Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 1. szám - TELEPÜLÉSSZERKEZET-VÁROSFEJLESZTÉS - Füle Lajos: Az urbanisztika fogalma, tartalma, tervezési eszközei és időszerű problémái

Az urbanisztika időszerű problémái a tervezés, megvalósítás, végrehajtás, üzemeltetés folyamatában Az urbanisztika időszerű problémái jelenlegi gyakorlatunkban tükröződnek; elemzése érdekében vázoljuk fel mindenekelőtt az alaphelyzetet. A fejlett szocialista társadalom építésének időszakában élünk. Településviszonyainkat a társadalom és a gazdaság fejlettségi szintjével összhangban alakítjuk a településfejlesztés és -rendezés összehangolt, komplex tevékenységrendszerének keretében. Ezen belül a településfejlesztés céljait a településpolitika (várospolitika) határozza meg. A célok eléréséhez megfelelő regionális és településrendezési tervek készülnek, melyek egyúttal a terület- és telekgazdálkodásnak is alapját képezik. E terveket és a terveknek megfelelő gazdálkodást anyagi eszközeikkel a tanácsok, a tanácsokon belül a szakigazgatási szervek valósítják meg. Igen bonyolult, sok szakember és szakterület munkáját, tudását igénybe vevő és gondosan egyeztető, koordináló tevékenységről, folyamatról van itt szó. A települések gazdáinak, a tanácsoknak településhálózat- és településfejlesztési szempontból legfontosabb feladatuk a regionális összefüggések figyelembevétele, területük tervszerű felhasználásának biztosítása, az ésszerűtlen területpazarlás megakadályozása, a telkekben, műszaki létesítményekben rájuk bízott nemzeti vagyon védelme, az ágazati és a tanácsi beruházások koordinálása. Kérdés, hogy a tanácsok képesek-e megfelelni e gyakran erejüket meghaladó feladatoknak? Kérdés az is, hogy megfelelő alapot teremtenek-e számukra a településrendezési tervek, a rendelkezésükre álló hatósági eszközök, pénzügyi lehetőségek? Közhely, hogy a települések fejlesztését a szocialista társadalom mennyiségileg és minőségileg fokozatosan növekvő igényeinek figyelembevételével kell megtervezni és végrehajtani. A fejlesztés eszközei a területi tervek. A korszerű településfejlesztési és -rendezési tervek célkitűzéseit, mint már mondottuk, a településpolitika határozza meg, mely az országos és az ágazati célkitűzések figyelembevételével a helyi - megyei, városi, járási, községi - szervek gondolkodásában alakul ki, az ő hely- és problémaismeretükre épül. A településtervezők kizárólag velük összhangban, együtt gondolkodva képesek megfelelő fejlesztési és rendezési programot összeállítani s annak hatósági elfogadása után megfelelő tervet készíteni. Alapvetően fontos tehát, hogy a helyi tanácsi vezetésnek a tervezésben való részvétele minden szinten fokozódjék, hogy minél inkább magáénak érezhesse a saját területére vonatkozó tervet, s eszközeivel meggyőződéssel szolgálja a tervezés és végrehajtás kapcsolatát. Az elkészült településhálózati és településterveket ugyanis - legalábbis az alapvető célkitűzések, a fő szerkezeti elemek, a jellegzetes területfelhasználás vonatkozásában - be kell tartani, meg kell valósítani. Ez azonban a kétségtelen fejlődés ellenére az igazgatási szerveknél még mindig nincs kellőképpen biztosítva. Miért? Ennek több oka van. Vegyük számba a legfontosabbakat! 1. A helyes fejlesztési és rendezési meggondolások megvalósítását gyakran megakadályozza az a tény, hogy megfelelő pénzügyi eszközök nem állnak rendelkezésre, főként az ágazati beruházásokat meghaladó vagy azoktól független rendezési intézkedések végrehajtására (pl. valamely hosszabb távon megvalósítandó létesítmény részére terület biztosítása; zavaró, egészségtelen vagy életveszélyessé vált létesítmény lebontása, valamely telepítési szándék megvalósítása érdekében szükséges szanálás). Nem kétséges tehát, hogy a tanácsok koordinációs feladataihoz szükséges pénzügyi lehetőségeket - pl. területgazdálkodási alap - az összehangolt, takarékos gazdálkodás érdekében mielőbb meg kell teremteni. 2. Sajnos, ahol pénzügyi akadályok nem merülnek fel, ott is gyakran eredményez szakmai szempontból helytelen intézkedéseket a végrehajtó szervek szemléletének egyoldalúsága. Ez a magatartás vezet el azután olyan rögtönzésekhez (improvizáció), amilyenekről a IV. Országos Városépítési Tanácskozáson is szóltam. Ezek a rögtönzések konkrét tervek egy-egy részére adnak a tervezettől eltérő variációt, többnyire - rosszat. Az eltérés persze olykor szükséges is lehet. Néha ugyanis elkerülhetetlen a jóváhagyott terv valamilyen mértékű módosítása, az adott lehetőségekhez igazítása. Az ilyen problémákat rendszerint csak tervmódosítással lehetne megfelelően megoldani, erre azonban több esetben nincs 70