Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 4. szám - SZEMLE

csikósok és gulyások életét 17, a puszta világát 22, a rabságot 9 dal idézi. Érdekes és izgalmas feladat a kötet anyagát úgy számbavenni, hogy Bartók Békés megyén belül hol és kitől gyűjtötte a közölt népdalt és balladát. Ennél akadályként jelentkezik, hogy a népdalok nagy részénél csupán annyit olvashatunk: »Békés megyében jegyezték le«. Emiatt a számbavétel számszerűen nem lehet teljes. Más esetekben a gyűjtés helye szerepel, de hiányzik a nótafa felemlítése. Ilyenkor sokszor azt olvashatjuk: leány, vagy legény volt-e nótafa. Ha a gyűjtőnév és az énekes név szerint történt megjelöléseket vesszük figyelembe a számbavételnél, akkor a következő érdekes eredményt kapjuk: Gyulán - Bartók következetesen Békésgyulát említ mindig - gyűjtött mind a 80 népdalt és balladát megtaláljuk a kötetben. Ezek közül Illés Annától 35, Borek Andrástól 14 népdalt ismerhetünk meg hiteles zenei lejegyzéssel és összes versszakával. Érdemes néhány közismert gyulai népdalt felemlíteni: »A csizmámon nincsen kéreg»Búra, búra, búbánatra születtem« -, »Ezt a kislányt nem az anyja nevelte«, - »Hosszú farkú fecske« -, »Kerek a káposzta«, - »Végigmentem a csorvási nagy utcán«, - »Vékony héja van a piros almának«,»Búza, búza, de szép tábla búza«, - »Elindultam szép hazámból«. Dobozon Bartók 97 népdalt gyűjtött, míg Vésztőn 67, Endrődön 53, Körösladányban 29, Gyulaváriban 8, Sarkadon, illetve Feketeéren, ahol Bartók Franck intéző vendége volt, 7 népdal került viaszhengerre. A vésztői nótafák közül legtöbb lejegyzés Jakucs Rózáé volt. Viszont a híres Angoli Borbála ballada 23 versszakkal Vésztőn Ökrös Róza és Simon Ferencné emlékezett és ők énekelték el Bartók Béla előtt. A gyorsan népszerűvé vált gyűjteményt Vámos László a Békés megyei Tanács V. B. Művelődési Osztálya vezetője látta el előszóval, amiben pontosan megjelölte a válogatás kiadásának célját. A válogatást végző Fasang Árpád pedig terjedelmes bevezetőben felsorolta, hogy Bartók Béla pontosan mikor és milyen családi kapcsolatok felhasználásával bonyolította le 14 Békés megyei gyűjtőútját. Innen tudhatjuk meg, hogy a népes Voit és Bartók családokon kívül Oláh Tóth Emil - tehát Bartók Béla sógorának - két húga: Amália és Izabella révén Huber Lajos felsőiregi és Hajdú István turai gazdasági intézők is szerepet vállaltak Bartók Béla népzenei gyűjtőútjai megszervezésében. Ez a titka, hogy Bartók Felsőiregen és Túrán is eredményesen tudott népdalokat gyűjteni. Fasang Árpád szakszerű elemzést is ad az általa válogatott népdalokhoz, illetve népballadákhoz, majd név és foglalkozás szerint felsorolja azt a Békés megyei 16 nótafát, akiket Bartók említett gyűjtőútjain meghallgatott. Johann Stöckl-Franz Brandt: Die Geschichte der Gemeinde Elek in Ungarn Weinheim, 1977. 244 l. BLAZOVICH LÁSZLÓ Amikor kézbe vesszük Johann Stöckl és Franz Brandt könyvét, amatőr szerzők munkáját forgatjuk. A magyarországi Elek község történetét a szülőföld iránti szeretet, egy már sehol sem létező életforma utáni nosztalgia, az emlékek megőrzését elhatározó szándék és a szerzők által megélt élet, világ megismertetésének a vágya hozták létre. A századunk közepének viharos évtizedei során külföldre került szerzők jelentős szellemi energia befektetésével és anyagi áldozatok árán jelentették meg könyvüket. Kellő iskolai előstúdium nélkül, a feladat nagyságához a vele folytatott birkózás közben felnőve végezték munkájukat. Különösen Johann Stöckl-t illeti dicséret, aki a közzétett fejezetek négyötödét készítette, sőt anyaggyűjtésének idején, 1976-ban önálló füzetben jelentette meg a Die Mundart der Eleker Deutschen in Ungarn (A magyarországi Elek németségének nyelvjárása) című dolgozatát. Ebben főképp az eleki német nyelvjárás hangtani sajátosságait vizsgálta. Mivel a XVIII. században Elekre érkező bevándorlók utódai apróbb módosításokkal megtartották máig őseik nyelvét, e munka a német nyelvészet számára is fontos forrásként szolgál. Az »Elek története« a községben élő németség két és fél évszázados történetét mutatja be. Érdekessége számunkra abban •518