Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Rakonczai János: Az 1980. évi körösi árvíz és hatása Békés megye településhálózatára

Az 1980. évi körösi árvíz és hatása Békés megye településhálózatára RAKONCZAI JÁNOS Az utóbbi másfél évtized során öt esztendőben is rendkívüli árhullám alakult ki a Körösök vízrendszerén. Az 1970-es áradás az egész Tisza-vízgyűjtőre kiterjedt és annak jelentős részén minden korábbit megelőző vízállásokat eredményezett. Az 1974. évi a Fekete-, a Fehérés a Kettős-Körös rendszerében okozott az 1970-eset is lényegesen meghaladó tetőzéseket. Az 1980-as évben a Fekete- és a Kettős-, valamint a Sebes-Körös áradása pedig rendkívüli hevessége mellett jelentős pusztításával teszi örökké kitörölhetetlenné magát a békési emberek emlékezetéből. A Körösök árvizei A folyószabályozások után egy ideig úgy tűnt, hogy az ember és a víz ősi párharca az ember javára véglegesen eldőlt. Ha nehezen, sokszor áldozatok során, de sikerül legyőzni a félelmetes elemet. A vízgyűjtőterületeken végzett természetátalakító tevékenység (erdőirtás, a folyók gátak közé szorítása) hatására azonban lényeges változások jöttek létre a folyók vízjárásában. Módosult a vízgyűjtők lefolyási tényezője, ennek hatására a csapadék gyorsabban és nagyobb mennyiségben éri el afolyóhálózatot. Ez a nagyobb mennyiség a gátak miatt nem tud szétterülni a korábbi széles árterületen, így nagyobb vízmagassággal folyik le. A szabályozások során jelentősen csökkent a folyók hossza, megnőtt a medrek esése. Ezáltal megnőtt az áradások hevessége. A folyónként változó átalakító tevékenység (NAGY GY. 1971) miatt megváltozott az egyes folyók árvízi csúcsainak egymáshoz visszanyújtott ideje is. Például ez volt az oka annak, hogy 1974-ben a Fekete- és FehérKörös árvízcsúcsa egyszerre ért az összefolyáshoz, holott korábban a Fehér-Körös árhullámának tetőzése általában 24 órával később jelentkezett (KÖVÍZIG, 1978). A fenti hatások az árvízi vízállások magasságában, a nagy vízhozamokban és esetenkként az árvizek tartósságában összegződnek. A változásokat jól szemlélteti, hogy az utóbbi 15 évben mind gyakrabban észlelhettünk egy-egy vízmércén minden korábbit meghaladó vízállást (1. táblázat és 1. ábra). Az 1919. évi árvíz után az 1970-es volt az, amelyik a Körös-vízrendszer valamennyi folyóján rendkívüli nagy vizeket eredményezett. Érdemes ugyanakkor felfigyelni arra, hogy a Sebes-Körös országhatárhoz közeli részén ez mégsem eredményezett a korábbi maximumot meghaladó tetőzést. Az alsó szakaszon azonban a visszaduzzasztással együtt, már ezen a folyón is rekord vízállások alakultak ki. Az utóbbi években a Fehér-, de főleg a Fekete-Körös árvizei mutatnak igen félelmetes tendenciát. Az anti vízmércén 1966 és 1981 között öt alkalommal jegyeztek föl minden korábbit meghaladó vízállást, mely időszak során az LNV (eddig előfordult egy nagyobb •407