Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Tilkovszky Loránt: Bajcsy-Zsilinszky Endre levele Antal Istvánhoz

Téuvek •wiiHinM y eMLéiíeii BAJCSY-ZSILINSZ.KY ENDRE LEVELE ANTAL ISTVÁNHOZ TILKOVSZKY LÓRÁNT Kállay Miklós kormányának „nemzetvédelmi" propagandaminisztere, Antal István, 1943. október to-én, egy őszi vasárnapon, történetesen Marosvásárhelyen mondott beszédet, s abban - mint a Magyar Távirati Iroda jelentése alapján az országos sajtó is hírül adta -, „részletesen taglalta az ország összes időszerű sorsproblémáit". A közvéleményt akkoriban mindenekelőtt az a sorsdöntő kérdés foglalkoztatta, hogyan lehetne kiválni a németekkel szövetségben viselt - vesztésre álló - háborúból, és elkerülni annak várhatóan igen súlyos következményeit. A 2. magyar hadsereg január-februárban elszenvedett katasztrofális veresége Voronyezsnél és a 6. német hadseregé Sztálingrádnál, a kormány magatartására is érezhető befolyást gyakorolt: a miniszterelnök május 29-i beszéde azzal keltett feltűnést bel- és külföldön egyaránt, hogy a háborút már nem mint önként és lelkesen vállalt magyar célt propagálta, az erőfeszítések fokozására buzdítva annak érdekében, hanem mint kényszerűséget tüntette fel s óvatosan arra utalt, hogy a kis Magyarország nem vállalhat erejét meghaladó háborús áldozatokat. E beszédre hivatkozva a németellenes politikai erők azt várták a kormánytól, hogy nem ad több katonát Hitlernek, s lépéseket tesz a német-csatlós viszony felszámolására. A második világháború egy újabb fejleménye, az angol-amerikai haderő július 10-i szicíliai partraszállása másnapján az ellenzéki politika két legszámottevőbb legális tényezője, a paraszt- és munkástömegek képviseletében fellepő Független Kisgazda Párt és a Szociáldemokrata Párt - nyilvánosságra ugyan nem hozott, de Kállayhoz eljuttatott - közös nyilatkozatban sürgette annak kimondását, hogy az ország „a háborúban immár nem kíván részt venni, és ennek minden konzekvenciáját levonja". Mussolini, a fasiszta diktátor, július 25-i bukása liírére még inkább megerősödött az a meggyőződés, hogy elérkezett a cselekvés ideje. A június óta Békepárt nevet használó illegális kommunista párt megsokszorozta erőfeszítéseit, hogy a háborúból való kiválást, a békét kívánó és sürgető ellenzéki erők szervezkedését ösztönözze és segítse. A Független Kisgazda Párt július 31-én egy Bajcsy-Zsilinszky Endre által kidolgozott, a szociáldemokratákkal és közvetve a kommunistákkal is előzetesen megvitatott memorandumot nyújtott át a miniszterelnöknek „Magyarország külpolitikai és belpolitikai kibontakozásáról". Ez helyesen mutatott rá arra, hogy a katasztrofális helyzetből való kijutásnak a külpolitikai függetlenség visszaszerzésén kívül - azzal összefüggésben - mellőzhetetlen belpolitikai feltételei is vannak: a politikai élet demokratizálása, a jogegyenlőség súlyos sérelmeinek felszámolása, a legsürgetőbb szociális intézkedések meghozása, a nemzetiségpolitika hibáinak sőt bűneinek jóvátétele. A memorandum átadása napján a Szociáldemokrata Párt országos választmánya úgy foglalt állást, hogy kész szorosan együttműködni a Kisgazda Párttal. Annak vezetősége augusztus 5-én hozzájárult a pártszövetséghez, s azt az augusztus 19-i nagy választmányi ülés is jóváhagyta. Míg a memorandum súlyos kockázatok árán is szükségesnek tartotta a határozott lépéseket, ha a nemzet érdeke úgy követeli, Kállay semmiképp sem akart nyíltan szembefordulni a németekkel; beérte titkos diplomáciai tapogatódzásokkal az antihitlerista szövetség nyugati hatalmainál. A kibontakozás érdekében szükséges belpolitikai teendők tekintetében is számos nehézséget és kockázatot látott. Közben az események rohantak tovább: szeptember 8-án Olaszország kapitulált. Erre az újabb 87