Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 4. szám - SZEMLE

Paládi-Kovács Attila: A magyar parasztság rétgazdálkodása Akadémiai Kiadó, Budapest, 1979. 542 lap, 159 kép, 41 térkép SZILÁGYI MIKLÓS Célszerű lesz recenziónkat a szerzőtől kölcsönzött, tudománytörténeti érdekességű gondolatokkal bevezetni, hogy egyértelművé váljék a rétgazdálkodásról készített, rendszeralkotásra vállalkozó monográfiájának igazi jelentősége. Nem vitatható (mert ez a modern agronómiai alapelvek szerint is »evidencia«) Paládi-Kovács Attilának kutatási programja körvonalazásakor megfogalmazott tétele: »a magyar állattartó és földművelő gazdaság helyes megítélésének egyik kulcskérdése a rétgazdaság és a takarmányozás történeti alakulásának felmérése« (9. lap). És az is vitathatatlanul igaz, amit eredményeit összefoglalva hangsúlyoz: »Senki sem hiheti komolyan, hogy a koronként hatalmas mcretű alföldi állatállomány teleltetése - „nomád hagyomány" folytatásaként - még a középkor után is a téli legelőkre volt alapozva« (473. lap). E sommás kijelentések lényegi igazság-tartalmát elismerve okkal-joggal csodálkozhatunk: tudománytörténeti paradoxonnak minősíthetjük, hogy a magyar állattartás jelentőségének hangoztatása és a folyamatos kutatás közben mind az rjrártörténet, mind a néprajz »megfeledkezett« a szénakészítés és a takarmányozás összefoglaló igényű vizsgálatáról. Már-már hihetetlen - a »nomád hagyatékra«, a szilaj tartásra koncentráló érdeklődés azonban elégséges magyarázat! - hogy csak 1957ben jelent meg az első »a rét- és takarmánygazdaság teljes tárgykörét kimerítő módon részletező tanulmány«: Szabó Mátyás dolgozata a Körösök vidékéről (A Körös és Berettyó alsó folyása vidékének rétgazdálkodása. Néprajzi Közlemények, II. 3-4. sz. 1-94.) Paládi-Kovács tehát igen kevés iránymutató szempontot talált - legalábbis a magyarországi szakirodalomban. Mert az európai agráretnográfiai kutatások (igaz, korántsem mindenütt, és sajnálatosan éppen az összehasonlítások miatt leginkább kívánatos »szomszédságban« nem) létrehoztak e témakörben fontos monográfiákat, tanulmányokat. Amelyek persze »egy-az-egyben« adaptálható, a Kárpát-medence sajátosságaihoz könynyen hozzáigazítható rendszert semmiképpen sem kínáltak! Paládi-Kovács - részben a termelés marxista felfogása miatt, részben a magyar néprajzi vizsgálódások más témákban már jól bevált »hagyományai« következtében - nem elégedhetett meg az európai kutatásokban inkább elterjedt »eszköztanulmány«, »tárgytanulmány« elkészítésével, tehát a művelődéstörténeti aspektusú témakezeléssel. Megvizsgálta az ökológiai tényezők és a szénahozam összefüggéseit is, a táji különbségekből következő árucsere intenzitását is. S mert a termelést társadalmi-gazdasági meghatározottságában közelítette, a kaszálók birtoklásának történetileg meghatározott formáit és a munkaerő biztosításának, megszervezésének megannyi részletkérdését szintén tisztáznia kellett, hiszen ezek a tényezők - nemcsak az eszközök »produktivitása«! - közvetlenül meghatározzák a produktum (vagyis az állattartásba »invesztált« széna) mennyiségét és minőségét. A súlyponti feladatot természetesen az eszközök és munkamódok leírása-elemzése jelentette Paládi-Kovács Attila számára. A rétek művelésének és gondozásának, a kaszálásnak, szárításnak és gyűjtésnek, a szállításnak és a tárolásnak vannak speciális eszközei, építményei, s vannak olyanok, amelyek általában a földműveléshez szükséges tárgykészlet részei. Mindezek (esetenként először regisztrált!) formaváltozatainak és jellegzetes, történeti következtetésekre alkalmat adó terminológiájuknak a földrajzi elterjedését kell tisztáznia annak a kutatónak, aki a táji különbségeket az ökológiai tényezőkkel és a társadalmi-gazdasági viszonyokkal »szembesítve«, gazdaságtörténeti érvényességű eredményekre törekszik. Ez a rendkívül széles alapozású, s bármilyen termelési ág monográfikus feldolgozásához használható szempontokat kínáló kutatási program megvalósíthatósága azonban az adat-bázis megteremtésének függvénye volt. Hiszen - említettük - a rét és takarmánygazdálkodásról igen kevés volt az érdemleges előmunkálat (ha felhasználhatók voltak is az állattartásról és földművelésről szóló tanulmányok, monográfiák egyes részletei), s így a szó szoros értelmében nem lett volna mit »összefog•513