Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Mosolygó László: A gazdasági társulások néhány sajátossága Békés megyében

4. A TÁRSULÁSOK GAZDÁLKODÁSA A társulások gazdálkodását vizsgálva mindenekelőtt megállapítható, hogy termelésük méreteiben jelentős különbségek vannak. Békés megyének a termelés alapján legnagyobb társulása a kondorosi Takarmánykeverő Közös Vállalat. 1979-cs nettó árbevétele több mint 400 millió forint. így egymaga a jogi személyiséggel rendelkező társulások árbevételének egyharmadát adja. Közvetlenül utána következik a Sárréti Tej Közös Vállalat, s 100 milliós nagyságrendű árbevétellel rendelkezik még a CITÉV és az orosházi építőipari társulás (1. ábra). A többi társulás termelése nagyságrendileg kisebb, s a jogi személyiséggel nem rendelkező társulások között - nem pontosan összehasonlítható adatok alapján - két kb. 100 milliós nagyságrendű termeléssel jellemezhető társulás van, ezek közül az egyik az Orosházi Állami Gazdaság gesztorságával működő sertéstenyésztő társulás, a másik a nagybánhegyesi tejfeldolgozó társulás. Ez utóbbi az első olyan korszerű tejüzem, amely 1972-ben termelőszövetkezet és az állami tejipar társulásaként jött létre (WORTMANN S. 1978). A rendelkezésre álló adatok alapján a társulások gazdálkodásának vizsgálatára csak a jogi személyiségűeknél van lehetőség (5. táblázat). Megállapítható, hogy a megye gazdasági társulásainál jelentős mennyiségű állóeszköz halmozódott fel. Az állóeszközök megoszlása alapján is a kondorosi takarmánykeverő emelkedik ki, az összes állóeszköz 14%-ával rendelkezik. Az állóeszközök elhasználódottsága átlagosan 22,7%, de jelentős különbségek figyelhetők meg. A legújabb gépekkel az 1978-ban alakult vésztői takarmánykeverő rendelkezik, ugyanakkor az 1964-ben létrehozott tótkomlósi tojástermelő társulásnál az állóeszközök több mint egyharmada már amortizálódott. Hasonló elhasználódottsági fok jellemzi a gyulai erdőgazdálkodási, a gyulai baromfikeltető társulást és a CITEV-et. Az állóeszközellátottságban is jelentős különbségek vannak. Az adatok összehasonlításánál természetesen azt is figyelembe kell venni, hogy az egészen eltérő jellegű társulásoknál az állóeszközigényesség is eltérő. Mégis úgy tűnik, hogy az építőipari társulások állóeszközellátottsága nagyon alacsony, s ez különösen vonatkozik az orosházi társulásra, amely az építőipari társulásokon belül is igen alacsony szintet mutat. Hasonlóképpen saját kategóriáján belül is kirívóan alacsony állóeszközellátottság jellemzi a gyulai baromfikeltető társulást. Abszolút értelemben a legtöbb nyereség a már említett négy legnagyobb társulásnál képződik. Ezek jelentik a társulások 22%-át, s innen származik a tiszta jövedelem 63%-a. Ha az 59%-os árbevételi arányukat is figyelembe vesszük, e társulások nemcsak nagyságukkal, hanem - összességükben - az átlagosnál jövedelmezőbb gazdálkodásukkal is kitűnnek. 1979-cs adatok alapján Békés megye jogi személyiségű gazdasági társulásai közül egyedül a szeghalmi építőipari társulás volt veszteséges. Az állóeszközök kihasználtságában és a munkatermelékenységben is szélsőségesen nagy különbségek vannak. A veszteséges szeghalmi társulást leszámítva például a 100 forint nettó állóeszközértékre jutó nyereség 2 és 178 forint között változik. Mind az állóeszközkihasználtság, mind a munkatermelékenység legkiemelkedőbb értékeivel a mezőkovácsházi Seprűcirok-tcrmelő Szövetkezeti Közös Vállalat rendelkezik. Az egységnyi árbevételre jutó nyereség, mint jövedelmezősérge utaló mutatószám alapján az első a gyulai sertéshizlaló tásulás, az első ötben pedig azon kívül két építőipari, a seprűciroktermelő és még egy sertéshizlaló társulás van. A négy legnagyobb termeléssel jellc9