Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 4. szám - SZEMLE

tok régióiban és a mai Jugoszlávia területén is, a szomszéd népek kultúrkincsévcl gazdagodott. A tudományos-ismeretterjesztő stílusban megírt mű számos vonatkozásban többet nyújt a címben jelzett témáról, segítségével bepillantást nyerhetünk a jugoszláviai ruszinok egyházi-vallási, kulturális életébe, iskolaügyeibe. Gazdagítja ismereteinket a XVIII. századi migráció lefolyásáról, árnyalja képünket a XVIII-XIX. századi magyarországi viszonyokról. Az utolsó fejezetek értéke csekélyebb: mivel nem kap kellő értékelést az 1848-as jobbágyfelszabadítás, a kiegyezést követő általános gazdasági prosperitás, nem domborodik ki kellőképpen a ruszin falvakban végbemenő társadalmi-gazdasági, szociális átalakulás folyamata sem. Jegyzetek a Magyar Madártani Bibliográfia margójára Magyar Madártani Bibliográfia - Bibliographia Ornithologica Hungarica Összegyűjtötte: Papp József. Szerkesztette: Réthy Zsigmond A Békés megyei Tanács V. B. Környezet- és Természetvédelmi Bizottsága és a Megyei Tudományos-Koordinációs Szakbizottság kiadása Békéscsaba, 1980. 657 oldal CSIZMAZIA GYÖRGY »Minthogy nein adatott nekünk hogy sokáig éljünk, hagyjunk valamit, mellyel megbizonyítjuk, hogy éltünk.« (Bod Péter) Nehéz és talán sokszor ártalmas is elfogulatlannak lenni. Az ornitologia a természettudományok egyik legszebb ága, a madarakkal, szövevényesen színes sorsukkal foglalkozik. Pusztuló természeti környezetünk világában aki ezt a tudományt műveli, felelősséggel tartozik és rászolgál a felnagyított elismerésre, vagy a súlyosbított megrovásra. Az ornitológusok munkáinak adatai, amelyet a bibliográfia csak röptében érinthet, rövid és hosszabb címeket kínál, amelyek mind a magyar madártan tudományának szolgálatáról vallanak. Ezen szellemi termékek adatai tudománytörténeti archívumunkat gazdagítják, olyan dokumentumot adnak, amely összeállítása módszeres és rendszeres analízis és szintézis rendjén született. (És a szerkesztő verejtékén). Mindez már részben beépült és még beépül ornitológiai hagyományainkba és a jövő kutatásainak kiindulási alapját képezi. Mondtam, nehéz elfogulatlannak lenni e könyv recenziójának írásakor, s nem is tudok, ennek oka számomra világos. Alltunk a szikes tó partján, nem tegnap, nem is tegnapelőtt, hanem valamikor régen, amikor nagyobbnak tűnt a szatymazi temetődomb, meszszebb a város, és csak harangbúgásnyira volt a szegedi Fogadalmi templom tornya. Mindez régen volt, kisdiák koromban. Álltunk Bcretzk Péterrel a csatakos nádszélben, ahol már a tavaszi vegetáció türelmetlen zöld lándzsái kezdték áttörni az égkék vízfoltok tükrét és az érkező vízimadarak kavargó tömegét távcsöveztük. Közben mesélt a hazai ornitológia nesztora a magyar madártanról, saját terveiről és kutatási feladatokról. Mesélt a Fehértó-monográfiáról és az oly nagyon szükséges, de régóta hiányzó magyar madártani bibliográfiáról is. Évek hosszú sora ment el, azóta már megváltozott a tóvilág: a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzet részeként ad otthont a fészkelő és vonuló madaraknak. Tudós kutatója és felfedezője is elbúcsúzott örökre kedves madaraitól és kiköltözött a szegedi őskertbe, s mindennek, ennek az áprilisi napnak emléke most jutott eszembe, mikor kezembe vettem a Magyar Madártani Bibliográfia nyomdaszagú, vaskos kötetét. Szerkesztője gyakran járt a szegedi vadvízországban. A kötet színes borítóján a zöld sömjékről a titokzatosan kékülő égre szárnyaló récccsapat szimbolikus ereje felidézi a régi diákkori madarászások katalizáló, delejes boldogságát és a hajdan erős szegcdi ornitológiai iskola terveit. Elmúlt ez is, szétszóródott az is, s most éppen ezért kirobbanó örömmel lapozgatom azt a könyvet, amelynek hiányát már akkor, évtizedek távlatában éreztük. Nagyon »kellett volna« már régen a magyar madártan bibliográfiája, és hogy csak mostanra •523