Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)
1981 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Tilkovszky Loránt: Bajcsy-Zsilinszky Endre levele Antal Istvánhoz
háta mögött utat nyitottak a német hadseregnek Jugoszlávia ellen. Annak is koronatanúja vagyok, hogy Teleki ezt nem akarta. Nekem utolsó beszélgetésünk során, mely talán másfél hónappal halála előtt történt, azt mondotta, hogy bizonyos köröknek értésükre adta: a magyar koronatanács ugyanolyan határozottsággal fogja elutasítani Németország amaz esetleges követelését, hogy hadseregét engedjük át magyar területen Jugoszlávia ellen, mint ahogy elutasította az ilyen kérést 1940-ben Lengyelország ellen. Számomra az első perctől fogva világos volt Teleki halálának oka. 1 3 Temetése után Bárdossy miniszterelnök hamarosan belevitte Magyarországot, súlyos megsértésével alkotmányunknak, mely a hadüzenethez az országgyűlés előzetes beleegyezését köti ki (1920. évi I. törvénycikk), az összeomlott Jugoszlávia ellen való szégyenletes operettháborúba, miután belevitte Kormányzó Urunkat a maga szerkesztette kiáltvány súlyos kockázatába. E lépés előtt figyelmeztettem a miniszterelnököt arra, hogy a háromhatalmi egyezményhez való csatlakozásunknál fontosabb és alapvetőbb, világosabb és ünnepélyesebb szerződés, egyben létünkbe vágóbb, a magyar-délszláv örökbarátsági szerződés, s közvetlenül a kormányzói kiáltvány kibocsátása után hosszú és alapos - jogászilag és politikailag egyaránt megalapozott - emlékiratban fejtettem ki előtte annak parancsoló szükségességét, hogy ha már megtettük ezt a szerencsétlen lépést, hogy hadat üzentünk az összeomlott Jugoszláviának, ahelyett, hogy rendőri jellegű megszállást hajtottunk volna végre az államhatalom híján anarchiába süllyedő magyar Délvidéken, s ekként megszűntnek nyilvánítottuk a magyar-délszláv örökbarátsági szerződést, legalább a magyar megszállás s az azután következő magyar uralom és igazgatás ennek a szerződésnek értelmében történjék. Ennek azonban pontosan az ellenkezője történt, kisebb mértékben a katonai megszállás során, sokkal nagyobb mértékben aztán a katonai igazgatás hónapjai alatt, majd még súlyosabb módon a polgári igazgatás idején. 1 4 3. Külön lap illeti ezeréves történelmünk legnagyobb gyalázatát: a sajkáskerületi 1 5 és újvidéki szégyenletes katonai pogromok ügyét. En a zsablyai vérengzésről való első komoly értesülésem után azonnal a legélesebb formában követeltem Bárdossy miniszterelnöktől a megtorlást és ennek a rendszernek, ennek a kezdődő polgárháborúnak gyors elfojtását. Es csak mikor az újvidéki pogrom közvetlen küszöbén való fölszólalásom után s a miniszterelnök amaz ígérete után, hogy telefonált Újvidékre, ne legyen semmiféle kegyetlenkedés, értesültem az újvidéki eseményekről: 1 6 csak akkor szólaltam föl igen éles hangon ezek ellen a szégyenletes dolgok ellen a külügyi bizottságban, majd ugyanazon a napon Bethlen István s egy más alkalommal Prónay György. 1 7 És csak a miniszterelnök durva támadása után s annak világos tudatában, hogy bár az én információim nyomán módja lett volna megakadályozni az újvidéki vérengzést, nem tette, de a konzekvenciákat sem vonta le sem a maga személyére, sem az akkori honvédelmi miniszter 1 8 személyére, sem a vezérkari főnök 1' személyére vonatkozólag: határoztam cl magamat, hogy komoly emlékiratban a magyar állam fejéhez fordulok s tőle kérem a megtorlást és a jóvátételt a bűnösökkel szemben s érvényesítését a politikai és büntetőjogi felelősségnek. 20 A Kormányzó Űr kéretett engem s előtte élőszóval is igyekeztem kifejteni, milyen irtózatos veszedelmek hárulhatnának nemzetünkre és országunkra, ha ez a szégyenfolt megfelelő megtorlás és jóvátétel híján bcleevődnék romboló méregként Magyarország délvidéki sebein át nemzetünk és államunk vérkeringésébe. Fájdalom, csak hosszú hónapok múltán indult meg a hadbírósági eljárás a bűnösök ellen. 2 1 Mikor már együtt volt az anyag, s a hadbíróság a vádiratot is megszerkesztette a bűnösök, elsősorban Zeidner 2 2 altábornagy, hadtestparancsnok ellen, a magyar miniszterelnöknek, akkor már Kállay Miklósnak, parlamenti nyilatkozata 2 3 után, tehát az ő intenciói ellenére bizonyos kezek töröltették Kormányzó Urunkkal ezt a pört. 2 4 Mérhetetlen kárára a magyar nemzet erkölcsi integritásának s a magyar állam évezredes jogállami jellegének, tekintélyének, főleg pedig bizonytalanná vált jövendőjének. Iszonyú elgondolni: egy falusi kisbíró is ért annyit a politikából, hogy a kockázatot nem mesterségesen nagyítani, hanem minden erővel kisebbíteni kell. Az ezeréves magyar történelem során tudtommal egyetlen egyszer sem fordult elő az a példa nélkül szűkölködő kormányzati hülyeség, hogy mikor az egész világ s az illető terület minden népe a legtermészetesebb dologként fogadta volna az egyszerű rendőri megszállást, 2 5 akkor egy súlyos szerződés-szegés és egy undorító álháború szörnyű kockázatába vitték bele szegény hazánkat a túlbuzgó és lelkiismeretlen katonák és államférfiak. Aztán megtetézni 90
