Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 4. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Pócs Éva: A magyarországi románok néphite Diószegi Vilmos gyűjtésében

A MAGYARORSZÁGI ROMÁNOK NÉPHITE DIÓSZEGI VILMOS GYŰJTÉSÉBEN PÓCS ÉVA Diószegi Vilmos 1961 decemberében gyűjtött néphitanyagának első részét adom közre. Az öt napig tartó gyűjtés Méhkerék és Kétegyháza Békés megyei községekben, valamint Gyulán zajlott, összesen 29, többségében öreg, kisebb részben középkorú adatközlő kikérdezésével; a rövid gyűjtési idő ellenére gazdag anyagot eredményezve. Diószegi élete utolsó éveinek a magyarországi néphit tematikus és táji teljességének összegyűjtésére irányuló törekvéseit ismerve valószínűnek látszik, hogy e gyűjtés kezdetét jelentette volna a magyarországi román néphitanyag teljes feltárásának, sőt, esetleg egy román-magyar összehasonlító vizsgálatnak. A gyűjtés e stádiumában leginkább az ún. természetfeletti lények, ill. természetfeletti erejű személyek érdekelhették Diószegit; az anyag leggazdagabb e lények vonatkozásában. Míg más témák csak esetlegesen, hézagosan kerültek feljegyzésre, feltehető, hogy a helyszínen ismert lények mindegyike szerepel a gyűjtésben; legnagyobb számú adattal a magyar néphitben ismeretlenebb, román-magyar viszonylatban sajátosan románnak tekinthető lények, ill. vonások (mint az »ursoi«, a halottlátó segítő ördöge, a boszorkány vámpír-szerű vonásai,stb.) - amelyek így a magyarországi román néphitet szemléletesen képviselik. . Diószegi - féltve a magnetofon zavaró hatásától a hiedelemgyűjtés bizalmas légkörét - nem gyűjtött magnetofonnal, de (a gyűjtés tartalmi hitelességén túl) mindig törekedett a lehetőséghez képest szószerinti lejegyzésre. Néhol szemmel látható a kényszerű kihagyás, az adatközlők szövegének lerövidítése. így pl. a 3. adatban a harmadik személyű bevezető nyilván a gyűjtő általi rövidítés; az első személyű folytatás már az adatközlő szövegének szószerinti közlése. Néhány hasonló példát idézhetnénk még, de Diószegi gyűjtési módszerét ismerve biztosra vehetjük, hogy a kihagyások a néphit szempontjából lényegtelen kérdésekre vonatkoznak. A gyűjtő saját kérdéseit nem jegyezte fel, de közreműködése a beszélgetés irányításában erősen érezhető. Még az összefüggő egészet képező szövegek némelyikén is látszik, hogy tulajdonképpen kérdésekre adott válaszok folyamatos leírása. Ez természetesen nemjelenti azt, hogy a válaszok ne lennének spontán, ill. hiteles szövegek, csak annyit, hogy az adatok szövegelemzés céljaira általában nem használhatók. Diószegi románul nem tudott, a gyűjtés ennek megfelelően magyarul folyt. Hogy az adatközlők jól beszéltek magyarul, az bizonyos, de hogy némelyikük románul tudott jobban, arra olykor nyelvtanilag hibás megfogalmazások vallanak. Hogy a feltehető kétnyelvűségen belül a néphit nyelve elsősorban román volt, arra bizonyos terminusok (nemcsak a magyar néphitben hiányzó í lakoké, ill. fogalmaké) román megnevezése, ill. a ráolvasások, jósló versek, általában a kötött szövegek román nyelvű idézése vall a magyar kontextusban. A terminusok kettős, magyar-román megnevezése valószínűleg a gyűjtő rákérdezésének következménye (bármelyiket is említette először az adatközlő).

1 A községenként legépelt nyers gyűjtést tematikus rendbe soroltam, a bemutatást a leggazdagabb anyagot képviselő természetfeletti lényekre, ill. személyekre vonatkozó adatokkal kezdve. Az egyes témacsoportok részben fedik egymást, különösen éppen e lények vonatkozásában; ezért ezek nevének első előfordulását minden adatban kiemelten jelöltem, a könnyebb áttekinthetőség kedvéért. Az c lényekre vonatkozó adat elég nagy számú ahhoz, hogy néhány megállapítást tehessünk velük kapcsolatban. •487