Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 3. szám - SZEMLE

oktatásban es a tömegkommunikáció csatornáin, a népszerű irodalomban, a közművelődésben elvégzett továbbítása. Az utolsó száz esztendő vonatkozásában talán éppen emiatt kevésbé érzi „egyenjogúnak" az átlagember a néphagyomány közléseit a történettudomány megállapításaival. Ebben persze döntő szerepe van annak, hogy a felszabadulás után a múlt megítélésének legalapvetőbb kérdéseiben a történetírás - marxista szemléletet nyerve - azonos nézőpontot vall az ösztönös osztályszemléletet, paraszti igazságtudatot kifejező néphagyománnyal. Érdemes összevetni Kósa László könyvét a megújult általános iskolai tananyaggal, annak szellemével és konkrét részeivel. Már az alsó tagozatban szerepelnek olyan olvasmányok, amelyek találkoznak a Kósa-kötet felfogásával. A felső tagozatos tankönyvek bátortalanabbak a történeti néphagyomány kiemelésében, a költői elemeket háttérbe szorítják a tudományosabb alaphangvétel érdekében. A kettő pedig nem ellentétes, s aligha kell bizonygatni, hogy a gyerekek világához, szemléletéhez annyira hozzátartozó regényesség-igényt, érdekesség-áhítatot a néphagyománnyal lehetne a mélyebb átérzés, átélés - s ezzel a tartós bevésés - szolgálatába állítani. Ehhez nagyon jól használható segítséget ad a könyv, nem utolsó sorban nagy körültekintéssel kiválasztott, nem szokványos (nem mindenhonnan „visszaköszönő"), gazdag képanyagával. Ebben is, a szövegben is a magyar nyelvterület egészére terjedt ki, következetesen utalva a szomszéd népekkel közös folklórkincsre, nagy történelmi alakjainknak a szlovák, délszláv, román, kárpátukrán, német, cseh, morva nép emlékezetében megőrzött vonásaira. Saját hagyományainkat reflektorfénybe állítva így egy széles közép- és kelet-európai tablót kap az olvasó. Az eddigiekből is érezhetjük a kötet sokoldalúságát, de el kell még mondanunk azt is, hogy a szerző szinte észrevétlenül megismerteti az olvasót a történeti néphagyomány forrásértékének sajátosságaival, a folklórkutatás főbb módszertani kívánalmaival, a helynévmagyarázatok alapjaival, a történeti földrajz fontosságával, a régi magyar nyelv szépségeivel és még sok mindennel. Nem zárhatjuk le ismertetésünket anélkül, hogy szűkebb hazánkra tekintve azt keressük, Békés megye hagyományai hogyan vannak jelen ebben a nagy példányszámú és minden bizonnyal széles körű használatra emelkedő kötetben. A gyulai várat és Gyulát felidéző - remek képekkel kísért bevezető fejezeten túl a török világ rajzánál bukkan fel újra tájunk, Istyibundi Varga Miska sarkadi hajdú tettével, aki alaposan megtréfálta a gyulai basát. Mezőberényből egy Kálmány Lajos által feljegyzett Rákóczi-dalt közöl, tárgyalja a Márkusmondát, említi a 48-as népköltészet gyűjtését célzó 1850-es gyulai kísérletet, Kötegyánból családi hagyományt közöl a Világos utáni honvédbújdosásból, idézi a megyénkbeli szlovákok Kossuth-hagyományát, az agrárszocialista mozgalmak és a kubikosélet innen gyűjtött emlékeit. (S a kötet címeként is egy 1921-ben Gyulán feljegyzett népdalt idéz.) A könyv minden táji vonatkozását, adatát, példáját nem is lehet felsorolni. Annyit talán ez a sor is igazol, hogy Békés megye folklórkincse, hagyomány világa érdeme szerint szerepel. A képanyagban a múlt század végi csabai bírói szék, egy megyénkbeli kubikos munka közbeni megörökítése is helyet kapott. A Bibliotheca Bekesiensis kétnyelvű kötete: Szlovákok Békéscsabán GYIVICSÁN ANNA Békés megyében a múlt század második felében országosan is jelentős helytörténeti kutatás bontakozott ki, melynek egyik feladata a tudomány népszerűsítése, a Békés megyei lakosság önismeretének elmélyítése volt. Hasonló célt kívánnak szolgálni a „már többmint egy évtizede megjelenő „Bibliotheca Bekesiensis"-sorozat kiadványai is. A tipográfiailag is szép kiállítású kötetekben a megyéhez kapcsolódó, elmúlt századokban publikált vagy kéziratban maradt művek és dokumentumok, de a mai valóságról szóló írások is megjelennek. Az eddig megjelent kötetek közül több közvet•387