Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 4. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Pócs Éva: A magyarországi románok néphite Diószegi Vilmos gyűjtésében

én csak úgy mondtam a szakácsnőnek: »No, ennek is jó szerencséje lett, mészáros lett, nem megy majd dolgozni.« A szakácsnő akkor mingyár gondolta: azjobb lesz neki, mint az én uram. És az ti nagymamája el is ment mingyá a tudósokhoz (vrajitoare). A menyecske, a szakácsnő Annus visszajött már a pusztáról, mert betelt a két hónap, a faluban elment a piacra, kínálkozott napszámosnak. A Rokszin felfogadta. De azt mondta: neki úgy kell, aki ott alszik majd. Többen mentek napszámba. Este lefeküdtek. A napszámosok is abba a szobába feküdtek, ahol Rokszin és a felesége. Annus akkor viccből odament Rokszin ágyához és benyúlt a dunna alá, biztosan volt valami a kezibe a vrajitoare-tói, mert Rokszin felesége attól kezdve beteg lett. Nemsokára meg is halt. Mindig látott valamit, de nem mondta meg, hogy kit. Mindig mondta: »Ott van ni, ott van ni, fogjátok meg!« De mikor akarta volna megmondani, akkor nem tudta megmondani. Ha megismerte volna, hogy ki az, hogy kit lát, akkor nem halt volna meg - azt mondták a tudós asszonyok, hogy akkor bírt volna vele. Meghalt így a menyecske, de Rokszin járt Anna után, hogy elvegye. Az is menyecske volt már. Én hallottam a faluban, hogy Rokszin jár már Annához, elveszi majd. Én elmentem egyszer korán a libákkal a tarlóra és találkoztam Annus nagymamájával, és mondtam: »Istenem, kár, hogy az a menyecske meghalt, két család is maradt utána.« »Hej Mariska, másnak is férjhez kell menni!«»Hát két családra menjen?« »Hát majd azok is meghalnak!« Annus hozzá is ment, a gyerekek még akkor éltek. De nemsokára egymás után meghaltak a gyerekek is. A tudós asszony csinálta meg, hogy a gyerekek is meghaljanak, de úgy csinálta, hogy ne egyszerre. Egy keddi este Anna elment éjfélkor a Rokszin anyósához a kútra vízér. Gyorsan szaladt, az após hallotta is, hogy kopog valaki, ki is ment, de már nem érte utol. Ezt a vizet elvitte a vrajitoare-hoz, az aztán csinált vele valamit, de én nem tudom, mit. (M 11) Mikor én is fiatal voltam. Nősült az én uram öccse. És baja volt a fcleségivel. Aztán anyósom nem tudom kitiil hallottam, hogy Kisjenőben van egy tudós asszony. Mondta anyósom, hogy menjünk Kisjenőbe. Nekem volt ott rokonságom. Az uram öccse sajnálta a fclcségit, és azt akarta, hogy jöjjön vissza. Sokan vótunk ott, estig voltunk ott. Jaj, de meguntuk. És mindig az ajtónál voltam. A konyhaajtó be volt zárva, mi kívül voltunk, a sok nép. Én álltam az ajtónál, azt lestem, mi van ott. A kártyát vetette. Aztán a kéménybe mindig szólt fel: »Sándor, Sándor, gyere, gyere! Na Sándor, lassabban.« Azt mondta: »Na, nem baj, hamarosan hazajön a felesége.« Haza is jött. (G 6) A gyűjtés helyére, idejére, ill. az adatközlőkre vonatkozó, az egyes adatok után közölt jelölések: K. Kétegyháza, 1961, XII. 22. 1. True Mihályné, 83 eves 2. Hodroga Mihály, 74 éves 3. True Mihály, 80 éves 4. Pántya Péterné, 79 éves 5. Pántya Péter, 78 éves G. Gyula, 1961, XII. 15-16. 1. Nyegru Mihályné Argyelán Szabina, 75 éves 2. Nyegru Mihály, 84 éves 3. Poniuc Mihályné Szelezsán Zsóff, 70 éves 4. özv. Vladuc Dávidné Szilágyi Mária, 68 éves 5. Anka Jánosné Márkus Mária, 84 éves 6. özv. Stér Györgyné Pap Zsuzsa, 75 éves 7. özv. Turkán Györgyné Nadabán Szida, 69 éves M. Méhkerék, 1961. XII. 17-18. 1. özv. 13uta Lászlóné Cséfány Éva, 82 éves 2. Pojnár Sándorné Buta Virág, 56 éves 3. Rokszin József, 53 éves 4. Argyelán György, 55 éves 5. Kozma Tivadar, 38 éves 6. Rokszin Józsefné Mihucz Virág, 43 éves 7. Argyelán Tódor, 74 éves 8. Argyelán Györgyné Rúzsa Mária, 53 éves 9. Argyelán Györgyné Nyisztor Flórika, 22 éves 10. Kozma Gyuri, 82 éves 11. Márk Lászlóné Martyin Mária 64 éves 12. Kozma Tivadarné Rúzsa Márta, 34 éves 13. Rokszin György, 60 éves 14. Nyisztor Györgyné Rúzsa Mária, 53 éves 15. Rokszin Györgyné Rúzsa Anna, 53 éves 16. Argyellán Tódorné Bóta Erzsébet, 67 éves 17. Rúzsa József, 53 éves JEGYZETEK 1. A lejegyzés a néprajzi gyűjtésekben általában szokásos elnagyolt fonetikával történt, csak a legfeltűnőbb hangtani eltéréseket jelölve. A szintén magyar fonetikával lejegyzett, de nem értett, olykor félreértett román szövegek megfejtését, és szintén elnagyolt fonetikájú átírását Hocopán Sándor végezte, akinek ezután fejezzük ki hálás köszönetünket. 2. Megfejthetetlen román szó. 3. Román nevén Ciumeghiu, romániai falu. 4. Valószínűleg: la Selens-ba (romániai falu). 49«