Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)
1981 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Dedinszky Gyula: A békéscsabai evangélikus nagytemplom oltára és annak alkotója: Dunaiszky Lőrinc szobrász
Ezeknél mélyrehatóbban, mondhatnám lelkiismeretesebben elemzi Dunaiszky életművét Zádor Anna. 3 6 Megállapítja, hogy alig van a dekoratív kis- és nagy szobrászatnak olyan területe vagy műfaja, amellyel Dunaiszky nem foglalkozna és munkáit megrendelői megelégedésére készítette el. A Deák-téri evangélikus templom és a Krisztina-városi plébániatemplom Dunaiszky készítette belső berendezési és díszítő tárgyaival kapcsolatban mondja, hogy »Mindezeknél jó dekoratív érzék, gondos kivitel és rutinos faragás mellett az emberábrázolás kissé sematikus jellege feltűnő.« »Sokkal vonzóbbak derűs mitológiai vagy allegorikus reliefjei, amelyek a kor polgári interieurjcinek kedvelt díszei.« »Épületszobrászati művei is ...szerencsésen illeszkednek az építészeti együttesbe, amelyek akár reliefek, akár szabadon álló figurák.« »Legismertebb és legkedveltebb ilyetén alkotása volt a Kemnitzer-ház oromzatát díszítő „Két török" fekvő csoportja 1822-ből, mely névadója lett a háznak.« Foglalkozott Dunaiszky a korában még nem túl gyakori arcképszobrászat műfajával is, ily jellegű alkotásainak leggazdagabb sorozata a megyeházát díszítette, e művei - sajnos - a második világháborúban eltűntek. Zádor szerint Dunaiszkyt jó mesterségbeli felkészültség, helyes dekoratív érzék, könnyed munkavállalás, súlyosabb ábrázolási kérdések elkerülése, mind művészi, mind eszmei tekintetben igénytelenség jellemzi. Biztosabb talajon áll, ha a fejlettebb testvérművészet, az építészet kísérő szólamát szólaltatja meg. Műveinek tematikájában ébredezik az új világias-polgárias szellem, előszeretettel fordul a mitológiai témákhoz. Úgy gondolom, akkor járunk cl helyesen, ha Dunaiszky életművét nem korától elszakítva, de cppen abba belehelyezve vizsgáljuk. Már pedig az tagadhatatlan tény, hogy Dunaiszky művészetét saját kora megbecsülte, nagyra értékelte. Látni abból is, hogy bár ő evangélikus vallású volt, abban a vallásilag eléggé elfogult korban mégis a római katolikus egyház is elfogadta, sőt igényelte művészetét. (Lásd a szobi, a krisztinavárosi, a józsefvárosi a velencei plébániatemplomokban végzett munkáit.) Dolgoztattak vele előkelő, főnemesi családok is (a Rádayak, Prónayak, Podmaniczkyak) és pénzes kereskedő családok (Gömöry-patika, Ruszwurm-cukrászda, Kemnitzer-ház stb.) Gyakori megrendelője volt Pest városa, gondoljunk csak a Megyeháza és a Vigadó épületének szobraira (Ferenc császár, József főherceg, nádor, Ferdinánd főherceg, Kray generális stb.), arcképszobraira. Ezen kívül számos pesti és vidéki síremléket is vele készíttettek a megrendelők. Nem is csoda ez, hiszen ő a bécsi akadémiai szobrászatot közvetítette Magyarországra. 3 7 Mindenesetre a békéscsabai evangélikus gyülekezet mai nemzedéke hálás lehet apáinak, hogy annakidején nem szűkkeblűsködtek fölöttébb, hanem a nagytemplom ma is álló nagyszerű oltárát a 19. század egyik elismert művészével, Dunaiszky Lőrinc szobrászművésszel készíttették el. Hiszen egy szakértő véleménye szerint: »A klasszicizmus korának egyik legszebb szószékoltára a békéscsabai.« 3 8 •446
