Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 4. szám - SZEMLE

iaini«, »rendszerezni«, ha empirikus módszerrel nem alapozza meg Paládi-Kovács a monográfiát. A 44 témalapot tartalmazó, a néprajzi kartográfia szempontjait (a néprajzi jelenségek térképezhetőségét) eleve figyelembe vevő kérdőívével mintegy 150 magyar faluban maga végzett - az 1970-cs években! - részletes adatfelvételt, s mellette áttekintette a néprajzi archívumok anyagát, hogy minden jelenségnek a Kárpát-medence magyarok lakta területein való elterjedtségéről reprezentatíve érvényes áttekintése legyen. Paládi-Kovács monográfiája az adatgyűjtés következetessége miatt is példamutató! Az etnográfusok - olykor nosztalgikusán és panaszkodva, olykor egykedvűen elfogadva a megváltoztathatatlant -jó régen emlegetik már a gyűjtési nehézségeket. A »nehézségek« a termelési mód alapvető átalakulása óta valóban megvannak: a megfigyelésre mind kevesebb a lehetőségünk, megnövekedett az interjúra alapozott rekonstrukció - mint módszer -jelentősége. Ez a módszer azonban - a PaládiKovácséhoz hasonló elméleti felkészültséggel párosulva - rendkívüli eredményességű lehet: az 50-100 év előtti gyűjtésekkel összemérhető minőségű anyagot eredményezhet. A magyar parasztság rétgazdálkodásáról szóló monográfia - nem árt külön is hangsúlyoznunk a megújult néprajztudomány korszakos jelentőségű teljesítménye. Hadd reméljük, hogy elsősorban nem azért minősíthető korszakos jelentőségűnek, mert lezárta, nyugvópontra juttatta egy eddig alig kutatott témakör néprajzi vizsgálatát. Sokkal inkább azért, mert konkrét eredményeivel is, módszerbeli újdonságaival is élénkítőleg hat majd az agrártörténeti és agráretnográfiai kutatásokra, különösen pedig a regionális vizsgálatokra. Összefoglalásként a továbbgondolható szempontok közül néhányra hadd utaljunk: 1. Arra az eredményre jutott Paládi-Kovács, hogy »egyetlen magyar tájon sem termeltek szénát olyan kevés munkaerő-ráfordítással, mint az Alföldön«. (Viszont nyomatékosan figyelmeztet: ez semmiképpen sem azt jelenti, hogy a »szilaj pásztorkodás« miatt »általában véve elhanyagolták volna a szénagazdaságot«!) Ezt a fontos következtetést célszerű lenne - éppen a regionális kutatásokban az üzemszervezeti kérdésekkel szembesíteni, jelesül a szállásos, majd tanyás gazdálkodással, melyben az állattartás és földművelés üzemszervezeti egysége koronként változó módon valósult meg. Majdnem bizonyos ugyanis, hogy ugyanilyen értelemben »racionális« munkaerő gazdálkodás volt jellemző a két fő ágazatra is, a paraszti tevékenységek minden más területére is. Ami viszont alighanem az árutermelésre való törekvéssel - a paraszti közösség szentesítette cél-rendszerrel - függött össze. 2. Speciális kutatási feladat lehetne Békés megyében, hogy a szlovákoknak és németeknek az alfölditől eredetileg lényegesen különböző rét- és takarmánygazdálkodásából maradt-e meg valami - akár csak a terminológiákban. A Paládi-Kovács rendszerezte magyar adatok biztos alapot jelentenek ahhoz, hogy bármilyen - akár a legperiférikusabb néprajzi vagy népnyelvi jelenség nem-magyar voltát bizonyíthassuk. 3. A monográfia nem foglalkozik a takarmány termesztésével (ígéri Paládi-Kovács, hogy ezekre, s egyéb kapcsolódó kérdésekre későbbi tanulmányokban fog visszatérni). Arra azonban utal, hogy a XVIII-XIX. századi agrár-szakíróknak - pl. Tessediknek - a takarmánytermesztést propagáló, a rétművelés primitívségét ingerülten ostorozó kijelentéseit nem kell szó szerint vennünk: nincs ennek abszolút érvényű igazságtartalma NyugatEurópa nagy részének parasztságától való elmaradottságunk megítélésében. Ilyen következtetései fényében tanulságos lenne azt is megvizsgálni, hogy Tesscdik vajon megértette-c (s ha nem, miért) a Békés megyei parasztoknak a körülményekhez képest mégiscsak racionális szénagazdálkodását; ehhez képest akart-e újítani. Ennek tüzetes vizsgálata nyilván arra is közelítő választ adna: miért nem lehettek kellő hatékonyságúak Tesscdik kétségtelenül jó szándékú és »logikus« újításai. A továbbgondolható szempontokat azonban a könyv minden olvasója vég nélkül szaporíthatja, szükségtelen tehát tovább részleteznünk ennek a nagyjelentőségű munkának a »hasznát«! •514