Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 4. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Beck Zoltán: Adalékok Bakó József és Implom József kapcsolatához

ADALÉKOK BAKÓ JÓZSEF ÉS IMPLOM JÓZSEF KAPCSOLATÁHOZ BECK ZOLTÁN Amikor 1931 őszén Orosházára érkezett a tanító Bakó József, mint azt »Hínár« című regényében is felidézi, leendő igazgatója ezzel a figyelmeztetéssel fogadta: - Sok szerencsét, tanító úr! Vigyázzon! Lapos a táj, és könnyen el lehet laposodni benne. Életművének ismeretében mondhatjuk, hogy a kaptafánál följebb törekvő Bakó számára fölösleges volt az intelem, mert ambíciói előre vitték oktatói-nevelői munkájában, közművelődési tevékenységében, írói-művészi törekvéseiben egyaránt. Mikor az 1970-es évek legelején Bakó József Békés megyei kapcsolatai után kutattam

1, a Monoritanyákon élő Erdős Tóth Sándor egy kis újságcikk-kivágatot is elém tett más Bakó-emlékei között, mely a helyi lapban jelent meg: JAZIG-EMLÉKEK MONORON írta: Bakó József Úgy látszik, versenytársai leszülik a szentesi ásatóknak, mert megszólalt a mélység Monoron is. Most már csak az kell, aki hallgassa és meg is értse a szavát. Felkérem tehát mindazokat, akik értik az ezeréves tárgyak beszédét, figyeljenek és legyenek segítségünkre. 1934 őszén Tóth Sándor fát ültetett. Gödörásás közben megcsetlik az ásó kezében. Egy méter mélységben nemigen szoktak követ vagy eféleséget eltakarítani. Megáll a kezében az ásó, de megindul az ősi paraszti képzelet: kincs! Vigyázva nyomja a szerszámot, nehogy a kincstartó összetörjön. Mégis megcsorbult a kis füles korsó, mely ezredévek italát kínálta valamikor. Persze ezt ő nem tudta, se én, amikor elhozta megmutatni. Szép formás kis edényke volt. Elütő az anyaga, a formája, de mégse anynyira különös, hogy múzeumba kergesse az embert. Rövidesen megint ültet a fenti gazda. Itt már önti magából a mélység a titkokat: csontok, cserepek, gombok örvendeztetik a figyelőt. A cserepeket letakarja száraz gallyal, a gombbal siet hozzám. Időközben a Pusztai Ignácné tanyáján szintén megszólal a föld: lovával eltemetett népvándorláskori harcost takar ki a homokásó munkások kapája. (A nyíregyházi múzeumigazgató megállapítása.) Abba maradt az ügy. A kis korsó játéka lett egy serdülő rokonnak, a gomb az én erszényembe(n) várta a feltámasztó szakértői szavakat. Ez év nyarán Gyulán jártomban fölkerestem a múzeum igazgatóját és elmondtam neki tapasztalataimat. De a gombot otthon felejtettem. Nem volt baj, a leírás már megcsillogtatta a szakértői szemeket. Azonnal elküldtem a korsót, néhány cserépdarabot és a gombot. Most jött meg a lelkendező válasz, hogy a lelet jazig-szarmata maradványok. Tehát másfélezer év előtti dolgok. Örömünk persze végtelen! Hogyne, mikor múlandóságunkkal ezredévek beszélgetnek. Tovább megyek! Pár napi kutatás, érdeklődés után már három-négy helyen is találtak a gazdák hasonló cserepeket, csontokat. Csakhogy semmibe vették, elhányták. A lelőhelyek között bizonyára összefüggés van. Ezúton is kérném azokat a gazdákat, akik valahol vagy valamikor találtak szántás •499