Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)
1981 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Tilkovszky Loránt: Bajcsy-Zsilinszky Endre levele Antal Istvánhoz
talmas cs egészséges elgondolásnak, hogy angol-amerikai „részvénytársasági többség" és „szindikátusi szerződés" mellett bevegyék, ha lehet, harmadikul, de lehetőleg mint a kisebbség képviselőjét hatalmi szempontból, a jogi egyenlőség mellett, a világrendező együttesbe ezt a Szovjetuniót? 8 4 Nem tudom elképzelni, hogy éppen Te ne látnád, hogy valóban egy új világ van alakulóban, sok minden megváltozott húsz év alatt s hogy egészen más világbéke körvonalai bontakoznak ki s abban sok tekintetben megváltozott társadalmunk. S ebben a társadalomban az eddiginél sokkal nagyobb súlyhoz, befolyáshoz jut, de konstruktív alkotó tényezővé is válik, a szociáldemokrata munkásság. En már 1920-ban hangoztattam, és most tagadjam meg, hogy vétkes és hiábavaló dolog a munkásságot még szociáldemokrata elvek alapján szervezetten is, kizárni akarni a nagy nemzeti együttesből? 85 És éppen Te ne látnád azt, hogy egyfelől az elmúlt negyedszázad szomorú terméketlensége idehaza - gondolj csak szegény Gömbös Gyula szerencsétlen „reformtörvényeire" - és a világesemények alakulása egyenesen kötelességünkké tette azt, hogy idejében és nem kényszer alapján, hanem tiszta meggyőződésből, a kölcsönös megbecsülés és barátság formái között, fogjunk össze azzal a szociáldemokrata munkássággal, mely nemcsak a világ természetes fejlődésének sodrában, hanem a maga nagy értékénél, egyre tisztultabb szociális és nemzeti, történelmi fölfogásánál fogva, de mai becsületes, jellemes, hazafias és fölkészült szellemi vezetői révén is kétségtelenül egyik döntő tényezője lesz az új Magyarország fölépítésének. Nyugodt lélekkel mondhatom, hogy ez a mi szövetségünk jórészt arra a fejlődésre is épült, amely egyfelől a kisgazdapárt és a paraszti tömegek fölfogásában, másfelől az ipari munkásság és a szociáldemokrata párt fölfogásában bekövetkezett: mi közeledtünk hozzájuk a nagy és átfogó szociális átalakulás szükségességének, ők pedig közeledtek hozzánk a nemzeti gondolat magyar történelmi szemléletének megértésében. 8 6 Meggyőződésem, hogy ez a szövetség szilárdabb tengelye lesz a jövő Magyarországának és tovább fog tartani, mint az a bizonyos Berlin-Róma tengely európai vonatkozásban, melyhöz szegény Gömbös Gyuia Magyarország sorsát olyan naiv hiszékenységgcl igyekezett minél szorosabban hozzákötni. Lehet, hogy ellenünk való kirohanásod és Thuránszky államtitkár beszéde a szerkesztők előtt esetleges német nyugtalankodás vagy fölszólalások megválaszolására született. Akár így van, akár nem: megfenyegettél bennünket, a megfenyegetettek között bizonnyal elsősorban engem. Amit a háború végeredményének bizonytalanságára mondottál, az szerintem szomorú önámítás s különösen rosszul hangzik egy művelt és tájékozott magyar politikus szájából. De nagy veszedelem is: tovább hitegetni ezt a szerencsétlen magyar közönséget a német győzelem lehetőségével, mely csak megrögzíti példátlanul együgyű elfogultságaiban gyarló középosztályunkat s hátráltatja annak a tisztánlátásnak bekövetkezését, amelyet legalább is adagolni, vagy adagoltatni kellene immár. S azt hiszem, pártfeleim nevében is nyugodt lélekkel mondhatom: nem nagyon félünk ujjunk megégetésétől. De ha máglyával fenyegetne is valaki, attól sem igen riadnék meg, a magam szerény személyében. Utálom a hősködést, sohsem csináltam, nem magyar dolog, germánoknak valók a lohengrini tirádák és a lohengrini tollak. Csupán szerényen jegyzem meg - ezúttal újmagyar stílusban: - nem lesz megijedve. Nem keresem, de nem is kerülöm azt a csekély veszedelmet, mely ujjain megégetésén túl is legfeljebb életem föláldozásáig terjedhet. Nem is hiszed talán, hogy milyen parányi dolog ez az én szememben, mikor tudom, hogy ezer esztendő alatt nem sok olyan ellenzék volt Magyarországon, melynek igaza olyan tiszta, világos, és olyan vitathatatlan lett volna, mint a mienk már most, - mielőtt a Nagy Bíró kimondotta volna a maga ítéletét. Röviden: kár a puskaporért, ellenünk. Mások, a nemzet igazi ellenségei ellen kellene azt fölhasználni. Igazán itt volna az ideje. Hiszen olyan óriási és olyan hatalmas - bár sem számban, sem erkölcsi és szellemi értékben, színvonalban nem mérhető hozzánk, kik a nemzet zömét képviseljük, ösztöneinek, gondolkodásának, hagyományainak színct-javát - az ötödik hadoszlop szegény árva hazánkban. Abban a reményben, hogy őszinte szavamat komolyan veszed és mérlegeled, maradtam a régi igaz barátsággal híved: Bajcsy-Zsilinszky Endre 96
