Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 4. szám - VITA - Vélemény Radnai Mikes A dombegyházi Attila-hagyomány új megvilágításban című munkájáról (-k-ő)

Tormay C. 1939Az orosházi múzeum Németh Gy. 1940. évkönyve i960. Hóman B. 1940. Az Orosháza története László Gy. 1944 és néprajza Moór E. 1944. c. tanulmánykötet 1965. Lovass L.-Vitális 1958. Maday P. 1962. Csallány D. 1958. Csallány D. 1962. Csóka L. B. 1967. A szerző által felhasznált 36 mű közül mindössze 7 jelent meg 1945 után - összehasonlításul utalunk arra, hogy a magyar régészeti bibliográfia egyedül az 1954-1966 közti időszakból 147 munkát tart számon, melyből csak az Attila székhelyére vonatkozók száma 27 db. A magyar régészeti irodalom mellőzésekor szembetűnő, hogy nem ismeri a szerző a mindmáig leggazdagabb hun fejedelmi sírlelet 1952-ben megjelent monográfiáját. Az erre való hivatkozás részben megkönnyítette volna érvelését, mivel a magyar régészek körében élt egy - ilyen formában le nem írt! - hipotézis, mely szerint a nagyszéksósi lelet jelentené Attila sírját. (Csak a közelmúltban elvégzett, részletekbe menő elemzés mutatta ki, hogy az a koránál fogva inkább Attila nagybátyjához tartozott volna.) A szerző egyetlen dél-oroszországi leletre, azzal foglalkozó cikkre, könyvre sem hivatkozik, amikor a Szovjetunióban az ötvenes évek óta e téren igen nagyjelentőségű ásatások folytak s alapvető művek jelentek meg. Sőt, érdeklődését pusztán Attila eltemetése és sírhelye problémájára korlátozva is találhatott volna - akár a saját gondolatmenetét támogatni látszó - publikációkat. 2. Nem minden tekintetben kifogástalan a szerző alaptétele. Eszerint »Attila eltemetése helyének földrajzi megjelölését embertől emberig, nemzetségtől nemzetségre, emberöltő emberöltőnek élő szóval továbbadják, mégpedig Attila halálától (454-től) - helyesen: 453!! - a honfoglalásig (kb. 895-ig), és a honfoglalástól a dombegyházi Attila-hagyomány fennmaradt legrégibb feljegyzésének írásba foglalásáig, azaz kb. 1750-ig«. Azt, hogy néphagyományunk már 1750 előtt is, a honfoglalás óta Dombegyházra helyezte volna Attila sírját - mindent kizáróan sem bizonyítani, sem cáfolni nem lehet. Sokkal nehezebb viszont a temetési hely Attila halálától a honfoglalásig való áthagyományozódásának bizonyítása. A szerző igen helyesen hangoztatja azt az általánosan elismert tételt, hogy a népek a politikai hatalmuk összeomlása után sem halnak ki, hanem beolvadnak az utóbb érkezőkbe. Ezzel kapcsolatban esetünkben azonban 3 probléma merül föl: a) A szóba jöhető, steppei hagyományokat kialakítani-befogadni-továbbadni képes népek föl-, ill. eltűnését 3-3 emberöltő távolság választotta el egymástól, Id. a hun összeomlástól (454) az avar honfoglalásig (568), a későavarok bukásától (803) a magyar honfoglalásig (895-6) terjedő időszak. Súlyos kérdés, hogy a szerző által is hangsúlyozott etnikai beolvadás ellenére hogyan őrződhetett meg - romlatlan formában! - ez a hagyomány? Emellett már szinte eltörpül azon ellevetés hordereje, hogy adataink nem tanúskodnak tömeges méretű hun-avar, avar-magyar egybeolvadásról, s hogy a ma érvényben levő hazai és nemzetközi felfogás szerint a későavarok önálló etnikai tudatukat elveszítve érték volna meg - vitatott számban - a magyarok bejövetelét. Egy kifogástalan érveléstől még annak igazolását is elvárnánk, hogy a közép- és belső-ázsiai eredetű avaroktól miként kerülhetett át e hagyomány az onogur származású középavarokhoz, majd azoktól egy másik közép- és/vagy belsőázsiai népcsoporthoz, a későavarokhoz. b) A pusztai fejedelmek temetkezési helyét mindig, mindenütt szigorú őrség vette körül, a temetés a legnagyobb titokban történt, a sír helyére mutató nyomokat igyekeztek eltüntetni (ez tükröződik Jordancsnek Attila temetését leíró, vitatott hitelű közlésében is). Hogyan tudódhatott volna ki a természetszerűleg titokban tartott sírhely, ha a szolgákat leölték, s a polgárháborúban elhullt hun arisztokrácia maradéka Keletre vonult volna vissza? E körülmények között ki és mikor adta volna át Attila sírhelyének titkát? És kinek? A Tiszántúlon egyetlen nép volt, mely Attila korától az avar honfoglalásig élt: a gepida. Ezek vezették az Attila-fiak elleni fölkelést. A győzelmüket követő békés időkben, uralmuk 567-ben történt megtöréséig eltelt több mint száz év alatt, s a szerző szerint Attila sírhelyének is•475