetiségi vonatkozásait fejti ki. A demokratikus parasztmozgalom vérének, Áchim L. Andrásnak népszerűségét - programja mellett - kétségtelenül az is fokozta a szlovák lakosság körében, hogy értett a nyelvükön. A korabeli szlovák sajtóból is tudjuk, hogy pl. 1908 tavaszán a békéscsabai kongresszus előtt Tótkomlóson tartott nagygyűlésen szlovákul szónokolt, a hallgatóság nagy örömére. Ugyancsak ismert tény, hogy szoros szálak fűzték Milán Hodzához, a szlovák nemzeti mozgalom vezetőjéhez, aki a parasztpárt alakuló kongresszusán, valamint az 1908 nyarán lezajlott kongresszuson is részt vett. G. Vass Istvdn írása a Viharsarok két világháború közti baloldali szervezeteinek munkáját elemzi. (»Szlovák munkások és szegényparasztok részvétele a Viharsarok munkásmozgalmában 1930-1944.«) Az írás sok új adalékot ad többek között az illegális kommunista sejtek tevékenységéről, bár tudjuk, hogy ezekben a kérdésekben további kutatások szükségesek még, s néhány kérdés is tisztázásra vár. Csak dicsérni lehet Gyivicsán Anna kezdeményezését, aki a több mint 30 éve megalakult Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének történetét írta meg. A »Fejezetek a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége társadalmi és politikai tevékenységéről és a szlovákok politikai aktivitásáról 1956-1968 között« egy részletesebb tanulmány része. A közölt rész ennek ellenére jó áttekintést ad az alakulástól 1956-ig tartó időszakról is. A tanulmány elsősorban a különböző határozatok tükrében mutatja be a szövetség tevékenységét, megváltozott szerepét az 1948-as alakuló kongreszszustól 1968-ig. Részletesen foglalkozik az 1958-as párthatározattal, amely igen fontos mérföldkövet jelent nemcsak a szövetség további munkája, hanem egyáltalán a hazánkban élő nemzetiségek számára is. Mivel ismert okok miatt igen jelentős a szövetség kulturális munkája - hiszen voltak időszakok, amikor tevékenysége lényegében csak erre korlátozódott -, érdemes lenne ezirányú törekvéseire is több időt szentelni a források kiszélesítésével, beleértve a visszaemlékezéseket is. A tanulmánykötet alkotói hiteles források alapján úttörő jellegű munkát végeztek, melynek értékét a jól sikerült fordítói munka is növeli. Érdeklődései várjuk a folytatást. Tóth Lajos: Tessedik Sámuel pedagógiai reformtevékenységc Tankönyvkiadó Budapest, 1980. 342 old. szöveg, 16 old. képmelléklet KISS GYULA Lehet-e zavartalanabb öröme a recenzensnek, mint ha észrevételei, elejtett mondatai, netán kívánságai visszhangra lelnek? Kivált pedig, ha teljesednek. Aligha. Ilyesmi történt ugyanis a kitűnő Tessedik Sámuel körül. Abban a szerencsében volt részem, hogy dr. Tóth Lajos Tessedik Sámuel 1742-1820 című, Szarvas város kiadásában 1976-ban megjelent testes monográfiájáról ismertetést írhattam - épp e folyóirat 1978. évi 4. számában Habcnt sua fata libelli... A könyv körüli vizsgálódást azzal zártam, hogy e helyi kezdeményezésből megjelent munka nyomán derült ki, hogy Tessedikből nemcsak érdemes lenne »közügyet« csinálni, de kell is. S ha eddig nem történt volna meg, a további alkalmat ne mulaszszuk el. Nem tudhattam: nyitott kapukat döngettek e sorok. A következő évben ugyanis a Gondolat Kiadónál A magyar néprajz klasszikusai (!) sorozatban A parasztok állapotáról Magyarországon című kötetben napvilágot láttak Tessedik legjobb munkái: Önéletírása, A parasztember Magyarországban, a Szarvasi nevezetességek. Úgy tűnik, a szerencse kettőzötten is hozzám szegődött, mert ama recenzióbeli észrevételem, hogy Tóth Lajos hangja monográfiájában ott forrósodik át legjobban, ahol a pedagógus Tessedikről szól, beteljesedett jóslattá vált: ez év áprilisában a Tankönyvkiadó megjelentette a szerző Tessedik Sámuel pedagógiai reformtevékenysége című munkáját. Tóth Lajos már-már »apostoli küldetése«, szerény serénysége - úgy tűnik - nem ismer határokat, korlátokat. A köteten túl ugyanis csu•511