Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 4. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Bilibok Péterné: Dorner József működése a szarvasi gimnáziumban (1853-1860)

segítségével egymás után hozták létre az új tanári státusokat. Ennek nyomán biztos álláslehetőség és jó munkaterület kínálkozott többek számára Szarvason. Újból sikerült igen kiváló gárdát toborozni a gimnázium számára. Megint csak a reformkori és forradalmi idők közéletéből ismert személyiségek jöttek össze Szarvason: Domanovszky Endre, Haberern Jonathan, Szemian Dénes, Tatay István, Korén István és nem utolsó sorban: Dorncr József. Dorner József akkor került a nevelésügy hatókörébe, amikor 1848-ban Eötvös József meghívta minisztériumába, ahol miniszteri titkárként működött. Ekkor került be neve a pedagógiai köztudatba. Tudományos körökben ismerték már a Királyi Magyar Természettudományi Társulatban végzett aktív tudományos és közéleti tevékenységéért, valamint a Nemzeti Múzeum megbízásából végzett délmagyarországi és balkáni kutatási eredményeinek publikációja után. Dorner József (1808-1873) 1953-ban jött Szarvasra, amikor az iskolafenntartók, küzdve az iskola fenntartásáért, a legkiválóbb tanárokat igyekeztek megnyerni a gimnázium számára Dorner József ekkor már több tudományos egyesületnek tagja volt, a Természettudományi Társulaton kívül a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók egyesülésének, több pozsonyi és bécsi tudományos társulásnak. Szarvasi működése idején lett a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Szarvason kémiát, fizikát és biológiát oktatott. Tudományos működése nyomán jó áttekintéssel rendelkezett a természettudományok korabeli problémáiról, aktív közéleti szereplése következtében jól át tudta tekinteni a magyarországi középiskolák országos helyzetét. Szakképzettsége alapján jól érzékelte a tananyag korszerűsítési szükségleteinek kérdéseit. Ezért fogott hozzá egyrészt gyorsan hasznosítható jegyzetek, másreszt országos használatra alkalmas tankönyvek írásához. Széleskörű nyelvtudása alapján - Korén István mellett - német nyelvet is tanított az iskolában, sőt fakultatíve francia nyelvre oktatta az érdeklődő diákokat. Az iskola gyűjteményeit saját áldozatkészségéből évről évre növelte, a »főiskolai múzeumnak«, azaz a természettudományi szertárnak alapító, szervező, rendszerező vezetője volt. A később országszerte híressé vált és ma is jelentős gyűjtemény megszervezésébe, rendezésébe tanítványai tevékenységét is bekapcsolta.

2 Még azután is, ahogy elhagyta Szarvast, évről évre küldte ajándékait az iskolának könyvek, ásványok, érmék stb. formájában. Tartózkodó korrekt személyiségéért, nagy tudásáért tisztelték a szarvasi iskolában, ahol több éven át osztályfőnöki tisztet is viselt. 1860-ban a pesti fasori evangélikus gimnáziumba nyert áthelyezést. Távozását nagyon fájlalták, s meleg szavakkal búcsúztatta a tantestület. E búcsúzást teljes egészében érdemes ideiktatni, mert következtetni tudunk belőle arra a tiszteletre és tekintélyre, amely Szarvason övezte őt: ».. .tekintetes Dorner József úr, engedve a pestiek hívásának, őt gyöngéden szerető és tisztelő kollégiumunktól s az általa annyi sikerrel és örömmel tanított kegyeletes ifjúságunktól megvált, illetőleg az érzékeny egészségi állapota által igénylett kényelmesebb pesti viszonyok miatt (miként magunknak hízelegni jogunk van) megválni kényszerült, de nemcsak itteni közvetlen hatás terén, hanem az összes tanodavidék, különösen a békési esperesség lelkében kedves visszaemlékezést hagyva fenn, mi is a nehéz szívvel távozottnak irányában egy az ő érdemeit örökítő esperességi határokat által is nyilvánítva lőn.« Nem szívesen engedték el a szarvasiak híressé vált tanáraikat, akiket magához szívott a főváros újraéledő szellemi vonzása

3. Dorner József tanári működése a magyar középiskolai oktatás történetének egy fontos szakaszához tartozik. A múlt századközepe táján nagy lendülettel fejlődő természettudományok eredményeit »első kézből« ismerte, sőt publikált is több alkalommal e szakterületen. Kitartóan dolgozott azért, hogy a természettudományi tárgyak nagyobb helyet kapjanak a tanítási anyagban. A tantervi lehetőségeken belül a gimnázium általánosan képző jellegének megfelelően a teljesítményképes tudás szükségességét hangoztatta: »Mi nem akarunk a gymnasiumunkban botanikusokat vagy zoológusokat képezni, mert ez nem is a gymnasium rendeltetése, de nem is puszta természetbámulókat, hanem alapos előismeretekkel gazdagított ifjakat, kik a gymasiumot elhagyván önerővel bírjanak tovább haladni.«

4 Annak a korabeli pedagógiai irányzatnak volt a szószólója, amely az önképzésre, az önálló ismeretszerzésre előkészítést tartotta a gimnázium egyik fontos feladatának, ez felelt meg a felsőoktatásra előkészítés koncepciójának. Ez a gondolat a korabeli pedagógiai törekvésekben erőteljesen jelentkezett. Többek között Petz Gyula, Domanovszky Endre, Breznyik János, Haberern Jonathan írásaiban találkozunk vele, akik •480