Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Dankó Imre: Halmos Béla emlékezete

demokratikus célkitűzéseit, tartalmát feladta, többedmagával kilépett. Több helyen idézték azt a levelet, amelyben kilépésüket bejelentették és megokolták. A levél számunkra érdekes része így szólt: „Alulírottak kijelentjük, hogy a mai nappal a Hartha Miklós Társaságból kilépünk, vele mindenféle összeköttetést megszakítunk, mert egy kis csoport politikai érdekeinek szolgálatába állt, ezzel eredeti céljától eltért, s így a komoly tudományos, irodalmi, művészeti munka lehetőségét nem látjuk biztosítva. Mi nem akarunk a Magyar Nemzetiszocialista Párt (a magyar hitleristák) dilettáns társaságának alvállalatává lenni. Budapest, 1930. október 31. Fábián Dániel, Simon Andor, Lakatos Péter Pál, József Attila, Kodolányi János, Halmos Béla, Gál István, Gunda Béla, VassLászló és társai." (Idézte Gál István: Apró szolgálatok József Attilának. Irodalmi Szemle 1973. r. sz.; újabban Sugár Erzsébet (szerk.): Gaál Gábor levelek (1921-1945). Kriterion, Bukarest, 1975. 615-616.). Az egyetem elvégzése után két évig katonáskodott Szentendrén. Korára jellemzően benne is az a vélemény alakult ki, hogy a nép felemelését, élete jobbá formálását, a haladó gazdasági-, társadalmi- és kulturális terveket inkább falun, vagy kisvárosban, a nép között tudja szolgálni, illetve megvalósítani, mint a közömbös fővárosban. Ezért, de szükségből is, hiszen ezek voltak a nagy gazdasági válság évei és bizony Halmos Béla nem dicsekedhetett erős anyagi alapokkal, gazdag szülőkkel, támogató jóakarókkal, megszabadulva a katonaságtól, Gyulára jött. Négy évig Gyulán és Békés megye különböző alkalmi munkahelyein rövid ideig tartó, ideiglenes állásokban tengődött. Sokszor volt munkanélküli is és volt Békés megyénél úgynevezett Ádobos is; azaz az Állástalan Diplomások Országos Bizottsága javaslatára segélyként alkalmazott mérnök. 1937-ben a gyulai Állami Építészeti Hivatal mérnöke lett és 1940-ig dolgozott ebben a beosztásban. Ekkor tervezte a városi üdülőtelepet (Városerdő). 1940-1948 között a szombathelyi Állami Építészeti Hivatal mérnöke volt. Ezekben a mozgalmas években különösen aktivizálódott. Az 1943-as híres szárszói konferencián részt vett és fel is szólalt. 1945 után a napi politikával addig nem foglalkozó Halmos Béla Szombathelyen a haladás, a társadalmi-politikai fejlődés egyik harcosává vált. Pár hozzá hasonló értelmiségivel, néhány barátjával megszervezte a Nemzeti Parasztpártot. A városi szervezetnek az elnöke is lett. 1948-ban visszatért Gyulára, ahol a megyénél a Város- és Községgazdálkodási Osztály mérnöke lett. 1950-ig tevékenykedett ebben a minőségében. Sokat tett a különféle intézmények fejlesztéséért, új épületekkel való ellátásáért. Nevéhez fűződött például a békéstarhosi híres zeneiskola zenepavilonjának tervezése. Elindította a gyulai vár restaurálását, a gyulai kastélyt egészségügyi létesítménnyé nyilváníttatta, részt vett a gyulai várfürdő tervezésében és a VÁTI-val elkészítette Gyula város általános rendezési tervét. 1950-1961 közt a Békés megyei Tanács Építési és Közlekedési Osztályának főmérnöke volt, Békéscsabán. Sajnálattal látta a bürokratizmus térhódítását, elképzelései, tervei megvalósíthatatlanságát, tapasztalta a mindig növekvő meg nem értést, sőt mellőzést és a napi bejárást különben is megunva, miután többször hívták, 1961-ben Budapestre költözött és a VÁTI tudományos irodájának tudományos kutatója lett. Mint ilyen tudott foglalkozni a tanyasi lakosság életmódja alakulásának kérdéseivel, lakásszociológiai problémákkal, a demográfia és a lakásnagyság összefüggéseinek kutatásával, a településszervezés cs tájrendezés kérdéseivel. 1973-ban ment nyugdíjba, de kedvelt és eredményesen kutatott tárgyköreiben élete végéig dolgozott a VÁTI alkalmazásában. Életének ez az utolsó, budapesti szakasza különösen gazdag, aktív. Egymás után írta tanulmányait, országos fórumokon vitázott, számos tudományos előadást tartott. Ekkor érték a legnagyobb családi örömök is; gyermekei ekkor nőttek elképzeléseinek megfelelő értékes értelmiségiekké, jeles tudósokká, művészekké. 1980. május 28-án hunyt el, Budapesten. Azért, hogy Halmos Béla tudományos munkásságáról az elmondottakon túl is a legszükségesebbeket megtudjuk, legcélszerűbb, ha közreadott tanulmányainak bibliográfiáját (ami közelről sem teljes!) az alábbiakban bemutatjuk: 1. Hódi Bertalan (álnéven): Tájorganizáció. Korunk I. Folyam 7. évf. 1932. 1-2. sz. 2. A közép-európai tájegységek problémái, Apolló 1. sz. 1934. 3. Közép-európai tájszervezés. Apolló Könyvtár 1. Budapest, 1935. 40 p. 4. Gondolatok Gyula város és környéke területrendezésével kapcsolatban. Földrajzi Értesítő V. 1956. 1. sz. 55-70. •384