Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Krupa András: Kétnyelvű népballadaénekes Nagybánhegyesen

Jaj, mamovka, ved sa nine nesnívalo, ze z mojich pajtásov to ta vistane, ze oni moj zivot zefet nebudu, ze moju krú Kasapere vileju. Uz aj vecer, ja son este nidoma. Moja mamovka neved'ia, de son ja. 3A SZÜLŐGYILKOS Aj Jiovcence mna na priatke cakaju, krajsvo pierka si pre mna uvíjaju. No vo hrobe obladnu moje lícka. Postaií zdravá, sestra; milá Anicka. Od ruzicki sa na celvo odelia, pametná bude diovcencon smrf moja.

2

2 (Nagybánhegyes, 1980. február 25.) Y (Fodor Erzsi) jó asz-szo-nyok ezt jól meg-hall — gas-sá-tok, -ttrMrí^ gyer-me-kc-ket a jó-ra ok — tas-sá-tok. Ne hagy-já-tok ked-ves-ség-ből fel-nő-ni, • Jó asszonyok, ezt jól meghallgassátok! Gyermekeket a jóra oktassátok! Ne hagyjátok kedvességből felnőni, mert ezt sok jó anyja megkönnyezi. Duna mentén van egy város, Ráckernye, Minden sötét súgó gyásszal van tele. Gyászleányok kongatják a harangot, síró szellő hordja széjjel a hangot. Szabó József volt az Erzsi kedvese. Nagy szomorún kereste fel egy este. Hallod, Orzsi, nekem azt mondta az anyád, hogy tégedet más legénynek odaád. Ha aszonta, kedves Józsi, megteszem. Bár igaz, hogy szüleimet szeretem, de egy éjjel, mikor senki se látja, akkor küldöm őket a másvilágra. Ahogy mondta Fodor Erzsi, úgy is lett. Szombat este úgy tíz óra lehetett, midőn lassan belopózott a házba, fényesre fent hosszú kés a markába. Azt se mondta a jó anyja: Jaj, nekem! Ekkora Ián kistestvére fölretten. Jaj, istenem, Örzsi néném, mit tegyen? Mér fekszik itt édesanyám véresen? Mér fekszik itt, megmondom azt tenéked, haja késsel kivágom a kisnyelved! Ekkor Orzsi fényes kése megvillan, kistestvéri nyelvit kidarabolta. Most mán az Orzsi bement az istállóba, hol az apja mélyen feküdt aludva. Tizenkétszer édesapját megszúrta, még az apja édes álmát aludta. Most mán Orzsi a holttestet kihordta Duna-partra, hogy a vízbe bedobja. Dunaőrző hogy eztet észrevette, nagy sértve a lánytul megkérdezte. Hallod-e, te, Fodor Erzsi, micsinálsz? Hogy a vízbe valamit te bedobálsz ? Apámat és jó anyámat megöltem, testüket a Duna vizébe rejtem. Ekkor Orzsit a csendőrök elfogták, kezit-lábát erősen megvasalták. Most az Orzsi siratja ja rossz tettít, mért is adta az ördögnek a lelkit. (Nagybánhegyes, 1981. január 8.) •359